Arcképvázlat Pethő Sándorról
Néhány hónapja, a 80. születésnapját ünnepelni készülő Magyar Nemzet napilap váratlan megszűnése kapcsán, többször is szóba került a lap egyik alapítójának, Pethő Sándornak a neve. Talán nem lesz minden tanulság nélkül felidézni alakját, egy olyan publicistáét és újságíróét, aki mindvégig következetesen kitartott elvei mellett, még akkor is, ha az számára csak hátrányokkal járt.
Pethő Sándor a rábaközi Pásztoriban született 1885. március 1‑jén. Történelem szakos tanári diplomát szerzett, és 1909–1918 között az egyik budapesti gimnáziumban tanított. Közben lapot is szerkesztett, számos újságba és folyóiratba (Pesti Napló, Alkotmány, Új Nemzedék, Nyugat, Századok stb.) felfigyeltető cikkeket, tanulmányokat írt. A világháború után már kizárólag újságírással foglalkozott. Az ifj. Andrássy Gyula (a Monarchia utolsó közös külügyminisztere) alapította Magyarság c. napilap szerkesztője, majd 1934–1938 között főszerkesztője volt. Újságíróként következetesen legitimista (királypárti) nézeteket vallott, akárcsak Andrássy, akivel baráti kapcsolatban állt.
A húszas évektől kezdve egyre kritikusabban vélekedett a Bethlen‑kormány sok esetben következetlen belpolitikai törekvéseiről, de Gömbös Gyulával sem tudott megbékélni, noha még főszerkesztői állást is kínált neki. Nem rokonszenvezett a hitleri Németországgal, írásaiban gyakran bírálta az ott zajló eseményeket, és persze a kibontakozó nyilas mozgalmat is ellenszenvvel figyelte. Ugyanakkor sosem tagadta, hogy az angolok kedvesebbek számára és a magyar külpolitika nyugat‑európai irányváltását is sürgette.
Lapszerkesztői munkája mellett könyveket is írt. Görgeiről szóló művéről, amely egy 1913‑as, Görgeivel folytatott beszélgetésnek köszönhetően született, a jeles történész, Szekfű Gyula megállapította, hogy a kisebb problémák boncolgatása és az aprólékos adatgyűjtés helyett a korszakokat mozgató nagy eszmék hatását és a kiemelkedő személyiségek jellemét igyekezett feltárni és megmutatni a nagyközönség számára. Asztalos Miklóssal közösen írta A magyar nemzet története. Ősidőktől napjainkig c. munkát.
1938‑ban politikai és ideológiai okok miatt távozni kényszerült a Magyarság főszerkesztői posztjáról, és annak a Bethlen Istvánnak a segítségével, akivel miniszterelnökként örökös vitái voltak, elindította a Magyar Nemzet c. napilapot, amelynek első száma éppen 80 éve, 1938. augusztus 25‑én jelent meg.
Pethő Sándor a német terjeszkedés ellenszerét az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak összefogásában látta, de az anschluss (Ausztria megszállása) után ennek egyre kevesebb realitása volt, nem szólva a Kisantant magyarellenes törekvéseiről. A német és olasz közreműködéssel létrejött részleges területi revízió kapcsán arra intette az állam vezetését, hogy kerülje a megtorlásokat és a bosszút azokkal a kisebbségiekkel szemben, akik 1938 után ismét magyar állampolgárok lettek.
A II. világháború kitörése után a Magyar Nemzet továbbra is Hitler‑ellenes újság maradt, de ez megingatta Pethő pozícióját a lap élén. 1940 júliusában lemondott, és Balatonfüreden egy szanatóriumban igyekezett kipihenni a lap körüli csaták fáradalmait. Augusztus 25‑én (éppen két évvel a Magyar Nemzet indulása után) a vasútállomáson várta látogatóba érkezett barátait, majd taxiba ültek, és elindultak a szanatóriumba. Egy kereszteződésben beléjük rohant gróf Nemes Vince nagy sebességgel robogó sportautója, és a baleset következtében a taxi sofőrje és Pethő Sándor életét vesztette.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 17. számában.
