A magyarországi nőnevelés úttörője

2020. október 4., 16:57
Lacza Tihamér

Van a magyar szokásjogban egy sajátosság: az asszonyokat gyakran (bár ma már egyre ritkábban) a férjük nyomán nevezik el, és olykor ki sem derül, hogyan hívták őket születésükkor. Mostani történetünk főszereplőjéről, azt hiszem, ugyancsak kevesen tudják, hogy Beniczky Herminként látta meg a napvilágot.

1815. december 13-án született Nógrád vármegyében, a Terbeléd melletti Lázi-pusztán. A hely ma már ennek az elszlovákosodott falunak a része, és híres szülöttére csupán Fényes Elek „geographiai szótárának” idevágó passzusai emlékeztetnek, megemlítve a helység jelentősebb birtokosait, köztük a Beniczky családot. Hermin édesapját egyéves korában elvesztette, özvegy édesanyja pedig az 1831-es kolerajárványnak esett áldozatul. Ezt követően előbb anyai nagyapja, majd apai nagynénje gondoskodott róla és két lánytestvéréről.

Pestre kerülve a kor számos híres emberével ismerkedett meg, irodalmárokkal és politikusokkal. Leendő férjével, Veres Pállal is itt hozta össze a sors, akivel 1839-ben kötött házasságot. Attól fogva már csak Veres Pálnéként emlegették és emlegetik mindmáig.

Szilárda nevű lányuk 1841-ben született, és Hermin a vele való foglalkozás közben döbbent rá, hogy az országban tulajdonképpen nincsenek olyan oktatási intézmények, amelyekben a lányokat, a leendő feleségeket, háziasszonyokat készítenék fel mindarra a sokrétű feladatra, ami a nőkre vár.

A sors fintora, hogy a család testi-lelki jó barátja, Madách Imre volt az, aki olyannyira felháborította akadémiai székfoglalójával Veres Pálnét, hogy tollat ragadott, és megírta Felhívás a nőkhöz című vitacikkét, amely Jókai napilapjában, A Honban jelent meg 1865. október 28-án. Később egy további cikkben is kifejtette, miért tartja fontosnak a nőnevelés ügyét. Madách ugyanis említett beszédében kétségbe vonta, hogy a nők képesek lennének ugyanolyan szellemi teljesítményre, mint a férfiak, híján vannak a „teremtő géniusznak”, és a férfi mellett védelmet, ápolást keresnek.

veres pálné

Veres Pálné szerint éppen a kellő iskolai képzés hiánya, a nők társadalmi szerepének egyoldalú megítélése az oka annak, hogy még egy Madách Imre is ilyen lesújtó véleményt fogalmazhatott meg.

Veres Pálné más, hasonlóan gondolkodó hölgyekkel összefogva megalapította a Nőképző Egyesületet, amelynek elnökévé is megválasztották.

1869. október 17-én nyílt meg az első nők számára létesített tanintézmény, ennek a tantervét is Veres Pálné állította össze. Érdekes egyébként, hogy Eötvös József közoktatási miniszter nem támogatta az iskola elindítását, Deák Ferenc azonban lelkesen az ügy mellé állt, és ennek köszönhetően kezdődhetett meg az oktatás.

Az első években nem volt egyszerű az intézményt működtetni, de a híre egyre jobban terjedt, és még külországokból is érkeztek csodálók, akik szinte dicshimnuszokat zengtek róla. Az anyagiak előteremtése volt a legnehezebb, ezért bálokat, estélyeket és hangversenyeket szervezett társaival. A bevételt az iskola fejlesztésére fordították. Sokáig bérelt helyiségekben folyt a tanítás, de amikor 1880 őszén váratlanul elhunyt egyetlen fiúunokája, a lányával elhatározta, hogy Józsi emlékére saját épületbe költözik az iskola.

A Zöldfa utcai telken egy év alatt – kölcsönökből, adományokból – felépült az iskola első, majd férje halála után 1888-ban a második épülete is. Közben

a nőnevelés apostolaként járta az országot, előadásokat tartott, cikkekben népszerűsítette az ügyet.

Tapasztalati lélektan felnőttek számára címmel könyvet is írt. A Zöldfa utca ma Veres Pálné nevét viseli. 125 éve, 1895. szeptember 28-án hunyt el Váchartyánban.

Megjelent a Magyar7 2020/40. számában.