Aki táncol és énekel, az boldogabb

Zsebik Ildikó 2019. november 09., 20:53

Napjainkban, amikor a hagyományőrzés a virágkorát éli, a Bodrogköz és az Ung-vidék nem jeleskedik olyan együttesekkel, amelyek például a minőséget jelentő Fölszállott a páva című műsorban ezt a vidéket képviselhetnék. Ám az is tény, hogy a Felvidék legkeletibb végén is megmozdult végre valami. Gyerektánccsoportok és újabb felnőtt éneklőcsoportok alakultak, mutatkoznak be rendszeresen.

Ádám Norbert és az imregi hagyományőrzők Fotó: Zsebik Ildikó

Az Ádám házaspár, Norbert és Csilla az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes egykori táncosai. Habár Kassán laknak, mégis főleg Buzitán, Nagyidán és Imregen teszik a dolgukat.

Azzal az ötlettel keresték meg jó egy évvel ezelőtt a Nagykaposi Magyar Házat, hogy szükség lenne egy olyan seregszemlére, amelyen a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki bemutatná a tudását,

hogy azt egy szakmai csoport kiértékelhesse, irányt mutatva a továbbfejlődés lehetőségében.

Gabri Rudolf, aki már rég munkakapcsolatban áll a házaspárral, megvalósításra érdemesnek ítélte az ötletet, de mert a támogatáskérést nem tudták egyetlen pályázati rendszerbe se besorolni, ezért személyesen Kásler Miklóshoz, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjéhez fordultak anyagi segítségért. Ahogyan azt Gabri Rudolf lapunknak elmesélte: a miniszter mintegy 3 héten belül válaszolt levelükre, amelyben 3,5 millió forintot ajánlott fel a seregszemle lebonyolítására. Így már csak a helyszín kiválasztása,  a szakmai tanácsadók és a hagyomány-őrző csoportok meghívása maradt hátra, és kezdődhetett a szervezés.

Már a mintegy 400 embert felvonultató rendezvény helyszínének kiválasztása sem bizonyult egyszerűnek,

hiszen olyan helyszínre volt szükség, ahol a fellépés és az étkeztetés  egyaránt megoldható. Csak a margóra jegyezzük  meg, volt olyan megszólított magyar iskolaigazgató, aki magáért a teremhasználatért is szemtelenül magas bérleti díjat kért volna. Szerencsére a nagyszelmenci Dobó István Alapiskola igazgatója nemcsak hogy ingyen bocsátotta  az iskola épületét a szervezők rendelkezésére, de még annak alkalmazottait is csatasorba állította.

Egyszerűen azért, mert  közösségünk és haladásunk érdekében ezt így tartja helyesnek és természetesnek. Furik Rita és Richtárcsik Mihály személyében meglettek a hagyományőrzésben jártas szakemberek is, ráadásul Rita a Bodrogköz szülötte, tehát neki szívügye mindaz, ami ebben a régióban történik. Mihály pedig kassai származású, és egész életét betöltötte a néptánc. Oktatott és koreográfiákat készített az egész világon.

Október 26-án délelőtt először a gyerekcsoportok bemutatójával kezdődött a rendezvény.

Ahogy Ádám Csilla mondja, utánpótlás nélkül a hagyományaink óhatatlanul feledésbe merülnének. A hét gyerekcsoport bemutatkozása azért volt fontos, hogy a fiatalok megismerhették egymást, ugyanakkor a Szinvavölgyi Néptáncműhely fellépése után azt is megtapasztalhatták, hová lehet fejlődni. Amíg a gyerekek ebédeltek, majd a hangszerekkel ismerkedtek, nemezeltek, addig a vezetőik meghallgatták a teljesítményük értékelését.

Az értékelés Fotó: Zsebik Ildikó

Ezek a csoportok még nyilvánvalóan az út elején tartanak;

lelkesedésben nincs hiány, de a rutin, a sok-sok gyakorlás eredménye még hiányzik.

Jövőjük nagy mértékben függ majd a vezetőjüktől. Ígéretes próbálkozásokat láttak a színpadon, így ha anyagi és szakmai támogatást kapnak, lehet jövőjük. Az elbírálók azt javasolták a csoportok vezetőinek, hogy a jövőben tartsanak egy szakmai napot, ahol a most készült felvételeket kielemzik, és mindenkire kellő mennyiségű időt szánva határozzák meg a haladás irányát.

Kora délután már a felnőtt éneklőcsoportok vették birtokba a színpadot. Összesen 11 együttes mutatta be a szakemberek és a kollégák előtt a tudását, s ezek közül csupán egy volt férfi népdalkör.

Richtárcsik Mihály az elhangzott produkciókat követően kifejtette, hogy a XXI. században a népművészetet is be kell tudni a megfelelő módon csomagolni. Nem szerencsés, ha az énekesek úgy állnak meg a színpadon, mintha kórus lennének, hiszen ők nem azok. Az éneklést életszerűvé kell tenni! Ebben a műfajban is szükség van a jó ötletekre, ugyanakkor fontos, hogy a színpadon állók  lélekben is kommunikáljanak egymással.

Rita és Mihály Fotó: Zsebik Ildikó

Furik Rita mindezt azzal egészítette ki, hogy

a népzene szakrális kommunikáció. Mélységeket nyitunk meg vele.

Ha a gondjainkat kiénekeljük magunkból, akkor meg is szabadulunk tőlük. Engedjük, hogy a zene felszabadítson bennünket, de amit kimondunk, az csillogjon! Általa találjuk meg magunkban újra az embert. Kevés, ha szeretjük azt, amit csinálunk, éljük is meg, hogy továbbadhassuk. A népzenében nem versenyzünk egymással, hiszen mindannyian egymás testvérei vagyunk.

Elég  baj az, hogy a világunk hamis dolgokra épül, ezért is működik rosszul. Eredetiség, könnyedség, rugalmasság, alázat kell az élethez!

Ezek a fogalmak jellemezzék szellemi kultúránk, azaz a népi hagyományok képviselőit. Igyekezzünk mindig meghaladni önmagunkat.

Képgalériánk:
A közönség Fotó: Zsebik Ildikó

A nap fellépői áhítattal hallgatták az értékes gondolatokat, majd részt vettek  azon a gálaesten, amelyen olyan hagyományőrző együttesek léptek fel, mint például a nagyidai Ilosvai Selymes Péter és a nagykaposi Komócsa Néptáncegyüttes, vagy a  Dűvő Zenekar.   

Megjelent a Magyar7 2019/45. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS