A selyemgyáros gyűjteménye Debrecenben

Debrecenben viszonylag későn, csak 1902-ben alapítottak múzeumot, pedig 1868-ra már olyan mennyiségű muzeális anyag gyűlt össze, amit érdemesnek tartottak a nagyközönség számára is bemutatni. Először 1864-ben Telegdi Kovács László vetette fel egy múzeum létrehozásának az ötletét. Kilenc évvel később megalakult a múzeumi egylet, ám működését mégsem kezdte el. A Csokonai Kör ugyancsak javasolta egy múzeum létrehozását, ám arra 1902-ig várniuk kellett. Ekkor Löfkovits Artúr, ékszer- és műkereskedő letétbe adta a városnak a 2500 darabot számláló gyűjteményét, amely érméket, fegyvereket, régiségeket, ipar- és képzőművészeti alkotásokat tartalmazott. 

1905. május 22-én, Csokonai Vitéz Mihály halálának 100. évfordulóján a Fűvészkert utcai gazdasági iskola épületében megnyílt a Városi Múzeum. Még ugyanebben az évben a város megvásárolta a Hatvan u. 23. számú házat, amelynek helyén egykor Csokonai szülőháza állt, s ide költöztették át a gyűjteményt.

Amíg Löfkovits a pénzével és kapcsolataival, addig Zoltai Lajos szakértelmével biztosította a múzeum működését. Vallotta, minél élőbb egy közösség kulturális emlékezete, annál inkább meg tudja őrizni kollektív önazonosságát, a helyi színeket és a nemzeti sajátosságokat. 

Ő volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legsikeresebb textilipari vállalkozója. Az 1880-as években hozta létre morvaországi selyemgyárait, amelyek által jelentős vagyonra tett szert, közben szenvedélyes műgyűjtő lett. A tudás számára nem kizárólag a szaktudást jelentette, hanem jártasságot és hozzáértést a kultúra és a művészetek terén. 

Kezdetben saját stájerországi kastélyát rendezte be múzeumnak, ám felesége korai halála megváltoztatta gondolkodását. Eladta birtokát és Bécsbe költözött. Műtárgyai többségétől is megvált, és egyre tudatosabban olyan műtárgyak gyűjtésébe fogott, amelyek jelentős tudományos értékekkel rendelkeznek, illetve az emberi művelődés és civilizáció fejlődésének lenyomatai.

Díszítő funkciójuk helyett az ismereti értékük lett fontos számára. Az 5000 darabos gyűjteménye milliókat ért. Úgy érezte, hazája iránti szeretetének a megnyilvánulása, amikor gyűjteményét mindenki számára láthatóvá és tanulmányozhatóvá teszi.

Déri Frigyes választása – valószínűleg barátja, Czakó Elemér hatására – Debrecenre esett. Egyesek a Nagyerdőben látták volna szívesen a gyűjteményt, míg Déri ragaszkodott a belvároshoz, hogy minden érdeklődő számára viszonylag közel legyen. Sajnos, Déri Frigyes nem érhette meg a múzeum felépülését, mert 1924-ben váratlanul meghalt. A város akkori polgármestere, Magoss György úgy döntött, külföldről felvett hitelekből megépítik végre a múzeumot, amely 1928-ra el is készült. Ráadásul egy olyan kultúrpalota született, amelyben a Déri-hagyatékon kívül helyet kapott a Városi Múzeum gyűjteménye, a képtár és a közművelődési könyvtár is, dísztermében pedig az irodalmárok tarthattak előadásokat. A múzeum tehát tudományos és oktató intézménnyé vált. A Déri Múzeum megnyitója 1930. május 25-én volt. 

Napjainkban több állandó kiállítás látogatható a Déri Múzeumban. A várostörténeti kiállítás főleg azoknak érdekes, akik távolabbról érkeznek, hogy megérezzenek valamit abból a szellemiségből, ami Debrecent Debrecenné tette. Olyan nagyságok, mint Méliusz Juhász Péter, Hatvani István, Kiss Sámuel, Fazekas Mihály, Rakovszky Dániel, Csokonai Vitéz Mihály és mások formálták a város szellemiségét. És mitől cívisváros Debrecen? A kifejezés az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakosságára utal. Hagyományőrző, sajátos életformájú rétegről van szó, amely konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A földdel rendelkező cívisek benn laktak a városokban, de mindegyiknek volt tanyája. Hasznukat nem fektették vállalkozásokba, hanem a hagyományos paraszti gazdálkodás keretein belül „fialtatták”. A cívis az a teremtő erő, amely nemcsak megalapította, hanem évszázadokon át meg is tartotta a várost, s ami értéket teremtett a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban és a vallásban. 

