„Nagyon mélyről jött, de arisztokratának született” - Soós Imre emlékére

Az 1948-ban forgatott Talpalatnyi föld nem csak Szirtes Ádámot, Horváth Terit vagy a tőlük pár évvel idősebb Pécsi Sándort indította el a színészi pályán, hanem a vőfélyt játszó Soós Imrét is, akit még a filmes lexikonok se jeleznek. Nem úgy, mint a két évvel később készült Ludas Matyit, amelyben már a címszerepet játssza, s amellyel elnyeri Karlovy Vary-ban a legjobb férfialakítás díját is. De ahogy a dalban énekli, igen hosszú az út odáig.

Ahogy Szirtes Ádám, ő is nagyon mélyről indul egy nyolcgyerekes balmazújvárosi családból Kondásként kezdi, írni-olvasni alig tanul meg, de 17 éves, már az ún. felszabadulás után járunk, amikor a Szabad Nép címlapján találkozik egy felhívással, tehetséges fiatalokat keres az Országos Színiakadémia. Vállára veti a csizmáját, kezében az elemózsiát és váltás ruhát rejtő bőröndje, s mire megtalálja Pesten a Vas utcát, lassan vége a felvételinek. Somlay Artúr,  Nádasdy Kálmán, Gobbi Hilda, Gellért Endre  és Rátkai Márton (utóbbi kettő lesz az osztályfőnöke)  – kissé már fáradt, de egyből felcsillan a szemük, amikor a mezítlábas fiatalember beállít eléjük. Petőfi Szülőföldemen című költeményét mondja – ez az egyetlen kötet odahaza –, majd helyzetgyakorlatként eljátszik egy váratlan találkozót egy arisztokratával.

Még Somlay szemében is megcsillan egy méla könnycsepp. Két évvel később  a nagy Árgyél majd a tanárát adja a Ludas Matyiban. Soós Horváth Terivel együtt bekerül a Horváth Árpád Kollégiumba, ahol megismerkedik Szirtes Ádámmal is. Hárman ők képviselik a parasztosztályt.

A főiskolai osztályban legendás társai akadnak, elég, ha csak Buss Gyulát, Psota Irént, Hacser Józsát, Berek Katit, Farkas Antalt vagy Váradi Hédit említjük. 1948-ban átveszi az ország irányítását a kommunista hatalom, annak minden velejárójával együtt. Soós a főiskolán eleinte a legjobb diákok közé tartozik, s gyorsan felfedezi a film is. Nem egész tízéves pályája során 14 filmben kap szerepet, a legtöbben főszerepet. Az igazi kiugrást, a népszerűséget az a Ludas Matyi hozza meg a számára, amelynek címszerepét eredetileg Gábor Miklósnak szánták, de Gábor fizimiskáját – ahogy már a Talpalatnyi föld esetében is –, túl intellektuálisnak találták, ráadásul már a szerelme szerepére előre kiválasztották Horváth Terit, akihez nem nagyon illett Gábor, aki a Mágnás Miska címszerepével vigasztalódhat. Innen már egyenes az út a szaporodó propagandafilmek főszerepéig. Dalolva szép az élet, Civil a pályán, Állami áruház és a többiek. Előbbi kettőt a magyar vígjátékok koronázatlan királya, Keleti Márton jegyzi, utóbbiban pedig együtt játszhat Gábor Miklóssal. De előbbi kettőben éri a végzetes találkozás, a hölgy neve Ferrari Violetta – akivel bár mindkét filmben szerelmespárt alkotnak –, nem igazán veszi őt komolyan, s a tőle jóval idősebb Básti Lajosnak nyújtja a kezét. Soós Imre őrjöng, követi az ifjú  párt mézesnapjai színhelyére, Galyatetőre, ahol a szakadó hóban félmeztelenre vetkőzik, s a hóban fetreng. Az utolsó pillanatban mentik meg.

