Telly Savalas, a Kojak főszereplője 25 éve halt meg
Huszonöt éve, 1994. január 22-én halt meg Telly Savalas amerikai színész, akinek neve örökre összeforrt a Kojak tévésorozat főszerepével.
A filmsztár Aristotelis Savalasként látta meg a napvilágot 1924. január 21-én a New York állambeli Garden Cityben. Anyja egykor szépségkirálynő volt, bár ezt a szemrevaló tulajdonságát fia cseppet sem örökölte. A Columbia Egyetemen tanult - nem túl nagy kedvvel - pszichológiát, mert kiábrándult Freud tanaiból. A második világháború idején önként jelentkezett a hadseregbe, harc közben megsebesült, helytállásáért magas kitüntetést kapott. Leszerelése után az Állami Minisztériumba került, és az Amerika Hangja számára írogatott. Az Eisenhower-adminisztráció idején az Egyesült Államok Információs Szolgálatának igazgatója lett, majd beült az ABC Televízió híradójának rendezői székébe.
A véletlennek köszönheti színészi pályafutását, egyik színész barátja arra kérte, kísérje el egy meghallgatásra. A jelenlevő rendezőt azonban Savalas vészjósló külseje nyűgözte le, ezért őrá osztotta a szerepet.
Először az 1960-ban készült Tanú című tévéfilmben, Lucky Luciano maffiafőnök szerepében figyeltek fel rá a nézők és a producerek. Pályafutásának ebben a szakaszában többnyire kegyetlen, pszichopata bűnözőket játszott. 1962-ben Az alcatrazi madárember című börtöndrámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A rég várt főszerep azonban csak nem érkezett meg, igaz, ebben ő is ludas volt: 1967-ben kiszemelték a Bilincs és mosoly című film magányos hősének szerepére, de a producerek nem győzték kivárni, amíg az Európában pihenő színész hazahajókázik, ezért inkább Paul Newmannek szavaztak bizalmat.
Savalas védjegyévé vált kopasz fejét 1965-ben találta ki, amikor Poncius Pilátus szerepének kedvéért leborotváltatta és többé már nem is növesztette meg haját.
- mondogatta később. Már világító kobakkal szerepelt a Piszkos tizenkettő, a Dzsingisz kán, a Kelly hősei című alkotásokban.
1973-ban a Marcus-Nelson gyilkosságok című, megtörtént esetet feldolgozó tévéfilmben rá osztották Kojak rendőrhadnagy szerepét.
A szarkasztikus, megvesztegethetetlen, mindig nyalókát szopogató kopasz rendőr - ami egyébként az ő ötlete volt - akkora sikert aratott a nézők körében, hogy nem sokkal később már sorozatot forgattak róla. Népszerűségére visszatekintve egyszer nevetve nyilatkozta: „Legalább 60 filmet forgattam a Kojak előtt a filmipar számtalan »nagyágyújával«, de a közönség még mindig csak úgy emlegetett, hogy »Nézd csak, ott megy az a hogy-is-hívják?«” A diadalt meglovagoló Savalas egy idő után teljesen átvette a sorozat készítésének ellenőrzését, beleszólt a forgatókönyvbe, a rendező és a szereplők kiválasztásába - így kaphatta meg öccse, George Stavros detektív szerepét.
Az 1978-ig futó sorozat címszerepéért 1974-ben és 1976-ban Emmy-díjjal tüntették ki. Kojak az eszményi amerikai rendőrt testesítette meg: a marcona külső alatt érző szív dobogott, az irodákban megállás nélkül sürögtek-forogtak, kávét ittak és intézkedtek, ráadásul a tettes mindig lebukott. Savalas lubickolt a későn jött népszerűségben, a tévés beszélgető-műsorok állandó szereplője lett, gyakran számot adva vitatható énektudásáról.
A Kojak után évekig feledhető, de jól fizető európai filmekben „pihent”, élte a gazdagok és híresek gondtalan életét. A nyolcvanas években néhány tévéfilm erejéig újra Kojak bőrébe bújt, sőt 1989-ben megpróbálta újraéleszteni a sorozatot, de nagyobb figyelmet szentelt azon szerepének, amelyben egy hitelkártya-társaság termékeit népszerűsítette.
A kilencvenes évek elején felfedezett prosztatarákját ugyanolyan kemény makacssággal viselte, mint amilyennek Kojakként megismerhették a nézők. A nagyvilág csak két héttel a halála előtt szerzett tudomást betegségéről, amely 1994. január 22-én győzte le.
A szenvedélyes pókerjátékos Savalas háromszor nősült, feleségeitől öt, egy barátnőjétől még egy gyermeke született.
További érdekesség, hogy ő a keresztapja a napjainkban oly népszerű amerikai színésznőnek, Jennifer Anistonnak.
