Rendezte: Keleti Márton
A harapós férj, Janika, A tizedes meg a többiek, Butaságom története, Tanulmány a nőkről – valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik ne látták volna ezeket a filmeket, de ha rákérdeznék a rendező nevére, kevesen tudnának válaszolni. Holott több mint negyven nagyjátékfilmet és számos tévéfilmet rendezett, de sok más társával együtt mindig a háttérben, a „másik oldalon” maradt. 120 éve született minden idők legnagyobb magyar filmsikereinek rendezője, Keleti Márton.
Az Erzsébetvárosban született zsidó tanító családjában, s könnyű szívvel eljegyezte magát a színházzal. Még csak 19 éves, amikor már segédrendező a Városi Színházban Sebestyén Géza mellett. Főleg a zenés műfaj áll hozzá közel, s amikor csak teheti, filmrendezőként is szívesen rendez zenés darabokat, filmre viszi Erkel Ferenc (Erkel) és Liszt Ferenc (Szerelmi álmok) életrajzát, s tervezte, harmadikként Bartók Béla életrajzát filmesíti meg, de erre váratlan halála miatt már nem került sor. 68 éves korában, 1973 nyarán, a Csínom Palkó forgatása közben kapott szívrohamot, így a filmet Mészáros Gyula fejezte be. (Az ő nevét a Küszöbök című Berkesi-sorozat és a Pogány Madonna őrizte meg elsősorban az utókornak).
De ugyanígy volt a forgatókönyvírókkal is, bár pályája elején ő maga is írt párat, később átengedte ezt a munkát a műfaj legjobbjainak, így Nóti Károly, Békeffy István, Dobozy Imre, Háy Gyula és sokan mások dolgoztak a keze alá. Szóval mindenkor a legjobbakkal dolgozott együtt, soha, egyetlen filmjénél sem adta a maximum alá, legyen az könnyed vígjáték vagy vérkomoly társadalmi dráma. S amikor Bacsó Péter 1969-ben kiadja a napiparancsot, hogy az emberiség nevetve búcsúzzon a múltjától, ő már túl van minden idők egyik legnagyobb sikerű vígjátékánál, A tizedes meg a többieken, a Butaságom történetén, s Bacsó A tanújával egy időben forgatja a Történelmi magánügyeket. Ha meg akarjuk érteni a vérzivataros XX. század történelmét, akkor elég végiglapozni Keleti Márton munkásságán, ott van azokban minden szörnyűség, némi emberséggel felmelegítve.
Fejős Pál, Székely István és Vajda László asszisztenseként kezdi a harmincas években, vagyis a legjobbaknál, akik annyira megbíznak benne, hogy több filmjük forgatókönyvét is rábízzák. Aztán a szakmányban készülő csacska vígjátékok idején átveszi a rendezői pálcát, 1937-ben több filmet is forgat egyszerre, A torockói menyasszonyt, A harapós férjet és a Vikit. A kor kívánalmainak megfelelően könnyed vígjátékok ezek parádés szereposztással, hisz Csortos Gyula, Jávor Pál, Dajka Margit, Makláry Zoltán és Kabos Gyula egyaránt a kezei alá dolgozik, utóbbi szinte utoljára parádézik vízipólós magánszámával, mielőtt hajóra száll a zsidótörvények elől. Ő ugyan még rendez három filmet, de őt is eléri Kiss Ferenc messzire nyúló keze, s évekig egyetlen játékot játszik, amit túlélésnek hívnak. Ő nyer, s 1945 szeptemberében ő jegyzik a háború utáni első magyar filmet, a Bródy Sándor drámájából készült A tanítónőt. Nemcsak az első magyar film a háború után, de az egyik első, nem műparasztfilm, talán csak az Emberek a havason előzi meg.
Innen kezdve szinte felváltva jönnek a pályáján a könnyedebb és a kevésbé könnyedebb filmek. 1949-ben egyszerre játsszák a mozik a Janikát és a talán máig legnézettebb magyar filmet, a Mágnás Miskát. Mindkét filmjének a forgatókönyvírója a zseniális Békeffy István, akinek van mersze átírni a Mágnás Miskát (ahogy pár évvel később a Csárdáskirálynőt is), s bár az alkotók kénytelenek eleget tenni a kor kívánalmainak is, az ideológiai ballasztot lebontva ezekről a történetekről, máig élvezhetők és nagyon is szerethetők. Keleti vallja, amit Nádasdy Kálmán is, miszerint a jó szereposztás eleve fél siker, a Mágnás Miskában több nagy színész is élete legjavát adja, a címszerepben a később inkább értelmiségi szerepeivel a legnagyobbak közé emelkedő Gábor Miklós, a még „negyvensincs” Gobbi Hilda a kleptomániás nagymama szerepében parádézik, ahogy éltes figurát ad a bíró szerepében a tőle is jóval fiatalabb Pécsi Sándor, de nincs operettfilm Sárdy János, Németh Marika és a Latabárok nélkül.
A Janika szintén nem mentes a kor propagandisztikus ballasztjaitól, így utólag már azon is derülünk, hogy Szabó Sándor játssza az Amerikából visszaemigráló írót. Az a Szabó, aki pár évvel később emigrál az óceánon túlra, majd évtizedekkel később maga is hazatér, hogy ismét meg/el/ismerjék. Ma nézve a filmet, mintha egy fordított sci-fit látnánk. Janika szerepében Békeffy felesége, Turay Ida.
