„A hősök vértanúsága örök mementó, amely kötelez bennünket, utódokat” – KÉPEKKEL
Október 6-án Komáromban ismét három helyszínen emlékeztünk az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire: előbb a szabadságharcosok katolikus temetőben 2022-ben felújított emlékoszlopánál, majd Klapka György honvédtábornok belvárosi szobránál, végül a hajdani komáromi várvédő hősök emlékoszlopánál. A Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület által az aradi kivégzések 176. évfordulója alkalmából rendezett hagyományos megemlékezés fő szónoka Bencze Dávid történész, a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola tanára volt.
A helyi katolikus temetőben, a Farkas és Bartakovics család kezdeményezésére felújított, és Kiss Róbert kanonok által 2022-ben újraszentelt emlékoszlopnál kezdődött a komáromi megemlékezés-sorozat.
Közreműködött az emlékoszlop történetét ismertető Farkas Adrianna, a Selye János Gimnázium magyartanára, valamint két tanítványa, Majer Jázmin (ének) és Danis Dorian (vers – Ady Endre: Október 6.). A jelenlevők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el az emlékoszlopnál, végül közösen elénekelték a Himnuszt.
Majd a Klapka téri rendezvényen a Concordia Vegyes Kar, Stubendek István karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével varázsolt a nemzeti gyász és helytállás napjához méltó hangulatot. A Szózat elhangzása után Danis Dorian Juhász Gyula: Vértanúink című versét mondta el.
Bajnok Éva könyvtáros, a Csemadok Komáromi Alapszervezete elnökségi tagjaként köszöntötte a jelenlevőket. Egyebek mellett feltette a kérdést, hogy vajon manapság is vannak-e köztünk az 1848/49-es hősökhöz hasonlóak, akik hisznek az emberségben, igazságban és jóságban, s mindezért akár az életüket is feláldoznák. Azután átadta a szót a megemlékezés fő szónokának, Bencze Dávid történésznek, a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola tanárának.
„A történelem néha egyetlen napba sűríti egy nemzet egész sorsát. Annak kicsengése pedig azon múlik, milyen irányba mutatott a szereplők iránytűje! 1849. október 6-a olyan nap volt, amikor az erkölcsi iránytű sziklaszilárdan a jó irányba mutatott. Aradon tizenhárom hős tábornok életét oltották ki, miközben Komárom falai között még mindig a szabadság szívdobbanásai hallatszottak. Ez a kettősség – a vértanúság és a kitartás – teszi különlegessé a mi emlékezetünket” – jelentette ki a szónok.
Hozzátette: „Ahol az életed a tét, választhatsz! Hős leszel és meghozod a szükséges áldozatot, vagy gyáván megfutamodsz! Aradon életükkel, Komáromban teljes becsületükkel és kitartásukkal áldoztak! Talán erről is szól ez az ünnep!...A hősök vértanúsága nem csupán a múlt tragédiája: örök mementó, amely kötelez bennünket, utódokat". Hangsúlyozva: ha az aradi vértanúkat emlegetjük, általában csak az október 6-án kivégzett tizenhármak jutnak eszünkbe, a 12 tábornok és egy ezredes, Lázár Vilmos.
„Kevesebbet emlegetjük az első aradi vértanút, Ormai Norbert ezredest, a honvéd vadászezredek szervezőjét és főfelügyelőjét, akit még 1849. augusztus 22-én rögtönítélő eljárással végeztetett ki Haynau. A 15. aradi vértanút, Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát 1849. október 25-én lőtték főbe. Szinte teljesen kiesett a köztudatból a 16. aradi vértanú, a bécsi születésű Ludwig Hauk alezredes, akit 1849. február 19-én végeztek ki” – emlékeztetett.
Majd Lenkey János tábornoknak, a komáromi várőrség parancsnokának helytállásáról szólt, aki a világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, ezért az eljárást megszüntették ellene, s „halál útján fogyatékba jutott”. (Egyes leírások szerint elborult elmével végzett magával az aradi várbörtönben, míg mások azt állították, hogy miután az elfertőződött sebei sem okozták a halálát, agyonütötték őt – a szerz. mj.). Azután a szabadságharc hősének nevezte Jeszenák János kormánybiztost is, aki Lipótvár megtartója volt.
„Kifejtett munkásságáért, a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, más társaival együtt végezték ki. És még nem beszéltem Török Ignácról, az aradi 13-mak egyike…, aki szintén a Komáromi vár erősítését és megszervezését hajtotta végre 1848-ban, mint a vár parancsnoka… Aradon szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele” – hallhattuk.
Hitet tett amellett: „a történelem megtanított minket arra, hogy a haza nemcsak földrajzi fogalom, hanem lelki és szellemi közösség. A vértanúk üzenete nem ismer határokat: minden magyar szívben ott él, bárhol dobbanjon is a világon”.
Végül a fiatalokhoz szólt: „Éljetek becsülettel! Ne jussatok az árulók sorsára! Ragaszkodjatok őseitek múltjához…! Ragaszkodjatok régiótokhoz, a szülőföldhöz…! Legyetek komáromiabbak, magyarabbak, európaibbak másoknál! Ti vagytok az örökség hordozói. Ha megértitek, hogy az aradi hősök nem csupán régi történetek szereplői, hanem élő példák, akkor a jövő biztos kezekben van. Legyen számotokra a szabadság és a hűség nem üres szó, hanem életetek iránytűje!”. Kiemelte: a komáromi hősök helytállásából kell táplálkozni, amikor iskolát választunk gyermekünknek és más fontos döntések esetében is.
„Amikor ma fejet hajtunk, tegyük hittel és alázattal, gondoljunk a helyes iránytűnkre, s kérjük a Jóistent, hogy a miénket is hangolja a helyes irányba! Hogy méltóképpen álljunk nagyapáink és nagyanyáink előtt! Ez a tér, ahol egybeforr a múlt és a jelen, örökre a hűség és a szabadság jelképe maradjon a jövőben! Dicsőség a hősöknek! Éljen Komárom!” – zárta magvas beszédét Bencze Dávid.
A Himnusz közös eléneklése előtt a komáromi és a járás más településeiről érkezett jelenlevők, köztük a város vezetői, valamint több civil szervezet, oktatási és kulturális intézmény s a Magyar Szövetség képviselői megkoszorúzták Klapka György szobrát.
Azután a hajdani komáromi várvédő hősöknek: Török Ignác honvéd vezérőrnagynak és Lenkey János huszárszázadosnak az Anglia parkban 21 éve emléket állító oszlophoz vonultak az emlékezők. Az utolsó helyszínen Majer Jázmin gimnazista Aranyosi Ervin verssoraival emlékeztett az egykori vértanúkra, Szeles Chloe pedig odaillő dalokat énekelt.
Farkas Adrianna, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja szólt a közösen emlékezőkhöz. Arra is emlékeztetett: ezen emlékoszlop felállítását a száz évvel ezelőtt született dr. Szénássy Zoltán, egykori gimnáziumi tanár, a Jókai Egyesület tiszteletbeli elnöke kezdeményezésére, s azt közadakozásból, 2004-ben állította fel az egyesületük.
Az említett két komáromi várvédő hős egy-egy domborművét (Nagy János szobrászművész alkotásait) pedig kerek húsz évvel ezelőtt, 2005. október 6-án leplezték le. A megemlékezés az emlékoszlop megkoszorúzásával, mécsesek elhelyezésével zárult.