Még el sem végzi a főiskolát, már országos hírű színész. A vizsgaelőadáson Gellért Endre Rómeó szerepét bízza rá, Júliája Horváth Teri, aki így emlékszik vissza az előadásra: „Gellért tanár úr bevezette, hogy aki jól csinál meg egy jelenetet, elviszi cukrászdába. Mi voltunk a sorosak. Imre mint Rómeó, én mint Júlia. Kaptunk egy nagy sarokházat, púpozott habbal. Zavartan eszegettük a sarokházat. De valójában tanárunk szavait ettük. Azt mondta: Gyerekeim, amit ti műveltek… Ilyen nagy pillanatokat még nem láttam színpadon.”

A szereppel találkozik Debrecenben is. Hiába ugyanis a nagy sikerek, akkoriban már kötelező volt a főiskola után vidékre szerződni, ez alól csak itt-ott adtak kivételt.

De mielőtt elkísérnénk az egyébként jó nevű debreceni társulatba, ahol az a Téry Árpád volt az igazgató, aki majd utolsó igazgatója lesz immár Budapesten, idézzük még egy gondolat erejéig Horváth Terit: „Lénye színes volt, mint a szivárvány. Fogékony esze sütött, mint a nap. Egy hónap múlva már négykezest játszott a zongorán a kis kondásgyerek. Legmeghittebb estéink a kollégiumi zenehallgató órák voltak. Mi már akkor hallgattunk Bartókot, Kodályt, mikor az nem volt divat. Megismertük Bachot, Beethovent. Imre imádta Gershwin Kék rapszódiáját.”

Miskolc és Debrecen is egyfajta büntetőszínháznak számított, ahogy 1956-ban Budapesten a József Attila Színház. Nem akárkik fogadták Debrecenben, olyan későbbi állócsillagok játszottak ott akkoriban, mint Márkus László vagy Mensáros László. S jöhettek az akkoriban megkerülhetetlen szovjet (és) termelési darabok.

Az egyetlen pozitívuma az első hónapokra az volt, hogy közelebb kerülhetett a családjához, s mivel eleinte még albérletet sem kapott, sokszor biciklivel járt haza s vissza a színházba.

A színház akkori rendezője, a tőle két évvel idősebb Vámos László, aki látta a főiskolai Rómeó-alakítását, merészen úgy dönt, neki adja az ifjú hősszerelmes szerepét Debrecenben is. De hogy fékezze a társulat elégedetlenségét – akik nem igazán fogadták kitörő örömmel a Budapestről száműzött üdvöskét, aki közben egyik film főszerepét játssza a másik után –, másodszereposztásban Mensáros Lászlót is megdobja a szereppel. „Tizenkét év után is a hideg cikázik a hátamon, fölidézve, hogy nyüszítette, jajgatta, majd értetlenül tagolta a szót – száműzetés – a száműzetési jelenetben. Egy gyerek vált felnőtté, lázadt a világ ellen. Azután belépett a dajka, s ő megnyugodva, lecsillapodva odahajtotta az öregasszony ölébe a fejét: »Dadus.« Ebből az egy szóból tudtuk, hogy Rómeó anyai szeretet nélkül nőtt fel, és hogy ő a dajkát anyjává fogadta” – emlékszik vissza az előadásra Vámos. A pesti Madáchban közben Pártos Géza is megrendezi a velencei szerelmesek halhatatlan történetét, Rómeót Darvas Iván és Ladányi Ferenc, míg Júliát Darvas felesége, Tolnay Klári és az ő egykori osztálytársa, Váradi Hédi játsszák. Soós Imrét végre sikerül felhozni Budapestre, még lakást is szereznek neki, de Rómeót már nem kapja meg.

