Piargy – a modernkori Szodoma és Gomora szimbóluma
Amikor először olvastam az új szlovák filmről, elhatároztam, ha majd megnézem, odafigyelek, milyen hatással lesz rám, hogy fekete-fehér a film. Az az igazság azonban, hogy a film száz perce alatt egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy fekete-fehér filmet nézek, annyira lekötött a drámai történet meg a színészi teljesítmények. Csak a moziból hazafelé menet jutott megint az eszembe, de azonnal meg is állapítottam magamban, elképzelhetetlen lett volna ezt a filmet színesben forgatni.
A zordságában is gyönyörű ám egyben baljóslatú és titokzatos fekete-fehérben ábrázolt közép-szlovákiai táj ugyanis az, ami a František Švantner novelláiban előszeretettel alkalmazott misztikumot tulajdonképpen szimbolizálta a filmben, mert maga a történet a švantneritől eltérően nem misztikus, a természetfelettivel való kapcsolat is csak a javasasszony filmet végigkísérő próféciáiban van jelen valamilyen szinten.
Piargy a film címe és a csupán hat házból álló falucska neve is, ahol a történet játszódik. Piargy azonban nem létezik, eltűnt egyetlen éjszaka alatt a föld színéről, mintha csak az ördög vitte volna magával a pokolba, minden házával, állatával és lakójával együtt, kivéve egyet, aki - a jó szimbólumanként - élve maradt. Isten így büntette meg az erkölcstelenséget.
A település tele van bizarr és sötét szereplőkkel, és a büntetés nem várat magára sokáig. A falut farsang idején lavina sodorja el, és csak egyetlen lány éli túl a tragédiát. De még mielőtt mindez bekövetkezik, egy méltatlan nőtől megszületik az Antikrisztus. Olyan lesz, mint a gyermekeink, csak neki sapkaszerű szőr lesz a testén” – írja Švantner.
A film egy család tragikus története. A fiatal és gondtalan Julišát, akit Bárdos Judit alakít a filmben, feleségül veszi a falu leggazdagabb földbirtokosának, Ján Roháčnak a fia. Julišát az sem gátolja abban, hogy feleségül menjen a gazdag földbirtokos fiához, hogy annak anyja a legjobb barátnőjét, Jolanát szemelte ki menyének. De ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez, jobban mondva végül az lesz, amit a ház ura - az öregebb Roháč - elhatároz. Már pedig ő a számító Magduša fiatal és gyönyörű húgát szemelte ki a fiának… jobban mondva saját magának, mert azt az első pillanattól látni, hogy a Mokos Attila által alakított öregebb Roháčnak céljai vannak Julišával, aki végül nem lesz képes ellenállni erőszakos és durva apósának, s egyszercsak egy szerelmi háromszögben találja magát.
Először még büszkén tiltakozik, végül azonban már maga is igyekszik a durva férfi erőt megtestesítő apósa karjaiba.
Roháč mai nyelven egy szexuális ragadozó, akinek minden nőnek alá kell rendelnie magát. Megverheti a feleségét, megalázhatja a fiát, és megerőszakolhatja a menyét. De van benne valami vad erő, ami megfogja Julišát: magabiztos férfi lovon, puskával a vállán. A bűnös kapcsolatról többen is tudnak a faluban, vagy legalábbis sejtik azt, de senki sem szól semmit. A templom tetőjének megjavítása fejében még a pap is szemet huny a bűnös viszony felett.
Piargy a modernkori Szodoma és Gomora szimbólumává válik, a ferde erkölcsű társadalom tükre, a jó és rossz harcának metaforája.
Akár ma is történhetne mindez, a mai társadalomtól sem idegen ez a viselkedésforma.
A film rendezője Ivo Trajkov Prágában élő macedón-cseh rendező, akit elmondása szerint magával ragadott Švantner varázslatos realizmusa. Ezért forgatta le ezt a bűnről, szerelemről, árulásról és a kegyetlen büntetésről szóló igazi szlovák népi horrort. Švantner néhány témája a kor kontextusában játszódik, de ma talán még forróbb. Európában nem szabadultunk meg a radikalizmustól, ellenkezőleg. A másik téma a nők helyzete a társadalomban, amely sok tekintetben javult, de még mindig nem egyenlő – nem véletlenül.
A nő mai „szabad választása” tulajdonképpen séta a sok felállított csapda között: ha belelép, az ő baja, ha pedig ellenáll és nem lép bele, akkor a társadalom elítéli, mint alkalmazkodni képtelent” – nyilatkozta a film bemutatója után a rendező.
Bárdos Judit kiválóan alakítja a film során leginkább átalakuló Julišát, az előbb cserfes, bolondos fiatal lányt, majd a hatalomra (vagy biztonságra) vágyó kiszemelt menyasszonyt, aki bár nem olyan számító, mint a nővére - hiszen az tulajdonképpen kétszer is eladja őt -, de tudja, hogy egyetlen esélye az életben maradáshoz, hogy jól házasodjon, s ezért hajlandó akár a legjobb barátnője érzésein is keresztüllépni. Az alázatos kendős fiatalasszonyt, aki jó felesége akar lenni az urának, az áldozatot, aki hol nyertes és ellenáll, hol pedig vesztes és megalázott, majd a kudarcot vallott fiatalasszonyt, aki mindent alárendel bizarr vágyainak, mígnem elveszít mindent: férjet, otthont, vagyont, biztonságot.
– mondta a főszereplő Bárdos Judit a film bemutatója után hozzátéve, ebben a filmben sok réteg megtalálható, amelyeket az egyszerű embereken keresztül mutat be. Sokszor tragikusan, néha komikusan is. „A legtöbben szeretnénk megfelelően élni és beilleszkedni a társadalomba. Ám megtörténhet, hogy megadjuk magunkat egy furcsa szenvedélynek, amiből nagyon nehéz kilépni, tisztának maradni és lelkiismeret-furdalás nélkül élni tovább” – tette hozzá Bárdos Judit.
Silvia Panáková producer és Ivo Trajkov rendező filmje nyolc évig készült, és további két évet kellett várnia arra, hogy a mozikba kerülhessen. A költségvetése több mint kétmillió euró volt. A jelenetek nagy része a turócszentmártoni skanzenben játszódott, illetve Besztercebányán és Pozsonyban, de játszódtak jelenetek egyebek mellett Sitnóban, Lozornóban vagy a csehországi Třebíčben is. Számos trükkeffektust is alkalmaztak a filmben, az egyik legnagyobb a lezuhanó lavina volt, amit valójában háromszor sem sikerült felrobbantani, így a film alkotóinak pótmegoldást kellett választaniuk.
