Mozi a csillagok alatt
Különleges élményben lehetett részük a dunatőkésieknek az elmúlt hétvégén. A Tőkési-ág partja szabadtéri mozivá változott egy estére. A polgármesteri hivatal meghívására a Mozgó Mozi Kft. két magyar filmet hozott a csallóközi kis faluba.
Már este nyolctól kezdtek gyülekezni, mozgolódni a tőkési mólónál az emberek. Volt, aki a rögtönzött büfé berendezésében segítkezett, de olyanok is voltak, akik pokróccal, kerti székkel, piknikes kosárral felfegyverkezve jöttek kicsit korábban, hogy a legmegfelelőbb helyet biztosítsák be maguknak. Hoztak babzsákokat, matracot, kispárnát, ropit, pezsgőt, de ahogy telt az idő, a kihelyezett sörpadok is megteltek nézőkkel és a büféből is fogyni kezdett a pattogatott kukorica és a kóla. No meg a csomagolt vattacukor és a fröccs is. A pizzafutár is éppen jókor érkezett, már csak öt perc maradt kezdésig. A falu apraja-nagyja, ki-ki a maga korosztályával, éppen belemelegedett a baráti csevejbe, mikor egyszercsak elindult a vetítés. Lámpaoltás nem volt, a sötét észrevétlenül telepedett a vízpartra, a meggyújtott fáklyák lángja barátságosan csapkodott, különös árnyékokat vetve az emberi arcokra és a vetítővászonra. Többen nem is vették észre a kezdést, rájuk kellett pisszegni.
Maradhattak volna otthon a tévé előtt gubbasztva kettecskén, vagy révülhettek volna egyedül a mobiltelefonjukba, laptopjukba, de ehelyett kijöttek a vízpartra. A falu ötszáz lakosából százhúszan. Kijöttek, mert ilyen még itt nem volt. Jöttek, mert a szomszédok is itt vannak. Mert úgyis szombat este van, szabadnap, nyár, jó idő. Ráértek éppen, ezért hamarabb érkeztek. Találkoztak, beszélgettek a film előtt, majd megélték a mozi adta közösségi élményt, ami teljesen más, mintha (bármilyen) monitorról nézték volna meg ugyanezeket a filmeket. Egy sok D-s mozi hangulatát nyújtotta a helyszín, hiszen a „vetítés” minden irányból jött. A falevelek susogása, a vízbe ugró békák csobbanása, a tücskök ciripelése, az ezernyi csillag a „plafonon” és a szúnyogok dünnyögése - csipkedése is, persze – kiteljesítette az érzést és a látványt.
„A mozgó mozit ismertem, voltam néhány előadásukon a szomszédos falukban, és megtudtam, hogy nyáron szabadtéri előadásokat is vállalnak. Úgy gondoltam, ha már ilyen szép nyári esték vannak, próbáljuk meg a Tőkési-víz partján. Benti mozizásra nincs lehetőségünk, a hatszor négy méteres vásznat nem tudjuk hol elhelyezni” – mondta Csiba Mária, Dunatőkés polgármestere. Hozzáfűzte, hogy a cél nemcsak a szórakoztatás volt, hanem a magyar kultúra elmélyítése és a falusi közösség összekovácsolása is. A belépés ingyenes volt, a költségeket az önkormányzat állta. „Bármennyire is anyagias világban élünk, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Egy falu polgármesterének a feladatai közé tartozik az is, hogy a lakosságból igazi közösséget neveljen” – fejezte be Csiba Mária.
Először a 2018 sikerfilmjeként számontartott Vándorszínészeket vetítették le a tőkésieknek. Sándor Pál legújabb alkotása a 19. század harmincas éveibe repíti vissza a nézőt. A Petőfi és színésztársai viszontagságos vándoréletét új nézőpontokból láttatja a rendező. Az egyéni sorsok és az emberi kapcsolatok romantikája és drámája, a különböző jellemek kidomborítása, a tragikummal vegyülő humor jellemzi a filmet. A szereposztás is nagyszerű: Martinovics Dorina, Mohai Tamás és ifj. Vidnyánszky Attila mellett Nagy-Kálózy Esztert, Gáspár Sándort, Hegedűs D. Gézát és Rudolf Pétert is láthatjuk.
Az éjszakába nyúló második vetítést már nem mindenki várta meg, de aki maradt, nem bánta meg. Fazekas Csaba 2003-as könnyed játékfilmje, a Boldog születésnapot! Legjobb elsőfilm-díjat kapott a Magyar Filmszemlén. Egy, a harmincadik születésnapja előtt álló férfi céljainak viccesen, görcsösen igyekvő megvalósításáról, pontosabban próbálkozásairól szól. Egy nap alatt mindent be akar pótolni, meg akar szerezni, amit addig nem sikerült: pénzt, nőt, autót. A főbb szerepeket Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Hernádi Judit és Máté Gábor játsszák.
Éjjel egy óra is elmúlt, mire befejeződött a második film. A közeli folyó csak fokozta a hidegérzetet, se a kukoricát, se a kólát nem kívánta már senki. De a nézők jó egyharmada kibírta végig. Lassan felcihelődtek, összeszedték a széket, a takarót, kispárnát. Az üres poharak visszakerültek a kiürült pezsgős- és egyéb üvegek mellé az elemózsiás kosárba. Az emberek még beszélgettek kicsit, aztán elindultak hazafelé. Útközben az járt a fejükben, hogy ezt minden nyáron meg lehetne ismételni.
