2021. augusztus 15., 11:11

Az első lófuttatás Pesten

A magyarországi lóversenyzés kezdetei körül sok a homály. Már az 1810-es évek derekán a felvidéki Ürményben gróf Hunyady József birtokán egy arab és egy angol telivér mérkőzött meg, hogy kiderüljön, melyik a gyorsabb fajta.

Pest

A mai értelemben vett lóversenyzés (ahogy akkoriban mondták, lófuttatás) meghonosítója Magyarországon azonban gróf Széchenyi István (1791–1860) volt, aki angol földön tanulmányozta az ottani lótenyésztést.

Első próbálkozása 1826-ban Pozsonyban nem volt a legsikeresebb, de egy évvel később, 1827. június 6-án Pesten már az Angliában megismert, rögzített szabályok szerint, szép díjakkal (a fődíj egy 100 arany értékű Billikom volt) emlékezetes versenyt szervezett. Ezzel megnyert az ügynek több magyar arisztokratát, köztük gróf Károlyi Györgyöt, gróf Esterházy Mihályt, báró Wesselényi Miklóst és még jó néhány mágnást, akik saját tenyészetük lovaival szálltak be a futtatásba.

Vay Sarolta grófnő (számos könyvét Vay Sándor és más álnéven írta) a régi magyar társas élet krónikásaként örökítette meg az úttörő eseményt. Igaz, nem szemtanúként, hiszen vagy 30 évvel később született, olykor elegánsan átsuhanva a részletek felett, a lényegre törekedve. Tőle tudjuk, hogy a pályán 25 ezer ember volt kint, az első versenybírák Széchenyi István, Esterházy Mihály és Wesselényi Miklós voltak.

Különböző kategóriákban futottak a lovak, ráadásul a verseny négy napig tartott. A tenyésztett lovak mellett parasztlovak is rajthoz álltak, ezeket árvalányhajas, pörge kalapú lovasok hajtották.

Az első számot Széchenyi Gaving nevű lova nyerte, a második futamban Esterházy Arany dékája és Károlyi Babicskája között alakult ki nagy küzdelem, végül Babicska győzött fejhosszal. A harmadik futamban bemutatkozott Wesselényi Snapp nevű lova is, amelynek különösen a szép számban összegyűlt úrhölgyek drukkoltak hangos „hajrá, rajta” kiáltásokkal, bár Vay szerint ez inkább a ló gazdájának szólt, aki elkápráztatta a szebbik nem képviselőit. A ló végül diadalmaskodott.

Másnap volt a nagydíjak napja, amelyen nem telivér lovak álltak rajthoz. Ekkor az Alborák nevű paripa végzett az élen. A ló tulajdonosa állítólag Széchenyi István volt, de egy ifjú hölgy, Teleki Borbála grófnő másként tudta:

A célhoz 4 minutum 52 secundum alatt legelőször jutott el Alborák, Wesselényi Miklósnak a lova, akinek, mint győztesnek, nagy tapsolások és éljenkiáltások között által is adatott a Billikom.”

A továbbiakban leírja, hogy „a szép vitézi játékot nagy vendégség követte, mely a Hét választófejedelmek nevű vendégfogadóban tartatott. Sok német és ángoly gavallérok vettek ebben részt. A vendégség alatt a Billikom a nyertes Wesselényi elé tétetvén, azt ő 4 butella Champagnei-val megtöltötte és Liechtenstein Hercegnek nyújtotta az első elköszöntésre, aki a magyarországi lótenyésztés virágzásáért felköszöntvén, a poharat tovább adta, s így rendre az egész társaság a Billikomból ivott, mely a nyerteshez visszaérkezvén, Wesselényi a nemes barátság és az idegen gavallérokért ivott.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.

Megosztás
Címkék