Aki utcát álmodott Budapestre - Feszty Adolf pályája
Ógyallán, ahol történetünk hőse 1846. augusztus 17-én meglátta a napvilágot, aligha akad tősgyökeres helyi lakos, aki ne hallott volna a Feszty családról.
Persze, elsősorban Feszty Árpád festőművészről tudnak sokat, hiszen a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámaképe a 19. és a 20. század fordulójának kultikus alkotása. Ópusztaszer, ahol jelenleg megtekinthető, szinte zarándokhelye lett a magyaroknak, érkezzenek bármely szegletéből a világnak.
Árpádnak azonban számos testvére volt, köztük Feszty Adolf, aki korának egyik legismertebb budapesti építésze volt.
Munkásságát a korán elhunyt komáromi építész és technikatörténész, Szénássy Árpád egy monográfiában foglalta össze. Minden hozzáférhető dolgozat a témában az ő útmutatása nyomán született. Adolf szülőfalujában kezdte iskoláit, Komáromban és Pozsonyban végezte a középiskolát. Az érettségit követően a bécsi műegyetem hallgatója lett. Egy esztétikai-építészeti tárgyú könyv hatására hirtelen vágyat érzett, hogy a szerző, Gottfrid Semper diákja lehessen Zürichben.
Szülei jóváhagyásával Svájcban folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait. Ezt követően Franciaországba és Észak-Itáliába ment tanulmányútra. Svájc nagyon megtetszett neki, fontolgatta is, hogy tartósan ott marad, de felesége, Bach Lili kérésének eleget téve végül Pest-Budán telepedett le 1871-ben. A házaspárnak tíz év alatt öt gyermeke született, sajnos az első négy még csecsemőkorában meghalt. A legkisebb, Margit (1879) érte meg a felnőttkort és maradt Adolf egyetlen vigasza, miután felesége fiatalon, 1882-ben szintén meghalt.
Feszty Adolf tehetséges építész volt, és jól tudott pályázni is, így elég hamar keresett lett a pesti polgári és arisztokrata körökben.
Különböző épületeket terveztettek vele, amelyek egy része napjainkban is megcsodálható, sajnos több is akadt, amelyet a gyorsan terjeszkedő város elnyelt, vagy helyére az új tulajdonosok más funkciójú műtárgyat képzeltek, illetve a II. világháború idején pusztult el.
Ezt az épületet Haris Gergely görög származású polgár rendelte meg nála. Tulajdonképpen az akkori Eskü teret kötötte össze egy átjáró formájában a Koronaherceg utcával. Az átjáróban üzletek sorát alakították ki – mint egy keleti bazárban –, és a természetes fényt Feszty Adolf az üveglapokból és a vas tartószerkezetből kialakított tetővel biztosította. Sajnos ezt az alkotást – amelyet sokan Feszty legszebb és legeredetibb munkájának tartanak – 1910-ben elbontották. Állnak viszont azok a paloták, amelyek közül többet ő tervezett (a legismertebb a Fonciére-palota), és amelyek ma is az Andrássy út díszei. Tulajdonképpen ezt a sugárutat ő képzelte el, és sikerült másokat is megnyernie a kivitelezéséhez.
Eszterházy Miklós gróffal azt tervezték, hogy a vizek városából, Tatáról vezetnek ivóvizet Budára, sőt egy új Duna-hídon Pestre is eljuttatják.
Végül a város vezetése más megoldást talált. 1890-ben szívbetegsége miatt felhagyott az építészettel, és kibérelt egy 30 ezer holdas birtokot, ahol nagy mennyiségű tőzeget talált. Ezt a papírgyártásban kívánta volna hasznosítani. Több szabadalma is született a témában, de a gyakorlati megvalósításra már nem nyílt lehetősége, mert 120 évvel ezelőtt, 1900. január 26-án, 53 éves korában elhunyt
