A komáromi áttörés áldozataira emlékeztünk: „az őseink nem akartak Csehszlovákia része lenni...“ – KÉPEKKEL
„Non omnis moriar“, azaz nem halok meg egészen – olvasható az egyik komáromi katolikus temetőbeli síremléken a horatiusi idézet, amely a nagy tettek és a lélek halhatatlanságára utal. Alatta az a 102 névtelen hős alussza örök álmát, akiket a csehszlovák légiók az 1919. május elsejei komáromi áttörés során megdöbbentő módon lemészároltak. A véres vasárnapon elhunyt ártatlan áldozatok sírját 2011-ben az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért PT a baráti dél-komáromi Endresz Csoporttal közösen újította fel. Az idei megemlékezés hazai szervezői a Felvidéki Értékőrzők voltak.
Az utódok idei közös főhajtása elején Mihacs Szilvia, a Felvidéki Értékőrzők egyik „motorja“ üdvözölte a helyi résztvevőket és az Összetartozás Városába érkezőket, s röviden felidézte a 104 évvel ezelőtt Komáromban történteket. Majd átadta a szót Pallag Györgynek, e csoportosulás elnökének, aki hangsúlyozta: ez alkalommal nem ünnepelni jöttünk, hanem emlékezni azokra, akik az életük árán is kiálltak a Duna két partján fekvő Komárom egységéért.
Azután Bencze Dávid történész emlékbeszédében részletezte a hajdani borzalmakat. Elmondta: miután a monarchia vesztesen került ki a háborúból, 1918. október 28-án Csehszlovákia is kihirdette függetlenségét, s a csallóközi területekre is igényt formált. Komáromnak akkoriban 19 ezer lakosa volt, közülük mintegy 17 és fél ezer magyar nemzetiségű. A komáromiak 1918 decemberében szembesültek azzal a ténnyel, hogy a Duna folyását követő csehszlovák-magyar demarkációs vonalra, az Antant békefenntartó seregeket küld – csehszlovák légiók képében. 1918 karácsonya kételyek közt találta a komáromiakat: szervezzenek-e ellenállást a légiókkal szemben...?
„A trianoni békediktátum igazságtalanságát nem győzheti minden kutató, minden magyar és minden ember hangsúlyozni, de a valóságban, ez nem csak nemzeti tragédia. Talán pont Komárom lehet az igazi példa rá, hogy az impériumváltás a szó szoros értelmében egy emberi, családi és generációkon átívelő tragédia! A frusztráció, a kapzsiság, a győztes mámor és a felsőbbrendűség érzése, hogy megtehetem… Valamint az emberi természet gyalázatos megnyilvánulása, amely válaszként a csehszlovák részről történt egy természetes akaratra, hogy együtt legyünk mi magyarok a magyarokkal, komáromiak, a komáromiakkal! Ez a történet igaz narratívája!“ – fejtette ki az ifjú történész. Hangsúlyozta: az őseink nem akartak Csehszlovákia része lenni...
Az esemény első része koszorúzással, Himnusz-énekléssel és Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye püspöki helynöke által a hősök lelki üdvéért mondott imákkal végződött. Majd 15 órától a dél-komáromi vasúti hídfőnél tartott megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott. Ideát Korpás Réka és Lakatos Áron népdalénekes-népzenész, valamint Széplaki Norbert énekes gitáros, odaát pedig Borbély Károly énekes gitáros közreműködött.
A hajdani vérengzésről és annak sorsfordító következményeiről, valamint az idei megemlékezésről további részleteket majd a Magyar 7 hetilap május 9-i számában olvashatnak.
