Stephen King újragondolt Állattemetője
A 2017-ben bemutatott, több mint 700 millió dolláros bevételt hozó Az című King-rémmese hullámait meglovagolva 2018-ban a Kevin Kölsch-Dennis Widmyer páros vezetésével készítették el 101 percben a Kedvencek temetője remake-jét.
Éppen harminc esztendő telt el azóta, hogy Mary Lambert filmvászonra vitte a horror királyának tartott Stephen King egyik leghátborzongatóbb regényét, az 1983-ban írt Állattemetőt, amely magyar nyelven elsőként 1993-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.
A regényt igaz történet ihlette, hiszen az író lányának Smuckey nevű macskáját egy teherautós gázolást követően szintén egy titokzatos állattemetőben helyeztek örök nyugalomra. A balesetet követően Naomi King állítólag ezt mondta: „Nem kaphatja meg Isten a macskámat! Ő az én macskám! Keressen magának másikat!”
A valóság Smuckey-jából a regényben a Winston Churchill után elnevezett Church lett; a házi kedvenc pedig mind az 1989-es, mind a 2019. március 17-én, az austini South by Southwest nevű filmfesztiválon bemutatott alkotásban is megjelenik, a legújabb adaptáció viszont nem kis változtatással él a regényhez és Mary Lambert filmjéhez képest: a maine-i Ludlowba költőző Creed család feje, Louis ugyanis nem a másfél éves Gage-dzsel, hanem az ötéves Ellie-vel látogatja meg az állattemetőn túli titokzatos ősi indián temetkezési helyet.
A virtuális térben nagy port kavart filmes szerepcserére maga King is reagált az Entertainment Weeklynek adott interjújában: „A 301-es úton is elmehetsz Tampába, és a 17-es úton is elmehetsz Tampába. Mindkét esetben Tampában fogsz kikötni! Értitek, amit mondok? Nekem nem változtatott semmin. Azt gondoltam, hogy értem, miért csinálták ezt, mert lehet, könnyebb egy zombival dolgozni, ha kislány, nem pedig totyogó kisgyerek.”
A filmben remekül tetten érhető a regény szellemiségéhez hű atmoszférateremtés, a díszletek és a zene a kiváló képi világgal együtt teremtik meg, majd fokozzák a feszültséget. A szívszorító jeleneteket a színészi játék teszi hitelessé.
A regény filmes interpretációjából viszont éppen a gyász feldolgozásának folyamata, valamint a halál misztériumának részletezése hiányzik, nem beszélve a karakterek személyiségfejlődéséről. Nem kapunk választ a regényben megjelenő minden kérdések legfélelmetesebbjére sem: „Mennyi borzalmat visel el az emberi lélek úgy, hogy még mindig megőrzi éber, befogadásra kész, lankadatlan józanságát?”
„Az élet nagyon szomorú tud lenni, és általában az is. Az emberek úgy tesznek, mintha ez nem így lenne, és hazudnak a gyerekeiknek (...), azért, hogy ne ijesszék el őket és ne ábránduljanak ki, pedig igen, az élet szomorú tud lenni” – vallja King, aki saját elmondása szerint egy időre félbe is hagyta a történet írását, mert már ő is úgy érezte, hogy túl mélyre merült a lélek titkos bugyraiban. A lélekében, ami szerinte nem más, mint „Isten üzenete a világhoz, és a test csak boríték, amibe üzenetét zárja”.
A filmet április folyamán a felvidéki mozikban is vetíteni fogják.
