Az első magyarországi cukorgyár alapítója
A cukor napjainkban még mindig a legfontosabb élelmiszerek közé tartozik, noha a dietetikusok régóta figyelmeztetnek a túlzott cukorfogyasztás veszélyeire.
Életünket mégsem tudjuk elképzelni nélküle, egykor pedig a luxuscikkek közé tartozott. Európában ma a cukorrépa a legjelentősebb cukorforrás, jóllehet a 18. század végéig elsősorban cukornádból állították elő.
A cukornád édes levéből Indiában már a 4–7. században háromféle cukrot készítettek. Innen terjedt el igen lassan Európában, és különösen az arab világban vált népszerűvé. Egyiptomban például jelentős cukornádültevényeket hoztak létre.
Európában Spanyolország volt a legjelentősebb cukornádtermesztő, és ezt Kolumbusz az amerikai cukornád elterjesztésével tovább növelte. Mivel a cukornád csak melegebb éghajlaton termeszthető, Európa más térségeibe a cukrot importálták. Andreas Marggraf (1709–1782) német vegyész 1747-ben ismerte fel, hogy a takarmányrépa is tartalmaz cukrot, és ez azonos összetételű a nádcukorral. Az ő munkatársa volt Franz Carl Achard (1753–1821), aki 1784-től a takarmányrépa nemesítésével fokozatosan 6% cukrot tartalmazó répához jutott, sőt 1801-ben Sziléziában létrehozta a világ első répacukorgyárát.
Magyarországon az első két cukorgyárat 1830-ban Lacsny Miklós táblabíró alapította nagyfödémesi és bátorkeszi birtokán.
Lacsny a Pozsony megyei Vistukon (egy időben Kárpáthalas volt a neve) született 1776. december 7-én, és feltehetően a pozsonyi jogakadémián tanult. Több megyének a táblabírája, országgyűlési követe, de az 1820-as és 1840-es évek között Pálffy József és Pálffy Antal herceg hatalmas birtokainak kormányzója is volt. Nagyfödémesen és Bátorkeszin saját birtokai voltak, ahol már az 1820-as évek végétől a cukorrépa-termesztés meghonosításával próbálkozott, és a környék parasztságát is erre buzdította.
1829-ben egy belga munkatársát Franciaországba küldte, hogy az ottani cukorgyárakat tanulmányozza. Franciaországban Napóleon terjesztette el a cukorgyártást, miután kontinentális zárlatot rendelt el, és gyakorlatilag lehetetlenné tette a nádcukor behozatalát, ezzel hozva helyzetbe a francia cukorrépa-termesztőket és cukorgyártókat.
A két Lacsny-birtokon 1830-ban kezdődött el a cukorrépa-feldolgozás, a feljegyzések szerint a két gyár naponta mintegy 400 bécsi mázsa (kb. 22 500 kg) répát dolgozott fel.
1836-ban Lacsny saját üzletet is nyitott Pozsonyban, ahol a cukrot értékesítette. A francia cukorgyárakkal azonban nehéz volt versengenie, a cukor ára váratlanul lezuhant, emiatt 1839-ben a bátorkeszi, 1841-ben a nagyfödémesi gyárát is kénytelen volt bezárni. Csak érdekességként említem, hogy a Felvidéken az 1830-as években számos helyen hoztak létre cukorgyárat: 1832-ben Pozsony közelében, Szolcsányban és Bánluzsányban, 1836-ban pedig Kassán. Az első három 1848-ban zárt be, a kassai 1855-ben. A szolcsányi gyárat Odescalchi herceg 1850-ben újraindította, ez 1872-ig működött. Az 1860-as években alapított felvidéki cukorgyárak közül több (Nagysurány, Diószeg, Nagyszombat stb.) egészen az 1989-es rendszerváltást követő évekig működött.
Lacsny szakíróként is jeleskedett, több magyarul és németül megjelent cikkét és dolgozatát tartják számon.
Felesége egy osztrák operaénekesnő, Lacsny Buchwieser Katinka (1789–1828) volt, aki elsősorban Mozart operáinak szoprán szerepeiben aratott sikereket. Lacsny Miklós szélütés következtében 1857. február 19-én Pozsonyban hunyt el.
Megjelent a Magyar7 2021/8. számában.