Az ötvenes évek elején jönnek a még sematikusabb, kötelezően megcsinálandó filmek, van, amelyik a testmozgást (Civil a pályán), s van, amelyik a kórusmozgalom termelés növelésében betöltött fontosságát (Dalolva szép az élet) hangsúlyozza, s bár ma már ugyancsak megmosolyogjuk a bárgyú cselekményt, a színészi játék ma is nézhetővé teszi ezeket a filmeket. Soós Imre, Ferrari Violetta (itt indul a viharos plátói szerelmük), Latabár Kálmán, Gózon Gyula és a többiek. A hatalom nem is marad hálátlan, három év alatt három Kossuth-díjat kap, s ekkor már tanszékvezető a Színművészeti Főiskola Filmművészeti Tanszékén. S közben két Mikszáth-adaptáció, a Beszterce ostroma Ajtay Andorral, Tolnay Klárival és az elsőfilmes Darvas Ivánnal, valamint a Különös házasság, amelyben majdnem utoljára láthatjuk Somlay Artúrt.
Az 1956-os népfelkelés után megcsinálja a Valahol Európában folytatását, a Két vallomást, amit Cannes-ban is vetítenek, s amelyet ma bűnügyi filmként aposztrofálnak, de azok valószínűleg nem is látták a filmet, amely Radványi Géza filmjéhez hasonlóan kallódó gyerekekről szól, akik bandába verődve rabolnak ki a Gellérthegyen védtelen turistákat és szerelmespárokat. A film főhősnője akkor már nem ismeretlen a francia fesztiválvárosban, hisz két évvel előtte már láthatták őt a Körhintában. Igen, a film egyik női főszereplője Törőcsik Mari. A másik: Krencsey Marianne, s ebben a filmben debütál Őze Lajos.
A hatvanas évek elején is felváltva készíti könnyedebb és történelmi témájú filmjeit. Az elsők között viszi filmvászonra az 1956-os eseményeket (Tegnap, Virrad), de Tatay Sándor Puskák és galambok, valamint Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című, akkoriban ugyancsak népszerű regényeit is. De ekkor dolgozik először külföldi koprodukciós filmben, francia filmesekkel készíti el Rigó Jancsi életútját (Fekete szemek éjszakája), majd élete utolsó éveiben előbb szovjet-magyar koprodukcióban Liszt Ferenc életrajzát Sinkovits Imrével, míg svédekkel a Régi nyár című Lajtai-operettet Latinovits Zoltánnal, Ruttkai Évával és Venczel Verával. Ők a főszereplői a Tanulmány a nőkről című könnyed bohóságnak is, amelyben Latinovits elénekli minden idők egyik legnagyobb Fényes-slágerét is, a Szeretni bolondulásig című örökzöldet. De mindezeket megelőzi az Esős vasárnap Mécs Károllyal, Béres Ilonával, Tordai Terivel, Halász Judittal, Polónyi Gyöngyivel és a többiekkel. Várkonyi innen importálja majd őket legendás Jókai-opuszaiba. S megelőzve Bacsót, Keleti ekkor elkezdi a véres XX.- századi magyar történelem kacagtató feldolgozását.
„Az oroszok már a spájzban vannak” – ezt a mondatot bizonyára az is ismeri, aki a filmet sosem látta. De ilyen emberből még ma is kevés van. A tizedes meg a többiek elnyeri az első Magyar Filmszemle közönségdíját, Sinkovits Imre a legjobb férfialakítás díját (de ez a díj akár Darvas Ivánnak, Pálos Györgynek, Major Tamásnak vagy Márkus Lászlónak is kijárt volna), s a film bekerül 1968-ban a Budapesti tizenkettőbe is. De ekkor készül a Butaságom története szintén francia segítséggel, amelyben Básti Lajos, Ruttkai Éva és Kiss Manyi brillírozik, s négy évvel később megismétlik a Történelmi magánügyek című folytatásban, ugyanis Keleti Márton szereti a folytatásos történeteket, s nem egyszer szereplőstül átlép egy másik filmjébe. Legfeljebb az már kisebbet szól, mint A tizedes folytatásának szánt Változó felhőzet, amely csendesen megbukott. Igaz, egy olyan korban, amely havonta ontotta a csúcsfilmeket, amelyek a mai napig kitörölhetetlenek a magyar film aranykönyvéből.
Hónapokkal a halála előtt forgatta le a Harminckét nevem volt című filmjét, amely a kivégzett kommunista ellenálló, Ságvári Endre életét örökíti meg. Ahogy a Változó felhőzet, úgy ennek a főszerepét is Huszti Péter játssza. A Csínom Palkó előtt még megcsinálja a Fuss, hogy utolérjenek! című bűnügyi vígjátékát, amelynek egyik főszerepét az a Pécsi Sándor játssza, aki ezzel a nagyszerű alakítással búcsúzik a filmvászontól és az élettől is. Alig ötvenévesen. A filmben szintén ott van a magyar színházi világ legjava, Bodrogi Gyulától Páger Antalon át (nem is említettük az 1963-as Hattyúdalt, amely az ő jutalomfilmje volt) Sunyovszky Sylviáig, de ha már Fényes Szabolcs a zeneszerző, akkor Koós János és Zalatnay Sarolta is jelen van, utóbbi ugyan nem lesz olyan jelentős színésznő, mint a sok-sok filmben szereplő Kovács Kati, de ebben a filmben énekli el élete egyik máig legnagyobb slágerét, a Félteni kell című számot, amely lebuktatja a filmben ügyködő svéd bűnözőket.
A film tartalmát – főleg, hogy ebben az esetben tényleg bűnügyi filmről van szó – nem illik elárulni, így csak annyit, hogy az Operettszínházban három nap alatt cserélik le A hercegnő szomorú éjszakája című, eleve bukásra ítélt szirupos operettet a Vihar a fedélzeten című musicalre. A siker frenetikus, az operett eltűnik a süllyesztőben. Biztos vagyok benne, ha Keleti Márton túléli a saját halálát, abból is legalább üzembiztos sikert forgatott volna.
