A reformkor mindenese – Kacskovics Lajos
Az Ipoly bal partjához közel található nógrádi település, Mohora jeles szülöttei között Mikszáthné Mauks Ilona és Tolnay Klári színművész mellett ott találjuk Kacskovics Lajost is. Bizonyára jóval kevesebben ismerik, mint a két említett hölgyet, pedig a 19. században fontos dolgokat vitt véghez.
Kacskovics Ferenc földbirtokos és Tamaskovics Borbála fiaként látta meg a napvilágot 1806. május 29-én. Pesten és Vácott járt gimnáziumba, majd Győrött és a pesti egyetemen jogi tanulmányokat végzett, és 1825-ben az országgyűlés alatt királyi táblai jegyzőként kezdte közéleti pályafutását. Később az Aurora-kör tagjaként az irodalommal foglalkozott behatóbban,
kapcsolatba került a kor jeles tollforgatóival is: Kisfaludy Károllyal, Szemere Miklóssal, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal, Toldy Ferenccel,
akik versírásra buzdították.
Egy idő után a természettudományok kezdték vonzani, és amikor 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett és Eötvös József, majd Fejes Antal ügyvédbojtárja lett, feladatul kapta, hogy kísérje el Fejest Selmecbányára és Körmöcbányára, hogy az ott folyó ércbányászatról jelentést készítsen. Ez a műve 1832-ben jelent meg Alsómagyarországi ércművelésről címmel és 1837-ben meghozta számára a Magyar Tudományos Akadémia levelezői tagságát is.
Később közreműködött a bányatörvény szerkesztésében, sőt a bányászati magyar műszavak megalkotásában. Szívügye volt a magyar nyelv helyzetének a megerősítése, hiszen a magyar jogi és katonai vezényszavak megalkotásában is jeleskedett. Emellett több cikkben is szinte megszállottan szorgalmazta Pest-Buda magyar nyelvi dominanciájának mielőbbi megvalósítását.
Az 1832. évi pozsonyi országgyűlés idején egy diétai hírlapot kezdett kiadni, majd amikor Kossuth Lajos elindította Országgyűlési Tudósítások c. lapját, visszalépett és egyéb feladatokat vállalt. Kossuth mellett Széchenyi Istvánnal és Wesselényi Miklóssal is közeli kapcsolatba került. Pozsonyból másfél év után Pestre költözött, ahol belépett az Országos Kisdedóvó Egyesületbe. Brunszvik Teréz mellett talán ő tett legtöbbet a magyar kisdedóvás érdekében azokban az években.
Nemcsak titkárként segítette a mozgalmat, maga is tevékenyen kivette részét az óvodák alapításából – mintegy 70 új intézmény fűződik a nevéhez.
A közéleti munkát oly fontosnak érezte, hogy még az ügyvédi praxissal is felhagyott,
és 1836-ben a Magyar Gazdasági Egyesület titkára lett. A szervezet lapját, a Gazdasági Tudósításokat szerkesztette, amely 1841-től hetilapként jelent meg Magyar Gazda címmel, továbbra is Kacskovics szerkesztésében.
1848-ban képviselővé választották, és miniszteri osztálytanácsosként tevékenykedett. A szabadságharc leverését követően bujdokolni kényszerült, majd hazatért Mohorára, ahol évekig gazdálkodott. 1860-ban a kedvezőnek ígérkező helyzetben egy évig főjegyzőséget vállalt Pesten. Ferencvárosban országgyűlési képviselővé is megválasztották, de hamarosan ismét „politikamentes” terepen folytatta: visszatért a kisdedóvás ügyéhez, emellett a magyar iparbank rendes ügyésze és a megújult Országos Kertészeti Társulat titkára lett.
1874-ben visszavonult az országos közéletből, és idejét jobbára szűkebb pátriájában töltötte. Gazdaságát vezetve időnként megjelent a megyei közgyűléseken. A ma már Nógrádmarcalhoz tartozó Sőjpusztán hunyt el 1891. december 9-én.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/21. számában.
