A magyarrá lett térképész – Kogutowicz Manó (1851–1908)

Lacza Tihamér 2018. december 25., 16:08

A térképek minden korban fontos szerepet játszottak a tengeri hajózásban, a szárazföldi hadviselésben – és Comenius óta az iskolai oktatásban is. Természetesen a térképek szerkesztése, rajzolása sok változáson ment át az elmúlt évszázadokban, de valóban méretarányos és a valóságot híven visszatükröző, a terep- és domborzati viszonyokat, a tengerpartokat, a folyókat, stb. pontosan leképező térképeket a 19. század közepétől, második felétől kezdve készítettek. Magyarországon Kogutowicz Manót tekinthetjük a korszerű kartográfia megalapozójának.

Kogutowicz Manó Fotó: Archívum

Kogutowicz Manó édesapja, Mathias Kogutowicz a mai Lengyelországban, Wojniczban született 1817-ben, húszévesen katonának állt az osztrák császári hadseregben, de 12 évnyi szolgálat után egy sebesülés miatt leszerelt és Brünn közelében, Seelowitzban (mai nevén: Židlochivicében) egy adóhivatalban kapott írnoki állást. A helységnak ma kb. 3660 lakosa van. Legjelentősebb gazdasági létesítménye az 1836-ban alapított cukorgyára volt, amelyet 1991-ben zártak be.

Középiskolai atlasz Fotó: Archívum

Mathias Kogutowicz az 1840-es évek végén nősült, felesége egy cseh nő, Marie Kubešová volt. 1851. december 21-én elsőként született fiukat Emanuel Thomasként keresztelték meg a helyi templomban, ő később, 1881-ben, amikor végleg Magyarországon telepedett le, az Emánuelt Manóra magyarosította. Noha a Kogutowicz család nem tartozott a tehetősebbek közé, fiukat katonai iskolákban taníttathatták, mivel az apa korábbi érdemeire való tekintettel nem kellett tandíjat fizetniük. Az utásziskolát elvégezve Emanuel beiratkozott a bécsi Katonai Műszaki Akadémiára, ahol négy évvel később, 1873. szeptember 1-jén hadnaggyá avatták és Olomoucban kezdte meg katonai szolgálatát az I. hadmérnöki ezredben.

Magyarország hegyvízrajzi térképe Fotó: Archívum

Az Akadémia hallgatóiról és végzőseiről feljegyzéseket vezettek és ebben Kogutowiczról azt írták, hogy sok minden iránt érdeklődő, tornászként, vívóként ügyes tisztjelölt, aki remek rajzoló is. Német anyanyelve mellett elég jól beszélt csehül, sőt belekóstolt a franciába is, amelyet tökéletesíteni szándékozva 1874-ben Párizsba ment. Bizonyára volt alkalma a francia nyelvet is gyakorolni, de feltehetően a kártyázást sem vetette meg, mert hamarosan adósságba verte magát és emiatt egyszerűen dezertált a seregből. Úgy látszik azonban, hogy a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, önként feladta magát, ennek következtében lefokozták és 18 havi börtönre ítélték. Kiszabadulva egy dragonyos ezredben közlegényként szolgált, majd 1877 októberében leszerelték.

Iskolai atlasz Fotó: Archívum

Néhány hónapig szülővárosában élt, 1878-ban aztán Bécsben telepedett le, ahol alkalmi rajzolói munkákból próbálta megkeresni a kenyérre valót. A császárvárosban ismerkedett meg Karl Kapeller zongora-gyáros 16 esztendős Rose lányával, akit szeretett volna nőül venni, de Kapeller hallani sem akart a frigyről, ezért a fiatalok Sopronba szöktek a lány egyik rokonához, Montag Jakab ügyvédhez, aki örökbe fogadta Rózát, Kogutowicznak pedig tanári állást szerzett Lähne Frigyes soproni magántanodájában, ahol bennlakó tanárként rajzot, matematikát és francia nyelvet oktatott.

Sáros megye Fotó: Archívum

A fiatalok 1884 szeptemberében keltek egybe Sopronban, és bár a szigorú atya végül beleegyezett a házasságba, az esküvőn személyesen nem jelent meg. Akárhogy vesszük, tulajdonképpen ennek a szerelemnek és lányszöktetésnek köszönhető, hogy Magyarország egy zseniális térképészre tett szert, aki a következő évtizedekben nagy mértékben járult hozzá, hogy az ország valamennyi elemi és középiskolájában korszerű és magyar készítésű térképek segítségével oktassák a földrajzi ismereteket, de különböző történelmi, demográfiai és statisztikai térképeivel előmozdította a történelemtudomány, a közigazgatás stb. fejlődését is. Ezt megelőzően ugyanis elsősorban Bécsben és Prágában készült térképek és atlaszok jutottak el a magyarországi iskolákba, legföljebb a feliratozás volt magyar, de többnyire rengeteg elírással és sajtóhibával.

Kogutowicz Manó első komolyabb térképészeti megbízatása Sopron vármegye térképének elkészítése volt. Ez nem önálló munka volt, hanem az eredetileg felkért Jausz György társaként vett részt a rajzolásban. Az 1:63 000 méretarányú megyetérképhez, amelyen minden jelentős objektum: ország- és megyehatár, vasútvonalak, különböző rendű utak, középületek, emlékművek, ipari létesítmények megtalálhatók voltak magyar felirattal és alatta zárójelben németül is, egy nagyobb felbontású, Sopront és környékét bemutató 1:25 000 méretarányú térképet is mellékeltek, ezt Kogutowicz egyedül rajzolta.

