A Csemadok megalakulása
A második világháború óta jogfosztott csehszlovákiai magyarság számára az 1948-as év hozta meg a változás lehetőségét. Az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően a Szovjetunió számára is fontos volt, hogy a szocialista táborba tartozó országok között ne legyenek ellentétek.
Mindez a szlovákiai magyarok helyzetének fokozatos javulását eredményezte. Ennek egyik legfontosabb eredménye volt, hogy 1949. március 5-én Pozsonyban megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok.
Az egyesület gyorsan népszerűvé vált a magyarság körében, hiszen az üldöztetés után ez volt az első olyan szervezet, ahol az emberek szabadon beszélhettek magyarul, nyíltan művelhették a magyar kultúrát. Tagjai, helyi szervezetei részt vettek az iskolák újraindításában, a magyar nyelvű sajtó és könyvkiadás elindításában.
A Csemadok kulturális mozgalmakat indított és működtetett a néptánc- (Népes, Ifjú Szívek, Szőttes), az énekkari (Kodály Napok, Tavaszi szél…), a színjátszó mozgalom (Jókai Napok, Duna Menti Tavasz), az irodalom és a nyelvművelés (szavalóversenyek, irodalmi vetélkedők, Kazinczy Napok) népszerűsítése területén.
A Csemadokkal kezdetben a felső vezetésnek az volt a célja, hogy a kommunista eszméket népszerűsítse a magyarság körében. Ennek ellenére kezdettől fogva létezett egy „másik” Csemadok is, amely minden erejével a magyar öntudat erősítésén fáradozott. Különösen a ’60-as évektől felerősödött társadalmi-politikai szerepvállalásával a kisebbségi érdekegyesítés egyik legfontosabb fóruma lett. Helyet adott a prágai és a pozsonyi egyetemisták kezdeményezte ifjúsági kluboknak, a nyári ifjúsági találkozóknak, helyi szervezeteiben pedig hatékony művelődési klubok működtek.
A jogfosztottság évei után azonban nemcsak a Csemadok megalakulása volt fontos, hiszen ekkor indulhatott újra a magyar nyelvű sajtó is. Még 1948 decemberében kezdték meg az Új Szó kiadását, amely 1949 májusától a kommunista párt napilapjaként jelent meg. Az Új Szót az ötvenes és hatvanas években folyóiratok sora követte. Ilyen volt a földművelők lapja, a Szabad Földműves, a Csemadok kulturális folyóirata, a Fáklya, majd a Hét és a magyar irodalmat megjelentető Irodalmi Szemle. A legfiatalabbakhoz a Kis Építő, a nagyobbakhoz a Tábortűz, a középiskolás generációhoz pedig az Új Ifjúság szólt. Az irodalmi élet is megindult, kezdetben a sematizmus jegyében, az ötvenes évek végétől azonban a Fábry Zoltán által „harmadvirágzásnak” nevezett korszak írói már modern irodalmat teremtettek.
A szlovákiai magyarság jövője szempontjából azonban a legfontosabb eredmény az anyanyelvű oktatás újraindítása volt. 1948 végén néhány szlovák iskolában már nyílt magyar osztály. 1949-ben a beiratkozások folyamán a hatóságok akadályozták a magyar osztályok indítását, például a reszlokvakizált szülők gyermekeit nem engedték magyar osztályba íratni, vagy a szülőket meg sem kérdezve hatósági felügyelet mellett szlovák iskolába írták be a magyar gyermekeket.
A folyamatot azonban nem lehetett megállítani, az 1950/51-es tanévben már beindultak az önálló magyar iskolák. Ezek törvényi legalizálása azonban csak az 1960-as 186. számú iskolatörvénnyel valósult meg. Folyamatosan kiépült a középiskolák hálózata is, ám a ’60-as évek végétől egyre több támadás is érte a magyar nyelvű oktatást.
A Csemadok 1949-es alapszabályából
„Az egyesület hivatása a következő:
1. Gondoskodni a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok általános kulturális fejlődéséről, megszervezni köztük a népnevelési és művelődési munkát, különösképpen hozzáférhetővé tenni számukra a tudományokat és művészeteket.
2. Szolgálni a magyar–szlovák kulturális közeledés ügyét oly módon, hogy tolmácsolja a szlovák kultúrértékeket a magyar lakosság és a magyar kultúrértékeket a szlovák lakosság számára.
3. Ápolni és megszilárdítani a magyar nemzetiségű állampolgárokban a Csehszlovák Köztársaság népeivel való együvé tartozásának, valamint a csehszlovák népi demokrácia iránti hűségének és lojalitásának tudatát.
