A székely góbé, aki bencés tanár lett
Komárom 1649-ben alapított jezsuita gimnáziuma 1776-ban került a pannonhalmi bencések irányítása alá, és 1945-ig a rend oktatási intézménye volt. A nagy múltú, de sok vihart megélt iskola egyik szép időszaka volt az a negyven esztendő, amikor a gimnázium tanára, majd igazgatója Gidró Bonifác volt.
Noha 150 évvel ezelőtt Erdélyben, a Csík megyei Karcfalván született 1869. augusztus 26-án, életének nagyobbik fele Komáromhoz kötődött. 20 évesen lépett be a Szent Benedek-rendbe Pannonhalmán, ahol elvégezte a teológiát, majd Budapesten a tudományegyetem mennyiségtan–természettan szakán szerzett tanári oklevelet. 1900-ban a komáromi bencés gimnázium tanára lett. 1921. február 3-án kinevezték az intézmény igazgatójává, és ezt a tisztséget 1939. szeptember 1-jéig, nyugalomba vonulásáig látta el.
Ha csak azt nézzük, hogy működése alatt a diákok létszáma 300-ról 700-ra emelkedett, már önmagában ez is tekintélyt parancsoló.
Gidró Bonifác azonban jelentős mértékben járult hozzá a gimnáziumban folyó oktatás színvonalának emeléséhez, seregnyi kiváló tudós, orvos, tanár és közéleti ember lett később azokból, akik azokban az évtizedekben Komáromban tanultak. Csak a helyszűke miatt nem sorolok neveket, de találomra Selye Jánost (1907–1982), a stresszelmélet kidolgozóját vagy Cornides István (1920–1999) fizikusprofesszort, a későbbi Nobel-díjas Békésy György (1899–1972) munkatársát említeném.
Hogy az erdélyi születésű Gidrót egyáltalán megtűrték az újonnan megalakult Csehszlovákiában, és nem toloncolták ki az impériumváltást követően, rejtély.
Cornides István később egy interjúban megjegyezte egykori tanáráról, hogy ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy székely góbé volt, és azok mindent el tudtak intézni. Gidró Bonifác nemcsak tanította a matematikát, hanem tudósként művelte is, főleg tanári pályája első évtizedében. Azokban az időkben az is természetes volt, hogy a tanárok olykor tankönyveket is írtak, amelyekből aztán az ország számos iskolájában tanítottak.
Hősünk 27 évesen, esztergomi tanársága idején írta első művét A kúpszeletek evolútái és talppontgörbéi címmel. Ezután még közreadott jó néhány középiskolai tankönyvet, ezek több kiadást is megéltek. Akkor még a csehszlovák hatóságok nem akadályozták, hogy egy magyar iskolában az ott működő tanár írjon tankönyvet, és ez nemcsak a matematikára, hanem számos más tárgyra is vonatkozott.
Manapság a szlovákból fordított matematika- és fizikatankönyvekből szinte lehetetlen tanítani, a legtöbb tanár még mindig a fél évszázada kiadott „Obádovics” alapján oktatja a matematikát és „Szalay” nyomán a fizikát. Ehhez persze olyan tudós tanárok kellettek, mint Gidró Bonifác, vagy utóda a komáromi gimnázium élén, Bíró Lucián (1898–1990).
Gidró emellett aktív közéleti szerepet is vállalt Komáromban. 1911 és 1945 között a Jókai Közművelődési Egyesület alelnöke, majd társelnöke volt.
Amikor 1938-ban Komárom ismét Magyarország része lett, a város négy évtizedes áldozatos tanári és a köz javára végzett munkája elismeréséül 1940. február 16-án díszpolgári címet adományozott neki. Bár 70 évesen oktatóként nyugalomba vonult, a bencés rendben folytatta ténykedését. 1940-ben Tihanyban rendházfőnök lett, de ez a feladat különösen a háború utolsó másfél évében emberpróbáló volt.
1950-ben vonult végleg nyugalomba, és Pannonhalmára költözött. Életének 89. évében, 1958. január 17-én Győrben hunyt el.
Az írás megjelent a Magyar7 2019/35. számában.
