Zenés időutazás: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hogyan tudnánk élni Demjén Ferenc ikonikus dalai nélkül? Úgy tűnik, a magyar mozinézők sem tudnak, mert a Hogyan tudnék élni nélküled? című film villámgyorsan berobbant a mozikba.
Egy hónap alatt 400 ezer néző! Hetente körülbelül 80 ezren váltottak jegyet erre a zenés hullámvasútra, és mi sem akartunk lemaradni a buliról. Így kaptunk egy érzelmi lavinát: hol nevettünk, hol könnycsepp csillant a szemünk sarkában – a székben ülve pedig ritmusra járt a lábunk.
A sztori két idősíkon fut: napjainkban és harminc évvel ezelőtt. A középpontban pedig természetesen a szerelem, hiszen ez köti össze a múltat a jelennel. A film gerincét Demjén örökzöld slágerei adják, amelyeket a fiatal színészek adnak elő: Törőcsik Franciska, Marics Peti, Ember Márk, Brasch Bence, Kirády Marcell, és Varga-Járó Sára. A mellékszereplők között pedig olyan nevek tűnnek fel, mint Seress Zoltán, Györgyi Anna, és még sokan mások.
Egyrészt, Demnjén számait hallgatni bármikor jó, de ha ezek köré egy kellemes, romantikus sztorit írnak, az külön bónusz. A történet alapvetően szerethető, a dalok szépen belesimulnak a cselekménybe, és van néhány jelenet, ahol garantáltan megindul az ember könnye, vagy a mosolya.
És hát ne felejtsük el Ember Márk sármját, ami gyakorlatilag a film titkos fegyvere. Ő az a színész, aki egy gyengébben összerakott jelenetet is képes megmenteni egy kis mosollyal vagy féloldalas nézéssel.
Nem minden arany, ami fénylik, és ennek a filmnek is vannak hibái. Először is, a karácsonyi előtti bemutató kicsit félrement: ez a sztori és a balatoni hangulat inkább a nyáré, mint a fagyoké. A koreográfia is néhol döcögős, és vannak táncjelenetek, amiket egyszerűen kellemetlen nézni is.
A legfurcsább talán az, amikor az éneklés és a képi világ nem passzol össze. Néha olyan érzésünk van, mintha a szinkron vagy a vágás valahol félúton elaludt volna. Persze ez nem rontja le teljesen az élményt, de azért kizökkentheti az embert a varázsból.
Abszolút. Ha el tudunk vonatkoztatni a kisebb hibáktól, akkor ez a film egy igazán szórakoztató kikapcsolódás lehet. Egy biztos, Demjén dalait hallgatva nehéz nem mosolyogni – vagy nehéz nem elérzékenyülni. Szóval egy próbát mindenképp megér.