Toman, a vörös zsidó története filmvásznon
Azt írják róla, az évtized legfontosabb cseh-szlovák kooprodukcióban készült filmje. Egy ellentmondásos személyiség hihetetlen, ám igaz története: a Toman. A magyar gyökerekkel rendelkező zsidó (apja zsidó rabbi volt), aki egy kelet-szlovákiai faluban, Szobráncban látta meg a napvilágot. Asher Zelig vagy Zoltán aztán meg Zdeněk, előbb Goldberger, majd Toman.
A prágai Károly Egyetemet még Zoltán Toman néven végezte el, majd az ifjú korától meggyőződéses kommunista 1939 tavaszán feleségével Lengyelországon keresztül Londonba emigrál. 1941-től a száműzetésben lévő csehszlovák kormány hazatelepítésekért felelős hivatalnoka, a háború végén és röviddel azt követően pedig Kassán a hazatelepítő bizottságot vezeti, miközben Cseszlovák okmányokat ad ki a szovjetekhez tartozó kárpátaljainak – persze többnyire nem ingyen.
Zdeněk Toman: politikai karrierjét, ami mindössze három évig tartott, 1945 és 1948 közt, már ezen a néven futotta be. A háború utáni Csehszlovákia legbefolyásosabb férfijai közé tartozott. Lelkiismeretlen kereskedő és karrierista, a külföldi elhárítás vezetője, majd az első jelentősebb politikai fogoly, egyben több százezer zsidó megmentője – persze nem ingyen, óriási pénzekért.
Lelkiismeret és valószínűleg szív nélküli hatalmas háttérjátékos volt. A legfőbb feladata az volt, hogy pénzt szerezzen – bármi áron – a kommunisták térnyerésére. És Toman értett a pénzszerzéshez, mindennél jobban. Nemcsak a pártnak, hanem saját magának is. A nyerészkedés, a zsarolás, a csencselés a háborús bűnözőkkel meg azok áldozataival, ezek voltak az ő asztala. Toman különböző fajta értéktárgyakat szerez be, amelyeket aztán diplomáciai úton Londonba szállít, hogy a fekete piacon értékesítse azokat. Az így szerzett pénzt aztán megosztja a párt és saját maga közt.
Kiváltságos helyzete volt Csehszlovákia Kommunista Pártjában, senki sem mert szembeszállni vele. Egészen addig a pillanatig, amikor nem kívánatos teherré vált a párt számára.
A filmet rendező Ondřej Trojan szerint Toman aránylag ismeretlen figura volt, de csupa olyan ember vette körül, akik viszont rendkívül ismertek voltak: Slánský, Gottwald vagy Masaryk. Toman és felesége is zsidó származású volt, s a ferde jellemén meg a lelkiismeretén – ha egyáltalán volt neki ilyen – úgy próbált enyhíteni, hogy a holokausztot túlélő kelet-európai zsidókat menekített a lengyel pogromok és a szovjet lágerek elől a zsidó szervezetektől kapott zsíros jutalék fejében, Csehszlovákián keresztül Palesztínába. A nemzetközi embargó idején gondoskodott azoknak az egységeknek a felfegyverzésétől, amelyek Izrael állam születésénél álltak. Persze csak azt követően, hogy a szolgálataiért cserébe beseperte a pénzt. A film Toman alakján keresztül az ún. harmadik köztársaság hátterét is megvilágítja az 1945-48-as években.
Zdeněk Toman sorsa lenyűgöző összességében és részleteiben is. Három évig az állami és pártcsúcsvezetők közé tartozott, kétes, korrupciós vagy egyenesen bűnözői módszerekkel segítette a kommunistákat, hogy megkaparintsák az országot, s amikor ez megtörtént, 1948 februárjában, azonnal ellene fordultak.
Nagy kár, hogy Ondřej Trojan, ezt az egyenesen bondi történetet tanulságos történelmi előadásként fogta fel, a viszonyok és az összefüggések rekonstrukciójaként, miközben a központi karakter háttérbe szorult, kifakult még az előtt, hogy vért pumpálhatott volna belé, és feléleszthette volna ellentmondásossága teljes valójában, véli az Aktuality.sk portálon megjelent egyik rezenzió szerzője.
Túl sok a szereplő a filmben, túl sok köztük a párbeszéd, a 145 perces történetben újabb és újabb körülmények, újabb és újabb arcok buknak elő. Toman egyénisége az amerikai cigarettákba, a „burzsoá” életmódban és úgy ahogy a zsidóságában merül ki. Karrierizmusának és mohóságának belső motívumait Trojan szinte alig szemlélteti.
Toman alakján azt látni, hogyan uralkodik el az emberen a rossz, ha háttérbe szorítja a magában lévő jót. És történelmünk egy szelete is más megvilágítást kap benne, mint ahogyan eddig megszoktuk. Azt is láttatja a film, hogy némely hatalmi mechanizmusok még mindig ugyanolyanok.
„Ébernek kell tehát lennünk, mégha azt gondoljuk is, hogy némely dolgok már nem ismétlődhetnek meg” – véli Zuzana Mistríková a PubRes társaságtól.
A szeptember végén bemutatott film főbb szerepeiben Jiří Macháčeket, Kateřina Winterovát, Roman Luknárt, Kristýna Bokovát, Stanislav Majert, Táňa Pauhofovát, Marián Mitašt, Lukáš Latinákot és Ady Hajdut láthatja a közönség.
