Nagy testű emlősök alakították a tájat az ősidőkben
Európa erdőségeiben valamikor elefántok, rinocéroszok és őstulkok barangoltak szabadon, miközben vízilovak éltek a Temzéhez és Rajnához hasonló folyókban. Egy új kutatás feltárja, miként hasznosíthatnánk a múltból kinyert tudást a magas biodiverzitású, változatos tájegységek helyreállításához.
A biológusok több évtizednyi, megkövesedett bogárra fókuszáló tanulmányt fésültek át, kifejezetten a nagy testű állatok ürülékével, vagy fás területekkel és fákkal kapcsolatban álló bogarakat keresve. Az eredmények felfedték, hogy a ganajtúró bogarak sokkal gyakoribbak voltak a korábbi interglaciális időszakban (132 -110 ezer évvel ezelőtti időszak), mint a korai holocénben (a 10 -5 ezer évvel ezelőtti korszak).
„Az egyik meglepő eredmény, hogy a fás területek bogarai kevésbé voltak dominánsak az előző interglaciális periódusban, mint a korai holocénben, ami azt mutatja, hogy a mérsékelt égövi ökoszisztémák nemcsak sűrű erdőket öleltek fel, mint gyakran feltételezték, hanem erdők és ligetek mozaikját” – magyarázza Chris Sandom, a kutatás egyik szakembere.
Jens-Christian Svenning, a vizsgálat vezetője szerint a nagyszámú, nagy testű állatok a prehisztorikus időkben a természet fontos részét képezték. A fosszilis lelőhelyeken előkerült bogarak sokfélesége a kutató szerint azt mutatja, hogy a vadon élő, nagy testű állatok megoszlása és egyedszáma a modern ember megjelenése után hanyatlásnak indult. „Ennek folyományaként a vidék túlnyomórészt sűrű erdőséggé fejlődött, irtását az ember kezdte meg elsőként, amikor gazdálkodáshoz készítette elő a talajt” – magyarázza.
A változatos tájképek visszaállításához a kutatók szerint ötleteket lehet meríteni eme eredményekből. „A még inkább önfenntartó, változatos élővilágot hordozó ökoszisztémák kialakításának egyik módja, ha teret adunk a nagy testű növényevőknek Európában, és visszatelepítjük az olyan fajokat, mint az őstulok, a bölény vagy akár az elefánt. Ezek az állatok változatos vegetációt hozhatnak létre és tarthatnak fenn a mérsékelt égövi ökoszisztémákban, ennélfogva biztosíthatják a nagyfokú biodiverzitás alapját” – magyarázza Rasmus Ejrnæs, a vizsgálat kutatója.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány emellett támogatja azt az elméletet, miszerint az európai természetvédelmi politikába jóval nagyobb mértékben kellene integrálni az élőhelyek természetes állapotának visszaállításán alapuló megközelítéseket, különösen a nemzeti parkok és más, nagyobb kiterjedésű természetes területek esetén – írja a Híradó.hu portál.
