Scorsese harmadik fázisa: A tégla (2006)
A tégla című film élete első Oscar-díját jelentette. Scorsese krimijét talán pályafutása legpörgősebb darabjának is tarthatjuk filmográfiájában.
A csütörtökön bemutatásra kerül Martin Scorsese legújabb filmje a Megfojtott virágok. Elérkeztünk karrierje harmadik fázisához, melybe olyan alkotások sorolhatóak, mint a Viharsziget, a Wall Street farkasa és az eddigi utolsó mozija Az ír. Kiemelt filmként mégis A tégla című alkotást választottam.
A tégla eredetileg a hongkongi Szigorúan piszkos ügyek című film amerikai feldolgozása, amit Andrew Lau és Alan Mak készítettek el. A hongkongi krimi önmagában mesterműnek számít hazája gazdag filmes kollekciójában. Általában nem szokott jól elsülni, amikor az amerikaiak "ráteszik a kezüket" egy külföldi alkotásra. Szerencsére Scorsese nem egy véletlenszerűen kiválasztott amerikai állampolgár, és pontosan tudta, mit kell csinálnia az adott alapanyaggal.
A tégla egy rakás szupersztárral van teletömve. Olyan nevek bukkannak fel mint Leonardo DiCaprio, Jack Nicholson, Matt Damon, Martin Sheen, Mark Wahlberg vagy Ray Winstone, de a listát akár holnap reggelig lehetne folytatni. Az egyszerű járókelőtől az utcán, Jack Nicholson vérfagyasztó pszichopatájáig nem találhatunk kifogásolható alakítást.
Természetesen, a jó színészek akkor működnek igazán, ha a rendezés és a forgatókönyv meg tudják teremteni a megfelelő atmoszférát, és képesek olyan szavakat adni karaktereik szájába, amelyek nem csupán jól hangzanak, de hihetőek is. Többek között dialógusai miatt is nevezném az egyik legmacsóbb filmnek, amit életemben láttam. Vicces mondatok egész sorait volnánk képesek idézgetni egymás között a forgatókönyvíró, William Monahan tollából.
A történet két ügynökről szól, egyiküket a rendőrség építi be az ír maffiába (Leonardo DiCaprio), másikukat az ír maffia a rendőrségbe (Matt Damon). Kettejük macska-egér harca képezi a film központját. Scorsese mindig híres volt hosszú filmjeiről, A tégla sem számít kivételnek, viszont két és fél órás játékideje szinte észrevehetetlenül gyorsan elszáll.
Rengeteg diskurzus született a film amerikai és hongkongi változatának összehasonlításáról, mivel mindkét alkotás mesterműnek számít. A színészek és a dialógusok mellett a harmadik dolog, ami számomra Scorsese alkotását az eredeti fölé emeli, az épp az ő vagány és rideg stílusa, ami ebben a világban gyémántként ragyog. Scorsese megvál a melodrámákba illő lassított haláljelenetektől, amik az eredeti verzióra jellemzőek voltak, és helyette kapunk egy komor, sötét és erőszakos világot, melyben az emberi életnek fikarcnyi értéke sincs.
