„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”

Idén karácsonykor a Duna Word egy nem mindennapi, különleges ajándékkal kedveskedett nézőinek, hiszen december 27-én, 28-án és 29-én műsorára tűzte Triptichon, Esterházy János élete és öröksége címmel háromrészes dokumentumfilmet, melyet öt országban forgattak, s mely magyar és lengyel közszolgálati televíziók támogatásával készült.

A három részes film Gróf Esterházy János életét mutatja be, mely életben benne van minden, amit a felvidéki magyarok a XX. században tapasztaltak: boldog, monarchiabeli békeidők, Trianon gyalázatos, derült égből villámcsapásként jött traumája, annak igazságtalansága miatt vívott, reménytelen harc, vagyonelkobzások, meghurcoltatások, pártalapítások és egyesítések, a drága Felvidék visszatérése, majd a  háború végeztével kemény, drasztikus megtorlások, kínzások, bebörtönzés, gulág, kitelepítés. Esterházy egymaga átélte ennek az időszaknak szinte minden nyomorúságát, de amikor embernek kellett maradni, ember maradt, amikor következetes államférfire volt szükség, akkor az volt, és sosem a saját sorsának jobbá fordulását, esetleg saját életét nézte, hanem mindig, minden cselekedetével a felvidéki magyar közösség érdekét, a kárpát-medencei, közép-európai nemzetek békés együttélésének lehetőségét tartotta szem előtt. Azt az ügyet, mely rámutat az itt élők egymásrautaltságára, s arra, hogy az egymás melletti békés együttélés megszűnése mennyire káros volt számunkra.

A magyar és lengyel koprodukcióban háromrészes dokumentumfilmet Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező rendezte, aki Cebula Pavellel, Molnár Imrével tervezték meg a forgatást, elutaztak Esterházy János lányának olaszországi otthonába, a Jón-tenger partjára.

Alice asszony sajnos súlyos betegsége miatt már nem lehetett aktív, mesélő részese a forgatásnak, de Balázs Béla-díjas filmrendező úgy döntött, hogy a régi rádiós, televíziós, filmes felvételekből és Molnár Imre interjúiból „teremtik meg” a hangját: a felvételeken Alice asszony arcát láthatjuk több alkalommal a filmben, melyet akkor vettek fel, mikor a kertjében és a tengerparton szembesítették édesapja élettörténetének egy-egy fejezetével, egy-egy beszédével, levelével.

Ez a zseniális rendezői megoldás gyakorlatilag összekapcsolja apát és lányát, az egyes élettöredékekkel, beszédekkel, levelekkel.

Zsigmond Dezső a felvidek.ma-nak adott interjújában elmondta, hogy szerinte ezek az interjúk egy újabb dimenzióba helyezték Esterházy kálváriáját a gyermeki nézőpont által, s számára talán ezek voltak a legmegrázóbbak. S valóban: azok a képsorok, mikor a filmben feltűnik Alice asszony arca, miközben a laptopon nézi apja beszédeit, a róla készült felvételeket, vagy hallgatja azokat az embereket, akik méltatják édesapját, egészen különlegesek és hatásosak.

Pomichal Krisztán kollégámnak szeptember 16-án jelent meg egy kiváló interjúja az Esterházy-filmeposz producerével, Csányi Jánossal, melyben a Jászai Mari-díjas igazgató-rendező így fogalmaz:

„Esterházy János életének és halálának a példája térségünk legfontosabb kérdéseit veti föl, a Közép-Európában egymásra utaltan élő népek legnagyobb dilemmáit járja körbe. Ha lehet célunk ezekkel a filmmel, akkor az, hogy Közép-Európa népeinek közeledését, Esterházy legfontosabb üzenetének terjedését elősegítse. Ha Európa jövőjére nézek, ez az együttműködés az egyetlen esély térségünkben a megmaradásra és a felemelkedésre.”

A cikk írása közben ismét ráakadtam Esterházy Alice 2019. március 25-én elmondott köszönőbeszédére, melyet a Krakkóban, édesapja boldoggá avatása megindításának szertartásán mondott.

„Politikájának alapelve volt, hogy a társadalmat a családi összetartozás és szeretet példájára kell felépíteni. Mindehhez megerősítést kapott hite és az üdvözítő Krisztushoz kapcsolódó mély Isten-szeretete által. „Senkinek sincs nagyobb szeretete, annál, mint aki életét adja barátaiért”- olvassuk János evangéliumában. Apám ennek az evangéliumi mondatnak a jegyében értelmezte politikusi szolgálatát majd szenvedését is.” – mondja beszéde első részében.

Ez a film pedig tűpontosan mutatja be mindazt, amit 2019-ben Esterházy János lánya elmondott, s még sokkal többet ennél: közelebb hozza számunkra Gróf Esterházy János már-már legendákba illő, szentekhez hasonló életútját, melyet Krisztushoz és nemzetéhez hű alázattal élt azért, hogy élete után is képviselje a szent ügyet: Krisztus Jézus tanítását és a közép-európai népek összetartozását.