A Déri-hagyaték egyik legszínesebb műtárgycsoportja az újkori fegyvergyűjtemény. Az első kollekció a keresztény Európa fegyvereit mutatja be főleg a 15–18. szazadból. A második egységbe az Oszmán-birodalom területén és Perzsiában készült klasszikus muszlim fegyverek tartoznak, míg a harmadik, a legkülönlegesebb egység a távol-keleti fegyverekből ad ízelítőt. 

A kiállított közel 70 festmény túlnyomó része Déri ajándékaként került a múzeumba. Vannak közöttük portrék, csendéletek, tájképek, grafikák, főleg a 19. század festőinek az alkotásai. 

Déri Frigyes az Edo-korból (1603–1867) származó műtárgyakat, a japán iparművészet tárgyi emlékeit is gyűjtötte. A kiállítótér középponjában egy stilizált szamuráj udvarház áll. 

Ez a régészeti tárlat a halál kérdéseivel foglalkozik. A tárgyi emlékeken túl a temetkezéshez, a halálhoz, valamint a túlvilághoz kötődő szellemi hátteret is érzékelteti. Megismertet az elmúlt 10 ezer év halálhoz kötődő emberi és társadalmi jelenségeivel, másrészt bemutatja a halotti kultusz általános jelképeit. 

Először a bécsi, majd a pesti forradalom híre jutott el a városba. Március 19-én többezres tömeg gyűlt össze a Városházánál. Üdvözölték a 12 pontot, a városi nyomdát szabadnak nyilvánították, elrendelték a nemzetőrség felállítását, Kossuthot pedig a város díszpolgárává választották. Ezeknek az eseményeknek állít emléket a kiállítás.  

Hiszem, hogy az emberek túlnyomó többségének a debreceni Déri Múzeumról Munkácsy trilógiája jut az eszébe: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo! 

A kivételes tehetségű és különleges sorsú festő műhelyében először a Krisztus Pilátus előtt című monunemtális festmény készült el, amely Európa-szerte hatalmas sikert aratott. Eljutott az Egyesült Államokba is, ahol 1887-ben John Wanamaker milliomos megvásárolta. A festmény a diadalmas Krisztust mutatja be, aki néma nyugalmával győzi le ellenségeit. 

A Golgota a kereszten ábrázolja Krisztust. Az európai diadalút után ezt is bemutatták New Yorkban, és ugyancsak Wanamaker tulajdonába került. A festményen Krisztust és siratóit, valamint a szemlélődőket és az eltávozókat ábrázolja Munkácsy. 

Az Ecce Homo! a bibliai történés tekintetében a középső, a megfestést illetően azonban a trilógia befejező darabja. Ez Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását ábrázolja. Ezt vásárolta meg Déri Frigyes, akinek hagyatéka e remekművet is tartalmazta. Az utóbbi festmény 1930 óta áll a múzeum Munkácsy-termében, amelyhez 1993-ban a Golgota, és 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt is társult.  

Thaly Kálmán a 19. század második felének meghatározó személyisége volt. Politikus, történész, költő, a MTA tagja, aki 1881-től 27 éven át Debrecen országgyűlési képviselője volt. A város díszpolgárává választották, életének kiemelkedő eseménye volt Rákóczi és bújdosótársai hamvainak hazahozatala.

„Művelődéstörténeti gyűjteményemet, hosszú, munkás élet eredményét a közönség és különösen az ifjúság művelődésének előmozdítása végett állami tulajdonként Debrecennek ajándékozom” – mondta a múzeum névadója. Ezzel az anyaggal országosan és nemzetközileg is kiemelkedő múzeumot hozott létre a hajdúság székhelyén.

Az állandó tárlat a mára a várossal összeépült erdő múltjába és jelenébe ad bepillantást. A növény- és állatgyűjteményeket, a gyűjtés munkaeszközeit, az erdei emberek, a vadászok, a méhészek, az erdőtelepítők sajátos világának tárgyi emlékeit mutatja be a látogatóknak. 

A Déri Múzeum 1977 óta Medgyessy Ferenc hagyatékát is gondozza a Péterfia utca 28. szám alatti épületben. A szobrász ötven éven keresztül dolgozott e műteremben. Az emlékkiállítás közel kétszáz rajzból, domborműből, körplasztikából álló csoportja azokkal a szabadtéri művekkel válik teljessé, amelyeket a városban tekinthetnek meg a látogatók.

Megjelent a Magyar7 2024/27.számában.