A Kultúrzsongás első felvonása
Ahogyan arról már portálunk januárban beszámolt, a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet, illetve a hatvani Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény az elmúlt éven közös pályázatot nyújtott be az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Programon belül megvalósuló Kisprojekt Alaphoz. A pályázat sikeresnek bizonyult, és a két intézmény munkatársai először – műhelymunka keretében – április 25-én Királyhelmecen találkoztak személyesen a Mailáth József Regionális Múzeumban.
A vendégek üdvözlése után elsőként Jana Knežová, a Kassa Megyei Önkormányzat Közművelődési és Idegenforgalmi Osztályának vezetője tartott előadást A közművelődés és az önazonosság címmel. Mindenekelőtt a címben szereplő fogalmakat tisztázta. Amíg a kultúra egyrészt az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a szocializáció eszköze, amelyet generációról generációra örökítünk, addig az identitás kötődést jelent valamihez vagy valakihez, olyasvalami, amely iránt felelősséget érzünk, ami aktivitásra ösztönöz, és az egyén önmaga építi ki ezt a viszonyt. Kassa megyében 23 kulturális intézmény létezik, de csak kettő integrált, a királyhelmeci mellett még a tőketerebesi.
A megyei önkormányzat intézményeitől azt várja el, hogy erősítsék egy-egy vidék lakosaiban lakhelyük szeretetét, illetve a kulturális örökség megóvásával és bővítésével pozitív arculatot alakítsanak ki szűkebb szülőföldjükről. Szeretnék elérni, hogy minden régióban a lakosok tudják, mire lehetnek büszkék és bőséges lehetőséget kapjanak a kulturális rendezvényekbe történő bekapcsolódásra.
Másodikként a hatvani integrált intézmény vezetője, Márkus Mariann kért szót, aki bemutatta összevont intézményük alkotóelemeit: a Hatvany Lajos Múzeumot, a Széchényi Zsigmond Könyvtárat, a Serfőzdét, illetve a Tourinformot, valamint azt, hogyan egészítik ki egymást ezek a szegmensek. Az intézmény foglalkozik még múzeumpedagógiával, rendezvényszervezéssel, kommunikációval és médiakapcsolatokkal. Kincseink néven létrehoztak egy értéktárat, amely a város értékeinek bemutatására és megőrzésére hivatott.
Hasonlóképp mutatta be Zvolenský Gabriella igazgatónő is a helyi összevont intézményt, amely közművelődési, múzeumi és könyvtári feladatokat lát el. 50 települést szolgál ki, 11 alkalmazottal. Eddig működésük 12 évében 1129 rendezvényt szerveztek fő- vagy társrendezőként, ezen mintegy 67 000 művész vett részt, és a rendezvényeket több mint 400 000 néző látta. Ez évi 80-90 rendezvényt jelent. Alapszolgáltatásaikhoz tartozik a közösségek támogatása, az identitás megőrzése, a kulturális értékek átmentése, az amatőr és hivatásos művészi tevékenység támogatása, a tárgyi és szellemi örökség megóvása és a védett kulturális javak megörökítése.
Tíz nyertes pályázatukkal olyan rendezvényeket támogattak, mint például a kisgéresi Akácillat, a perbenyíki Krumplifesztivál, a kistárkányi Szilvanapok és még sorolhatnánk. Népszerűsítik a népi hagyományokat (lásd Libagaliba), részt vesznek határon átnyúló rendezvényeken, versenyeken. Könyvtárukban jelenleg 28 000 kötet található, ebből 20 000 db a város tulajdonát képezi.
A múzeumuk a muzeális értékű tárgyak gyűjtésével, megőrzésével és bemutatásával foglalkozik. Végül beszélt arról, milyen módon szeretnék még bővíteni és értékesebbé tenni a múzeum udvarát.
Furik Csaba megyei képviselő előadását számokkal kezdte. Megtudtuk, hogy Kassa megyében 77 000 ember tartja magát magyar nemzetiségűnek. Ennek mintegy fele a Bodrogközben, illetve az Ung-vidéken él. 1960-ban elveszítettük járásunkat, majd a bársonyos forradalomnak is vesztesei lettünk. Azt, hogy most ismét vannak kulturális intézményeink, egyértelműen a megyének köszönhetjük. Ahogyan azt is, hogy a regionális identitás gondolatával foglalkozhatunk. Sajnos, az itt lakók maguk sem hiszik el, hogy vannak értékeink, hogy egyetlen vidéknél sem vagyunk hitványabbak, alávalóbbak. Csak akkor van jövőnk, ha lesz hitünk, merünk álmodni!
A műhelymunka utolsó előadója a kisgéresi Polyhos Polgári Társulás vezetője, Géresi Pál volt, aki 2015 óta működő polgári társulásukat mutatta be. Nevüket egy tipikusan helyi szőlőfajtáról kapták. A társulás borászokat tömörít, olyanokat, akik számára a szőlőtermelés soha sem volt fő megélhetési forrás.
Beszélt Kisgéres kuriózumairól is: a magyar kökörcsinről, amely csupán a falujukban található meg, a gyurgyalagról, amely ugyancsak kapcsolódik Kisgéreshez, ahogyan a géresi béles is, amely megérdemelné, hogy hungarikummá váljék.
Végezetül képekkel illusztrálta azokat a rendezvényeket, amelyeket évente 8 alkalommal rendszeresen megtartanak.
Az összejövetel nagyon jó hangulatban telt. Nem száraz tények felsorolása jellemezte, hanem közvetlen, humort sem nélkülöző műhelymunka volt, ahol sikerült sok mindent megtudni a partnerről. A folytatás két hét múlva Hatvanban lesz.
