„A divat a világ, a stílus pedig az ember tükörképe” – KÉPEKKEL
Élvezetes és tanulságos volt a Mathias Corvinus Collegium - MCC Felvidék december 4-én a komáromi Selye János Gimnázium aulájában megtartott évzáró rendezvénye, amely során az ismert budapesti stílustanácsadó és divatszakember, üzletember, tíz könyv szerzője, Schiffer Miklós A stílusos megjelenés alapjai - Irányzatok a hétköznapok és a politika világában címmel tartott nagyszerű előadást a javarészt női hallgatóságnak.
Csicsai Attila, az MCC rendezvényszervezője üdvözölte a jelenlevőket, majd átadta a szót a nagytudású, jó humorérzékkel is megáldott előadónak, akit „magyarországi stílusevangélistaként” is emlegetnek. Róla egyebek mellett tudni illik, hogy nevéhez fűződik a Hugo Boss márka 1993-as évi, magyarországi bevezetése és forgalmazása, valamint 1996-ban a René Lezard márka kizárólagos magyarországi forgalmazója lett. 1998-ban létrehozta a Schiffer Consulting rendszert, amelynek alapvetése az „esztétikai profizmus” tanítása és fejlesztése a stílus szemszögéből. Tanácsadói és előadói tevékenysége, pódiumbeszélgetős műsorai egyaránt kiterjedtek a kormányzati, az önkormányzati, a multinacionális, a nagyvállalati és a privát szférára.
2008-ban született meg a Schiffer Upper Class vonal, a férfiaknak szánt, kézzel, méretre, Olaszországban elkészített terméke. Két évtized alatt 10 könyvet írt a kommunikáció, a viselkedési szabályok, az ízlés, a divat és a stílus tárgykörében. Ez az alkotói termékenység, különösen ebben a lehatárolt tematikában nemzetközi mércével mérve is egyedül álló Európában. Folyamatosan publikál magazinokban és internetes portálokon, 2011-ben a Facebookon létrehozta a Schiffer Miklós Stílus oldalát, mely rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, közel százezren követik a divattal, dizájnnal és életstílussal kapcsolatos bejegyzéseit. 2010- óta a balatonfüredi Anna-bál zsűrijének tagja, 2012- óta pedig a zsűri elnöke. 2015-től belsőépítészeti és lakberendezési tanácsadással is elkezdett foglalkozni. 2021-ben a show-műsorok világában is megjelent, a Dancing With The Stars magyarországi évadának zsűritagja volt.
A jeles szakember elöljáróban azt taglalta, hogy míg régen a főnemeseknek volt a legtöbb, általában 5-7 öltözetük, addig manapság már egy magyar fiatalnak is több tucat ruhája van, mert a reklámok azt sugallják, hogy ha kell, ha nem, vegyél meg mindent… Rámutatott: a ruha szükséglet, a divat a világ tükörképe, ami főleg a háborúk és gazdasági válságok után nagy változásokon szokott átesni. A stílus pedig az egyén tükörképe, vagyis annak a folyamatnak az eredménye, amikor személyessé válik az öltözködés. „A divat és a stílus közti különbség a minőség” – idézte Giorgio Armanit, a 90 éves olasz divattervezőt, akinek a stílusát letisztult, testreszabott formavilág jellemzi. Ő ugyanis azt vallja, hogy „Az elegancia nem a feltűnésről szól“. Hozzátette: az öltözködési stílus mögött az a szándék rejlik, hogy azzal valamit ki akarunk fejezni.
Fájlalja, hogy fellazultak az öltözködési előírások, megváltoztak a vonatkozó elvárások, napjainkban szinte minden mindennel viselhető, ami azonban nagy összevisszaságot eredményez. Sokkolónak tartja a méretes feliratokat, márkaneveket a ruházatokon. Azt viszont jónak tartja, hogy eltűnőben van a „soványság-diktatúra”, vagyis a nem manöken alkatú emberek számára is készülnek elegáns ruhák, ők sem szorulnak háttérbe. Úgy véli, hogy a jó egyéni stílus kialakításához elsősorban alapos önismeretre van szükség, s az egész életünk során stílusosak lehetünk, mert e téren az életkor nem jelenthet akadályt.
