Százhuszonöt éve született Gary Cooper amerikai színész

Frank James Cooper néven látta meg a napvilágot a montanai Helenában angol bevándorlók második fiaként. Jómódú jogász apja 1906-ban vásárolt egy 600 holdas szarvasmarhafarmot a Missouri folyó mentén, ahol a család a nyarakat töltötte. Itt tanult meg kiválóan lovagolni, vadászni és horgászni. Édesanyja azt szerette volna, ha fiai klasszikus brit neveltetésben részesülnek, ezért 1909-től három évig egy bentlakásos iskolában tanultak a kelet-angliai Bedfordshire-ben.

Tizenöt évesen egy autóbalesetben súlyos csípősérülést szenvedett, ami után orvosa tévesen a lovaglást ajánlotta gyógyterápiának. Ennek köszönhetően alakult ki a később védjegyévé váló merev járása. A művészetekért rajongó Cooper három évig az iowai Grinnell College tanulója volt, ahol művészettörténetet és rajzolást tanult, de a drámatagozatra nem vették fel, mivel tehetségtelen színésznek tartották. 1924-ben otthagyta az iskolát és politikai karikatúrák rajzolásából próbált megélni. Szüleit követve Los Angelesbe költözött, ahol kezdetben házaló ügynökként próbált megélni, majd statisztaként és lovas kaszkadőrként a filmiparban találta meg számítását.

Pályafutása kezdetén tucatnyi alacsony költségvetésű westernben tűnt fel, félévbe sem telt, és filmes körökben a leglátványosabb, "lóról való bukások mesterének" hírében állt. Hamarosan azonban megunta, hogy egyre vadabb lovakat üljön meg, és mind mélyebb árkokat ugrasson át. Ügynöke javaslatára Gary Cooperre változtatta a nevét, majd 1926-ban fontos szerepre szerződtették A sivatag árvája című némafilmben, ahol Ronald Colman és Bánky Vilma volt a partnere.

Az igazi hírnevet mégis a Szárnyak című, az egyetlen Oscar-díjas némafilmben nyújtott alig 100 másodperces szerep hozta el számára. A bemutató után nők százai árasztották el levelekkel a Paramount Stúdiót afelől érdeklődve, hogy ki volt az a magas, jóképű színész, aki már a film elején meghalt? Első kiugró sikere Victor Fleming rendezte A virginiai című hangosfilm volt 1929-ben, amelyben egy nyugodt, halk beszédű cowboyt alakított. Az alkotás bebizonyította, hogy Cooper hangja mély, természetes és hiteles, ettől kezdve Hollywood vezető színészei között tartották számon.

Sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket, többek közt a korszak másik ikonjával, Marlene Dietrichhel játszott együtt annak első amerikai filmjében, a Marokkóban (1930), majd a következő évben a Dashiell Hammett által írt Nagyvárosi utcák című gengszterfilmben tűnt fel Sylvia Sidney és Paul Lukas partnereként. A rengeteg munkától kimerült, lelkileg fásult Cooper Algériába, majd Olaszországba utazott, később részt vett egy afrikai szafarin is.

1932-ben újult erővel tért vissza Hollywoodba, ahol Frederic Henryt alakította Helen Hayes mellett a Búcsú a fegyverektől című Hemingway-feldolgozásban, majd főszerepet játszott Tallulah Bankheaddel a Pokolhajóban. Később olyan kasszasikerekben játszott, mint A hindu lándzsás (1935), A vágy (1936) vagy a Kékszakáll nyolcadik felesége (1938). Két Frank Capra rendezte filmben, a Mr. Deedsben (1936), amelyért nominálták Oscarra, és Az utca emberében (1941) a becsületes, naiv, de megingathatatlan erkölcsű kisembert alakította. Közben olyan ajánlatokat utasított vissza, mint Rhett Butler szerepe az Elfújta a szélben vagy az Alfred Hitchcock által felkínált Szabotázs főszerepe.

Későbbi kasszasikerei közé tartozott a Vera Cruz (1954) Burt Lancaster oldalán, majd egy kvéker farmert formált meg az amerikai polgárháború idején William Wyler Szemben az erőszakkal (1956) című filmjében, 1958-ban Anthony Mann A vadnyugati ember (1958) című westernjében vállalt főszerepet. Utolsó filmje a brit-amerikai koprodukcióban készült Meztelen penge (1961) volt Michael Anderson rendezésében. Utolsó projektjei között szerepelt az NBC dokumentumfilmjének, a The Real Westnek a narrációja, amelyben segített tisztázni a híres western személyiségekkel kapcsolatos mítoszokat.

A színész nagy nőcsábász hírében állt, legtöbbször filmbeli partnernőivel keveredett hosszabb-rövidebb kapcsolatba, köztük Marlene Dietrichhel, Patricia Neallel és Anita Ekberggel. 1933-ban vette feleségül a társasági körökben jól ismert Veronica Balfe-ot, aki Sandra Shaw néven rövid színészi karriert futott be. Lányuk négy évvel később született meg.

Cooper 1960-ban prosztatarák műtéten esett át, röviddel ezután a tüdejére és a csontjaira is átterjedt a gyilkos kór. 1961 elején túl beteg volt ahhoz, hogy részt vegyen az Oscar-gálán, ezért közeli barátja, James Stewart vette át helyette a munkásságáért odaítélt tiszteletbeli Oscar-díjat. 1961. május 13-án, hat nappal 60. születésnapja után halt meg Los Angelesben. Eredetileg a kaliforniai Culver City-i Holy Cross temetőben helyezték végső nyugalomra, ám miután özvegye újra férjhez ment és New Yorkba költözött, Cooper holttestét a Long Island-i Southamptonban található Sacred Hearts temetőbe helyezték át.

Számos kitüntetéssel ismerték el, 1960-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, az Amerikai Filmintézet (AFI) az amerikai filmtörténet 25 legnagyobb férfi színészlegendájának rangsorában a 11. helyre sorolta.