Nyitra megye Fotó: Archívum

A sikeres „indulásnak” köszönhetően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban is felfigyeltek az ügyes térképrajzolóra és 1883-ben Trefort Ágost miniszter kinevezte a budapesti Posner Irodalmi Műintézet kartográfiai részlegének a vezetőjévé. A következő hat esztendőben (1884–1890 között) 30 megyetérképet készített 1:63 000 és 1:75 000 méretarányban, ezeken legalább négy, de olykor öt vagy hat színt is használt, ami abban az időben nem kis feladatot rótt a nyomdákra is. Miután további 42 megyetérképet kellett volna még elkészíteni, de ehhez nem volt elegendő rajzoló és munkatárs a Műintézetben Kogutowicz javasolta egy önálló állami Térképészeti Intézet felállítását. Trefort miniszter azonban csak magánvállalkozásként volt hajlandó ezt támogatni, ezét Kogutowicz Manó megalapította a saját térképészeti cégét (amely ráadásul a bécsi Hölzel cég leányvállalataként működött), azzal a feltétellel, hogy a minisztérium kizárólag az ott készült térképeket, atlaszokat és glóbuszokat fogja engedélyezni a különböző típusú iskolákban. Ennek fejében vállalta, hogy jó minőségű, magyar nyelvű atlaszokat és falitérképeket készítenek. Az egyes térképek, földabroszok, atlaszok, glóbuszok megrajzolásában a kor jeles földrajztudósai (pl. Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő) közreműködtek. Lényegében ezzel vette kezdetét a hazai iskolai térképek és atlaszok tervezése és rendszeres kiadása.

Kogutowicz glóbusza Fotó: Archívum

1895-ben a vállalkozás társtulajdonosa, Eduard Hölzel bécsi kartográfus elhunyt, ettől kezdve a budapesti vállalat Kogutowicz és Társa Magyar Földrajzi Intézet néven működött, majd ebből jött létre 1900-ban a Magyar Földrajzi Intézet Rt. A részvénytársaság térképei eljutottak Magyarország valamennyi oktatási intézményébe, és miután rendszeresen német, francia és más nyelvű térképeket, glóbuszokat és atlaszokat is kiadtak, a Kogutowicz név Európa szerte ismertté vált. Az 1900. évi párizsi világkiállításon több színvonalas térképét is aranyéremmel jutalmazták.

Kogutowicz Károly Fotó: Archívum

El kell mondani viszont, hogy kezdetben Kogutowicz munkái is külföldi mintákat vettek alapul, de az 1900-as évek legelejére már olyan atlaszokat és térképgyűjteményeket adott ki, amelyek túlnyomórészt magyar alkotásoknak tekinthetők. Az első Cholnoky Jenővel (1870–1950) készített atlasz 1900-ban jelent meg. Mint Klinghammer István térképtörténész írja: „Kiemelkedik eredetiségével a Cholnoky által tervezett Magyarország geológiai térképe (1:2,4 millió), majd a későbbi kiadásokban a Kogutowicz Károllyal közösen tervezett Magyarország hegy- és vízrajzi térképének szintvonalas lapja. De ide tartozik számos éghajlati térkép és magyarországi néprajzi térkép is.”

Bármennyire meglepő, de még a hegységek és az egyéb domborzati alakzatok megnevezése is problematikus volt Kogutowicz színrelépése előtt. Cholnoky Jenővel közösen csináltak rendet ezen a téren is. Kogutowicz Manó iskolai atlaszaiban megjelentek a csillagászati-földrajzi ábrázolások, sőt a térképészettel kapcsolatos alapvető tudnivalók is, mint a térképvetületek ismertetése vagy a térképeken található jelölések magyarázata.

Kogutowicz Manó 1908. december 22-én, egy nappal 57. születésnapja után adta vissza lelkét a teremtőnek. Munkásságát térképész fia, Kogutowicz Károly (1886–1948) folytatta, aki még apja mellett tanulta ki a kartográfia tudományát. 1918 után azonban elveszítette tulajdonát az édesatyja által alapított vállalatban, ezért igazgatói tisztségéről is lemondott. Később középiskolai, majd egyetemi tanárként földrajzot oktatott. Legjelentősebb térképészeti munkája Magyarország Néprajzi Térképe, amely az első makroregionális kárpát-medencei etnikai térkép volt.

A történelmi Magyarország néprajzi térképe 1927-ből Fotó: Archívum

Ha összegezni szeretnénk Kogutowicz Manó életművét, akkor a Magyarország a XX. században című kiadvány kartográfia-történeti részének egyik fejezetéből idézhetnénk: „Kogutowicz 1890–1908 között csaknem 150 térképet jelentetett meg (ebből 37 földrajzi, 20-nál több megyei falitérkép, 13 egyetemes, 10 magyar történelmet szemléltető falitérkép, 7 földrajzi és 3 történelmi atlasz, illetve egy vaktérképsorozat). Térképeinek jelentőségét azok úttörő jellege adta. Kogutowicz munkásságával külön stílust teremtett. Falitérképei, atlaszai, megyei térképei egységes neveléselméleti elv alkalmazását tükrözik. Nevéhez fűződik német, szlovén, olasz nyelvű változatban szerkesztett, 25,5 és 51 cm átmérőjű földgömbjeinek exportja. Oktatást segítő munkái mellett Kogutowicz adta ki 1902-ben az első magyar, nagyközönségnek szánt világatlaszt. Ez az első földrajzi atlaszunk, amely számos tematikus (éghajlati, növényföldrajzi, néprajzi, mezőgazdasági és ipari termelési) térképet is tartalmazott.”

Képgalériánk:
Kogutowicz Manó emléktáblája Fotó: Archívum

0 HOZZÁSZÓLÁS