Majd „dióhéjban” divattörténeti ismeretekkel szolgált. Kiemelte Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel (Saumur, 1883. augusztus 19 – Párizs, 1971. január 10.) francia divattervező, a Chanel divatház alapítója, a francia elegancia és a 20. század divatja egyik legkiemelkedőbb képviselőjének munkásságát, aki a modern, felszabadult, elegáns és dinamikus nő szimbólumává vált. Valójában azzal szabadította fel a nőket, hogy a ruhatárukba becsempészte a férfiak ruhatárának egyes elemeit, így a nadrágot és a zakót. Tartós divattá tette a rövid szoknyát, a „kis fekete ruhát”, a csillogó kosztümékszereket és a világ legnépszerűbb parfümjét, a Chanel N°5-öt.
Azután az előadó a különféle öltözködési stílusok (pl.: business casual, smart casual, white tie, black tie stb.) jegyeit ecsetelte, miközben kiemelte: „A hagyományos klasszikus értékrend alapjaiban nem változott, csak elvékonyodott, például azáltal, hogy már a politikusok is egyre kevesebb helyen viselnek nyakkendőt. A megjelenés minősége kapcsán oda kell figyelni arra, hogy főleg a nők mennyit mutatnak meg a testükből”.
A nőknél kiemelendő a szemérem elsődlegessége a hivatalos megjelenés során. Figyelni kell a vállak, mellek takarására, a megfelelő színű és formájú melltartó viseletére, a szoknyahosszra és arra is, hogy a lábujjak ne látszódjanak ki a cipőből, hiszen azoknak is szexuális üzenete van! – hangzott el. Megengedhetetlennek tartja a kivillanó combfix és a cicanadrág magassarkú cipővel való viseletét is, valamint a munkahelyi „átpapucsozást”. A férfiak figyelmét pedig felhívta a helyes méretű öltöny, nyakkendő, díszzsebkendő viseletére, nekik azt tanácsolva, hogy rövidujjú inghez sose viseljenek nyakkendőt, mert az muris.
A továbbiakban a konkrét ruhadarabok (kosztüm, öltöny, kis- és nagyestélyi, szoknya, nadrág, ing, blúz, póló, kötött darabok, farmer, bőrruházat stb.) és kiegészítők (táska, hátizsák, cipő, harisnya, zokni, ékszerek), valamint az öltönygombolási rend iránti elvárásokról beszélt. Megemlítette azt, hogy a nyakkendő mintázata nagy mértékben árulkodik a viselőjéről, például az aprópöttyös romantikus emberre vall. A férfiak cipőinek is időt szentelt, rámutatva a színük, szabásuk, mintázatuk, fűzésük sugallta üzenetekre. „Minél simább a cipőnk orra, annál alkalmibbnak számít! – fogalmazta meg az alapszabályt. Hozzátéve: a zoknik közül pedig a térdzoknit ajánlja azért, hogy ülés közben se villanjon ki a férfi meztelen lábszára.
Aztán a politikusok öltözködési stílusváltozatairól beszélt, kiemelve a vizualitás erejét. Bemutatta napjaink és a közelmúlt néhány olyan politikusát is, akik az öltözködésükkel ezt-azt üzennek, akiknek karakterjegyük az, ahogyan ruházkodnak. Az első imázsépítőnek Sir Winston Leonard Spencer Churchill brit politikust és történészt nevezte, aki 1940–1945 és 1951–1955 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Mint mondta: a múlt század 60-as éveitől pedig a politikusi imázs egyre fontosabbá vált.
Manapság az amerikai politikusi imázsépítők is nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy úgy tűnjön: „a politikus is közülünk való ember”, lazábbá válik az öltözködésük. Az Első Hölgy ruházata sem lehet mellékes, a kutyus társasága pedig fél sikernek számít az elnökök esetében. Putyin orosz elnök kapcsán pedig megjegyezte: őt minden helyzetben komoly, határozott, megfontolt, kegyetlen emberként láttatják... Mint mondta: egyes uralkodói házaknál, így a spanyol és a jordán esetében is a polgárosodás figyelhető meg. Végül pár magyar politikus többé-kevésbé megnyerő öltözködéséről is szólt, hozzátéve: ha igényelnék, egyeseknek szívesen adna öltözködési tanácsokat.
