A tudományok mecénása
A Kr. e. 70 és 8 között élt Gaius Cilnius Maecenas római lovag elsősorban azzal írta be a nevét a művelődéstörténetbe, hogy számos kiváló római költőt (Vergiliust, Ovidiust és másokat) anyagilag támogatott, és lehetővé tette számukra, hogy gondtalanul élve csak a költészetnek szenteljék az életüket. Példáját az elmúlt kétezer évben sokan követték ugyan, de olyan önzetlenül, mint az a magyar férfiú, akiről alább szó lesz, egyikük sem tette.
Semsey Andorról manapság nem sokat beszélnek, pedig nélküle a magyar tudományosság jóval szegényebb lenne. Már csak azért is érdemes legalább röviden bemutatni életútját, mert földink volt: 185 éve, 1833. december 22‑én Kassán született, és itt végezte középiskoláit, sőt jogot is itt hallgatott. Mivel egy nagy földbirtok várományosa volt, úgy vélték, hasznos lehet, ha elvégzi a magyaróvári gazdasági akadémiát, sőt ezen a területen még külföldön is képezi magát.
Több nyelven beszélt, széles körű műveltsége volt, de elsősorban a földtan, az ásványtan és általában a természettudományok vonzották. A földtudományok területén később tudományos kutatásokat is végzett.
Miután édesapja és több rokona is viszonylag korán elhunyt, ő lett a kiterjedt Semsey‑birtokok örököse, de ezeket adósságok terhelték, ezért arra kényszerült, hogy szerényen éljen mindaddig, amíg rendeződnek a viszonyok. Miután megtudta, hogy évi 15 ezer forintot költhet, kijelentette: ennek a tizede is elegendő lesz. Pestre költözött, egy kétszobás lakást bérelt, ahol gyertya mellett dolgozott. Ruhatára nagyon szerény volt, és állítólag mindössze két pár csizmája volt, ezek felválta a suszternál voltak javításban. Ha elment otthonról, csak annyi pénzt vitt magával, hogy a konflist, később pedig a villamosjegyet kifizethesse.
Ezt az aszkéta életmódot azután is folytatta, hogy a birtokok megszabadultak az adósságoktól, és egyre nagyobb jövedelmet biztosítottak, részben a kiegyezést követő gazdasági fellendülésnek köszönhetően. Mások lóversenyre, nőkre, mulatságokra költötték a pénzüket, ő a tudományok művelőit igyekezett anyagilag felkarolni. Ma szinte elképzelhetetlen nagyságú összegekkel támogatta a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét és azokat a „projekteket”, amelyek a különböző szakterületek európai felzárkózását célozták meg. Az Akadémia 1889. évi közgyűlésén Eötvös Loránd elnök tájékoztatta a tagokat Semsey Andor 100 ezer forintos * felajánlásáról.
Az esemény szemtanújaként Mikszáth Kálmán a következőket írta: „Éljen‑zaj tört ki a teremben, mely több ízben megújult, amint az elnök részletezte a tíz‑tízezer forintos pályadíjat. Ünnepélyes hangulat ömlött el a tekintetes Akadémián. Széchenyi István óta nem hangzott itt ilyen frappáns szó. Százezer forint! Tíz tudományos munkára! Királyi bőkezűség. A fiatal elnök eltalálta az alkalomhoz méltó formát: – Felállással fejezzük ki köszönetünket, t. Akadémia.
Az akadémikusok mind fölemelkedtek, s még egyszer fölhangzott a terem boltíveit megrázó éljen. Csak egyetlen alak maradt ülve, egy fakó színű kopasz ember, szelíd kék szemekkel, egyszerű közömbös arccal. – Miért nem állt fel –, mordult rá szomszédja, az újdonsült levelező tag. – Nem illik – felelte az szerényen. – Hogyhogy uram? – szólt emez ingerülten. – Mert én vagyok az a Semsey. Valóban ő volt, ott ült csendesen, összehúzódva, majdnem röstelkedve a tudomány lelkes barátja, kit e közömbös kor szült annak jeléül, hogy az igazi hazafiság nem vesztette el termő erejét, csak ugaron van.”
Hosszú életet adott neki a teremtő: kevés híján 90 éves volt, amikor 1923. augusztus 14‑én Budapesten elhunyt.
* A 100 ezer forint ma kb. 50 millió eurónak felelne meg.