A Föltámadott a tenger című 1953-as filmben Ranódy László, a Ludas Matyi társrendezője ismét gondol rá, s Bem apót szeretné rábízni. De a sminkesek hiába igyekeznek, nem tudják megfelelően megöregíteni, így csak egy kisebb szerep jut neki. Nem úgy, mint Makk Károly első játékfilmjében, a Liliomfiban, ahol ugyan a címszerep Darvas Iváné, de Gyuri pincért Ruttkai Éva oldalán ő játszhatja el. Alig egy évvel később Fábri Zoltán bízza rá a Körhinta című filmje férfi főszerepét, amelyben a vetélytársa legkedvesebb cimborája, a nála öt évvel idősebb Szirtes Ádám lesz, Pataki Mari pedig – akiért életre-halálra menő harc kezdődik –, az öt évvel fiatalabb Törőcsik Mari. Ahogy utóbbi emlékszik, van egy pillanat, amikor megpörkölődik Soós Imre leheletétől, de ő rendületlenül Vilcsibe, vagyis Ferrari Violettába szerelmes, aki ugyan már elvált Bástitól, de második férjének sem őt választja. S amikor 1956-ban a férjével együtt emigrál, Soós Imrében végleg eltörik valami.

Igaz, ehhez busásan hozzájárul az is, hogy hiába a főszerepek sora filmen, de színházban is, a kritikusok és a kollégák irigységcunamija valósággal megfojtja. A Madáchban eljátssza önmagát/a szerzőt Sarkadi Imre Szeptember című darabjában, a leendő értelmiségit, aki már kitanult emberként tér vissza a tanyára (tudjuk, pár évvel később Sarkadi is belehalt), ő Aljoska az Éjjeli menedékhelyben, Horvai István legendás rendezésében, de egyre inkább kételkedik a tehetségében. „Ugye, mi csak népi káderek vagyunk, semmi más?” – kérdezi nem egyszer Szirtestől és Horvaitól, s hiába a felejthetetlen alakítás a Körhintában, nem engedik ki se Cannes-ba, se a moszkvai Világifjúsági Találkozóra (VIT). Cannes-ban a Körhinta óriási siker, a zsűri elnöke, François Truffaut szerelmes lesz Törőcsikbe, míg őt a francia lapok az őt alig két évvel túlélő magyar Gérard Philippe-nek nevezik. Kitör az 1956-os népfelkelés. Három testvére is disszidál, ő öngyilkosságot kísérel meg, Horváth Teri az utolsó pillanatban menti meg. A János Kórház pszichiátriai osztályára kerül, itt ismerkedik meg Perjési Hedviggel, aki kezeli őt. Az annyira szeretetre vágyó, lelkileg teljesen szétesett színész megkéri a nő kezét, aki azt el is fogadja. Még eljátssza az Eltüsszentett birodalom című rendszerkritikus film egyik főszerepét (partnere Krencsey Marianne), de a filmet majd csak a rendszerváltás után, 1990-ben mutatják be.          

„Június 20-án este 9 órakor XII., Alkotás utca 49/a szám alatti ház I. em. 1. ajtó lakásán holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét, dr. Perjési Hedvig 29 éves orvosnőt. A helyszínre kiküldött rendőri bizottság megállapította, hogy Soós Imre a garzonlakás teakonyhájában feleségével együtt világítógázzal öngyilkos lett. A bizottság a helyszínen búcsúlevelet nem talált. Megállapították, hogy öngyilkosság történt, mivel a lakás belülről volt bezárva, és mindketten a kisméretű teakonyhában belülről, az ajtóinak támaszkodva várták a halál bekövetkeztét” – áll a rendőrségi zárójelentésben. Szándékos öngyilkosság vagy véletlen baleset – ezt már sosem tudjuk meg. 1971-ben Hubay Miklós Tüzet viszek címmel drámát ír róla, két évvel később egy másik szemtanú/barát, Müller Péter Részeg józanok c címmel regényt. A drámából később tévéfilm is készül Karinthy Márton rendezésében, Cserhalmi Györggyel a főszerepben.    

S ha már Törőcsik Marival kezdtük, fejezzük is be vele: „Parasztszínészként skatulyázták be, pedig igazi zseni és született arisztokrata volt. Nagyvonalú herceg, akit mindenki szeretett, mindenhol szívesen látták, s aki idegösszeomlást kapott attól, hogy nem arra használták, amire való”. 

Jaj de hosszú, jaj de széles ez az út – sok más zsenihez hasonlóan őt is megölte a kipusztíthatatlan  magyar átok, az irigység