„1919. május 1. vérrel írott dátum a magyar történelem arany lapjain” – KÉPEKKEL
Az észak-komáromi Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők, valamint a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület további résztvevőkkel együtt a Komáromi Áttörés 107. évfordulójára emlékezett május elsején az itteni katolikus temetőben, a hősies helytállást tanúsított 102 ismeretlen áldozat tömegsírjánál, amelyet 15 évvel ezelőtt az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás az „endreszesekkel” közösen újított fel. A koszorúzással egybekötött, Himnusz-énekléssel zárult eseményen Falath Zsuzsanna muzeológus mondott szívhez és észhez szóló emlékbeszédet.
Miközben a tömegsírnál a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület, a Tolma Baranta Egyesület, a Magyar Nemzetőrség és az Erdélyi Vitézi Lovagrendend tagjai álltak díszőrséget, Takács Viktória, a helyi Eötvös Utcai Alapiskola tanulója Reményik Sándor Templom és iskola című versével adta meg a hagyományos megemlékezéshez méltó alaphangot.
Majd Pallag György mérnök, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke a jelenlevők körében üdvözölte a felvidéki és anyaországi vendégeket, többek között Arlett Tamást, a baráti Endresz Csoport Egyesület alapító elnökét, aki a vasárnapi ünnepi testületi ülésen Komárom városért emlékérmet vehetett át. Ugyancsak köszöntötte Bajkai Jánost, a Komáromi Városi Hivatal illetékes főosztályának vezetőjét, továbbá dr. Vitéz Czapáry-Martincsevics Andrást, a Magyar Nemzetőrség és az Erdélyi Vitézi Lovagrend küldöttségének vezetőjét és Szőllősi Mártont, a római katolikus egyház diakónusát.
Azután Falath Zsuzsanna muzeológus múltidéző, jelenlegi helyzetünkre rávilágító és jövőbe is mutató beszédét hallgathattuk meg.
„1919 május elseje egy vérrel írott dátum a magyar történelem arany lapjain. Győri, tatabányai és komáromi munkások, diákok, katonák - magyar emberek, félelmet nem ismerve, próbálták kiverni a cseh megszállókat Komáromból. Legalább 1700 magyar ember indult el, hogy végrehajtsa ezt a hőstettet..." – idézte fel a csehek brutalitását.
A szónok hangsúlyozta: foglyokat a csehek nem ejtettek, hanem a magyar fegyveresek közül mindenkit, aki a szigeten tartózkodott, lemészároltak. "A számukat pontosan nem tudjuk, csak azon holttestek számát tudjuk, akiket másnap összeszedtek: 102 azonosíthatatlan hősi halott került elő. Ők vannak itt előttünk eltemetve...”.
A pár tucat emlékező láttán sajnálattal szögezte le: „Ma itt állunk, ennyien. Lassan elfogyott az emlékezet, az idő homályába vész a szenvedés, a könny és a vér. Maroknyi kitartó hazafi, emlékező még képes felidézni történelmünk gyászos vagy jeles napjait. De hol van a többség? – kérdezem. Otthon maradt és eszébe se jut, hogy 1919-ben, a véres május elsején sok száz magyar próbálta megmenteni Komáromot az enyészettől. Azóta sokan beletörődtek, hogy idegen fennhatóság alatt éljék életüket, neveljék utódjaikat, akikre az a veszély vár, hogy egy napon már nem magyarul fognak beszélni...“.
A magvas beszéd után Szőllősi Márton diakónus mondott áldást, majd a vendégek és házigazdák elhelyezték koszorúikat, mécseseiket a tömegsírnál, s közösen elénekelték nemzeti imánkat.
A szervezők két órára minden érdeklődőt meghívtak a dél-komáromi folytatásra, vagyis az ottani vasúti híd déli hídfőjénél található Áttörés-emlékműhöz, ahol Pokornyi Gábor történész, a Klapka György Múzeum igazgató-helyettesének beszéde hangzik el. A kultúrműsorban közreműködik Laboda Róbert, a Komáromi Regionális Művelődési Központ igazgatója, a Szőnyi Duna Népdalkör és a Napraforgók Citerazenekar.
A méltóságteljes megemlékezésről további részleteket majd a Magyar7 hetilap május 6-i számában olvashatnak.
