Rövid tavasz, hosszú tél
A napokban töltötte volna be századik születésnapját Alexander Dubček.
Hősünk Laco Halama 2018-ban bemutatott filmjében a végzetes autóúton 1968 rövid tavaszát és az azt követő hosszú telet idézi fel. Gondolatjelként két korszak között, az utolsó hónapjait pergető Csehszlovákia Szövetségi Gyűlésének elnökeként.
Dubček a hosszú tél után is saját, soha ki nem teljesedett múltjában maradt, legfeljebb talizmánként tekintettek rá az új tavasz politikusai.
Halama filmje együtt szépíti a múltat főhőse emlékezetével, de vannak jelenetei, amelyeken kérlelhetetlenül átsüt a pőre valóság. Aki egy boldogabb helyen született idegenként érteni akarja, mit jelentett a Kelet-Európát évtizedekre gúzsba kötő Brezsnyev-doktrína, elég, ha Dubček lehajtott fejére néz, miközben a baráti tankoknak parancsoló szovjet pártfőtitkár szembesíti őt, miért fából vaskarika az emberarcú szocializmus. Alekszandr Sztyepanovics, a mi szocializmusunk talán embertelen arcú?
Megjelent a Magyar7 2021/48. számában.
