Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig
Honnan származunk, kik a rokonaink? Milyen eredményekkel járul hozzá a természettudomány a Kárpát-medence történelmének és a magyar őstörténetnek a megismeréséhez?
Múltunk sokféleképpen vizsgálható: történeti forrásokon, nyelvünkön vagy leszármazásunkon keresztül. Utóbbival kapcsolatban még sok kérdés felmerül, mert viszonylag kevés információ áll rendelkezésünkre. Bizonyos, hogy
a magyarság történetének szövetében megtalálható a keleti szál, ám ennek felfejtése korántsem végleges, főleg nem egyszerű, olykor tévutakra is vezet.
Szerencsére a tudomány, így a természettudomány a maga objektív módszerével, hiteles adatokkal alátámasztott eredményeivel mindig kijelöli a helyes utat. A témával foglalkozó tudományterületek kutatásai során keletkezett ismeretek mint építőkockák kerülnek sorban egymás mellé, hogy hozzájáruljanak a magyarság történetének alaposabb megismeréséhez.
Az Attila örökösei – A hunokól az Árpád-házig című időszaki kiállítás az antropológia és az archeogenetika segítségével szerzett tudáskockákat, azaz „eredettörténeteket” mutatja be.
A kiállításban megismerjük azoknak a keletről érkező népeknek a vázlatos történetét, amelyek nem néptöredékként érkeztek a Kárpát-medencébe, hanem Európa történelmére jelentős hatással bírtak. A tárlat a maradványok archeogenetikai vizsgálatán alapuló, valós természettudományos eredményeket mutat be a „keleti szállal”, azaz a keletre mutató rokonsági viszonyok kérdésével kapcsolatban.
Megismerjük e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományát: a koponyatorzítást, a sebészi koponyalékelést és a jelképes koponyalékelést. Kik, mikor és miért éltek ezekkel a módszerekkel? Milyen nyomokat hagynak a koponyákon a beavatkozások?
Az embertani anyagot tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók egészítik ki,
hogy megismerhessük a honfoglalás kori kultúra egy-egy tárgyi elemét is. Eredeti elrendezésben láthatjuk továbbá egy honfoglalás kori részleges lovas temetkezés leletanyagát is.
