Mit várhatunk a Z generációtól?

10.400 pályakezdő és 16.500 tapasztalt munkavállaló vett részt a Figyelő, az Aon Hewitt és az AIESEC Magyarország Munkáltatói Márka Kutatásában, melynek során a különböző korosztályok tájékozódási csatornáit is vizsgálták.

Az internet hatalma egyértelmű: bármely korosztályból mindössze hét napilap van, amelyet 10 százaléknál többen olvasnak néhány hetente, havonta – ezek között is az ingyenes Metropol vezeti a listát. Heti és havilapot szinte minden válaszadó olvas alkalmanként, elsősorban a HVG-t, a Figyelőt, de népszerű a Nők Lapja és a Cosmopolitan is.

Ami az online hírportálokat illeti, az X- és az Y-generáció tagjai jellemzően naponta többször olvassák az Indexet, az Origót és a hvg.hu-t, a Z-generációhoz tartozók többsége viszont egyáltalán nem tájékozódik ezekből a forrásokból. Õk a közösségi oldalakat, azok közül is elsősorban a Facebookot böngészik naponta többször.

“A Z-generációhoz tartozók saját kapcsolati hálójukból, informális utakon tájékozódnak szívesebben, a hivatalos forrásokat még akkor is háttérbe szorítják, ha az történetesen online platform, mint az állásportálok, vagy a vállalatok saját honlapja.” – jellemzi az 1992 után születettek szokásait Sziber Éva.

Egy ausztrál kutatás publikációja szerint a legújabb Z-nek – más források szerint R-nek (responsibility), vagy D-nek (digitális), illetve 9/11-nek – nevezett generáció tagjai nagymértékben különböznek az elmúlt négyszáz év generációitól, hiszen ők a világ első globális nemzedéke, a globális falu első gyermekei, akik ugyanazon a zenén, ételen, mozifilmen, és divatirányzaton nőnek föl. Ez a nemzedék a legkisebb létszámú, a legoktatottabb, a legkisebb családba született, a legidősebb anyák nevelik és a leghosszabb várható élettartammal rendelkezik.

A jövő generációja abban is nagymértékben különbözik a korábbiaktól, hogy ez egy digitális generáció, ők a “dotcom” gyerekek, beleszülettek a digitalizált világba, így minden digitális eszközt természetesnek vesznek, az emberek mindennapjainak nemcsak kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik azokat.

A mai fiatalok virtuális közösségekben élnek, a világhálón töltik szabadidejük nagy részét, és kapcsolataikat is az internetes közösségi oldalakon építik ki, félő azonban, hogy a virtuális térben nem tanulják meg a konfliktusokat megfelelően kezelni. A GfK Csoport kutatása szerint a magyar fiatalok egynegyede érzi úgy, hogy nem tud beilleszkedni a szűk környezetébe, és sokkal könnyebben talál barátokra a virtuális térben. 

Mire felnőnek, a digitális nemzedék alacsony létszámának köszönhetően a munkaerőpiac radikális átalakuláson megy át: a munkaerő kereslet jelentősen megnő, míg a kínálat nagymértékben csökken, ami a munkáltatók közötti verseny fokozódásához vezet majd, átalakítva a munkaerőpiac kínálati oldalát. Ráadásul míg jelenleg egy nyugdíjas korú emberre átlagosan 5 aktív korú jut, addig négy évtized múlva 2,4-re fog redukálódni ez a szám, ami erőteljesen megterheli a munkavállalókat és a gazdaságot.

A szakértők szerint a jövő a ‘freetereknek’ nevezett munkavállalóké. Ellentétben a ’salary man’-nel – aki engedi, hogy megmondják, mit és hogyan csináljon, pontról-pontra betartja a céges policy minden betűjét, és a vállalati kultúra szerves részeként tekint magára – a freeter típusú alkalmazott kevésbé kötődik a munkahelyéhez, vagy akár több helyen is dolgozik egyszerre, mintegy megvalósítva önmagát.

Az ilyen mentalitású szakemberek nem ragadnak le egy vállalatnál, mivel nem aggódnak amiatt, hogy nincs biztos fizetésük és stabil pozíciójuk. Õket nehezebb integrálni a szervezetbe, mivel a saját álmaik és vágyaik után mennek inkább, mint hogy olyan helyen maradjanak, ahol szabadságukban akár egy kicsit is korlátozva érzik magukat. Valószínűleg az információs kor szülötteinek többsége is ezt a fajta önmegvalósító munkamorált fogja választani, hasonlóan az őket megelőző Y generációhoz.