Óva inti az új nézőket a régi James Bond epizódoktól a brit filmintézet
Félretéve az érzékeny filmkritikusi szempontokat, nem ítélkezve az ikonikus brit sorozat minőségi hozadékairól a filmszakma számára, azt alighanem mindenki elismeri, hogy James Bond, őfelsége 007-es ügynöke körülbelül annyira ismert személy és márkanév, mint például a Coca Cola.
Az egyéni stílussal rendelkező, jellemzően túltolt képességekkel felruházott, markánsan machós (legalábbis az ezredfordulóig) ügynök, kissrácok generációinak volt mintaképe világszerte. Egyszerűen úgy szerettük vagy utáltuk, ahogy volt és pont. A nyugatot megfertőző woke őrület azonban őfelsége ügynökét sem kerülhette el. A brit filmintézet – amely egyébként tisztelegni kíván a sorozat előtt – most egy óvó figyelmeztetést adott ki a sorozat régi epizódjait megtekinteni kívánó új nézők számára, mondván: a filmek nyelvezete, abban egyes pózok, megfogalmazások a modern filmek kedvelőinek „felháborodását válthatják ki” – számolt be több brit hírforrás köztük a Daily Mail és a Telegraph.
Vajon mi bánthatta leginkább a figyelmeztetés kiötlőit? Hogy James Bond kérdezés és előzetes írásbeli engedély nélkül csókolta meg filmbéli partnernőit vagy, hogy kitartóan flörtölt az erre nyilvánvalóan vevő titkárnővel? Vagy az volt a baj, hogy az aktuális főgonoszt leütötte vagy mily szörnyűség megölte ahelyett, hogy egy nyugodt „safe space-be” invitálta volna egy vaníliás machiatóra, hogy agresszivitásmentes problémamegoldást gyakoroljon vele? Vagy netán az, hogy szőrös volt a mellkasa és nem teljesítette a mai PC androgün „férfiideálról” sulykolt képet, vagy egyszerűen csak az, hogy egy aszfaltszaggató nyolchengeressel tepert és nem egy konzervdoboz formájú villanyautóval?
De visszatérve James Bondhoz. Az említett figyelmeztetés az Egyesült Királyságban aligha olyannyira sokkoló, mint tájainkon, annál is inkább, mert – mint a brit hírforrások erről beszámolnak – őfelsége ügynökének történeteinek tavaly megjelentetett könyv változatait már átírva, gyakorlatilag cenzúrázva jelentették meg, eltávolítva azokból a „rasszokra érzéketlen kifejezéseket és előítéleteket” hasonlóan, mint az már korábban megtörtént Agatha Christie egyes regényeinek esetében.
Erre a helyzetre ide kívánkozik a mára már régi vicc, hogy vajon miért van az, hogy azok a nők, akik nem kávéízű, koffeinmentes kávét isznak, előnyben részesítik az alkoholmentes sört, a zsírtalanított tejet, a cukormentes üdítőt és a húsmentes hamburgert, vajon miért nem vágynak impotens férfiakra is? Nyugalom, ebben a tempóban, ilyen agymosás mellett csak idő kérdése.
