A magyarországi nőnevelés úttörője
Van a magyar szokásjogban egy sajátosság: az asszonyokat gyakran (bár ma már egyre ritkábban) a férjük nyomán nevezik el, és olykor ki sem derül, hogyan hívták őket születésükkor. Mostani történetünk főszereplőjéről, azt hiszem, ugyancsak kevesen tudják, hogy Beniczky Herminként látta meg a napvilágot.
1815. december 13-án született Nógrád vármegyében, a Terbeléd melletti Lázi-pusztán. A hely ma már ennek az elszlovákosodott falunak a része, és híres szülöttére csupán Fényes Elek „geographiai szótárának” idevágó passzusai emlékeztetnek, megemlítve a helység jelentősebb birtokosait, köztük a Beniczky családot. Hermin édesapját egyéves korában elvesztette, özvegy édesanyja pedig az 1831-es kolerajárványnak esett áldozatul. Ezt követően előbb anyai nagyapja, majd apai nagynénje gondoskodott róla és két lánytestvéréről.
Pestre kerülve a kor számos híres emberével ismerkedett meg, irodalmárokkal és politikusokkal. Leendő férjével, Veres Pállal is itt hozta össze a sors, akivel 1839-ben kötött házasságot. Attól fogva már csak Veres Pálnéként emlegették és emlegetik mindmáig.
Szilárda nevű lányuk 1841-ben született, és Hermin a vele való foglalkozás közben döbbent rá, hogy az országban tulajdonképpen nincsenek olyan oktatási intézmények, amelyekben a lányokat, a leendő feleségeket, háziasszonyokat készítenék fel mindarra a sokrétű feladatra, ami a nőkre vár.
A sors fintora, hogy a család testi-lelki jó barátja, Madách Imre volt az, aki olyannyira felháborította akadémiai székfoglalójával Veres Pálnét, hogy tollat ragadott, és megírta Felhívás a nőkhöz című vitacikkét, amely Jókai napilapjában, A Honban jelent meg 1865. október 28-án. Később egy további cikkben is kifejtette, miért tartja fontosnak a nőnevelés ügyét. Madách ugyanis említett beszédében kétségbe vonta, hogy a nők képesek lennének ugyanolyan szellemi teljesítményre, mint a férfiak, híján vannak a „teremtő géniusznak”, és a férfi mellett védelmet, ápolást keresnek.
Veres Pálné szerint éppen a kellő iskolai képzés hiánya, a nők társadalmi szerepének egyoldalú megítélése az oka annak, hogy még egy Madách Imre is ilyen lesújtó véleményt fogalmazhatott meg.
Veres Pálné más, hasonlóan gondolkodó hölgyekkel összefogva megalapította a Nőképző Egyesületet, amelynek elnökévé is megválasztották.
Az első években nem volt egyszerű az intézményt működtetni, de a híre egyre jobban terjedt, és még külországokból is érkeztek csodálók, akik szinte dicshimnuszokat zengtek róla. Az anyagiak előteremtése volt a legnehezebb, ezért bálokat, estélyeket és hangversenyeket szervezett társaival. A bevételt az iskola fejlesztésére fordították. Sokáig bérelt helyiségekben folyt a tanítás, de amikor 1880 őszén váratlanul elhunyt egyetlen fiúunokája, a lányával elhatározta, hogy Józsi emlékére saját épületbe költözik az iskola.
A Zöldfa utcai telken egy év alatt – kölcsönökből, adományokból – felépült az iskola első, majd férje halála után 1888-ban a második épülete is. Közben
a nőnevelés apostolaként járta az országot, előadásokat tartott, cikkekben népszerűsítette az ügyet.
Tapasztalati lélektan felnőttek számára címmel könyvet is írt. A Zöldfa utca ma Veres Pálné nevét viseli. 125 éve, 1895. szeptember 28-án hunyt el Váchartyánban.
Megjelent a Magyar7 2020/40. számában.
