Minden felvidéki magyarnak látnia kell a Csemadok-filmet
Az alkotók jelenlétében, Felvidéken először vetítették le a Dunatáj Alapítvány Csemadok című dokumentumfilmjét június 13-án a komáromi városi művelődési központ konferenciatermében.
Bár a mű nem kimondottan a felvidéki magyarság legjelentősebb kulturális szervezete megalakulásának 70. évfordulója alkalmából készült, ám a közelgő jubileum kapcsán is azt érdemes lenne minél több helyszínen, így iskolákban, Csemadok- és ifjúsági klubokban, valamint fesztiválokon bemutatni a nagyközönségnek.
Dr. Zsebők Csaba, a film történész szakértője és szerkesztője bevezető beszédében elmondta: 2005-ben a Dunatáj Alapítváy égisze alatt Kurucz Sándorral, a film rendezőjével, valamint Szederkényi Miklós gyártásvezetővel és Kollányi Judit vágóval határozták el azt, hogy a hajdani csemadokos fáklyavivők és utódaik megszólaltatásával egy 40 perces dokumentumfilmben mutatják be az 1949. március 5-én megalapított Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot.
Anyagi okokból azonban e film csak tavaly készült el, s abban B. Kovács István, Bárdos Gyula, Dobos László, Duka-Zólyomi Árpád, Duray Miklós, Erdélyi Zoltán, Katona István, Kiss Mihály, Kolár Péter, Kozsár Miklós, Mácza Mihály, Nagy János, Petheő Attila, Pukkai László, Szabó Rezső, Újváry László és Vadkerty Katalin magvas gondolatai hangzanak el a Csemadok jelentőségéről, nemzettudat-erősítő és magyarság-megtartó szerepéről. Sajnos, közülük időközben már többen távoztak az élők sorából. A felvidéki filmbemutatót az 55. Jókai Napokra időzítették.
Különös időutazásunk során az egykori Csemadok-alapítók visszaröpítettek minket a felvidéki magyarság kitelepítését és deportálását követő évekbe, amikor még büntették a Csehszlovákiában magyarul megszólalni merő elődeinket. Majd fokozatosan eszmélni kezdett a honi magyarság, az 1949 tavaszán megalakult Csemadok mítosszá vált, s egyre inkább a magyarsággal való azonosulás és érdekérvényesítés lehetőségét is jelentette.
A nagy lelkesedés közepette egyre inkább feledésbe merült Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Csemadok-létrehozással kapcsolatos fő indoka: a mindenből kiábrándult hazai magyarokat annak segítségével kell bevonni a szocializmus építésébe. A kultúregyesület nem a kommunista rendszert akarta kiszolgálni, hanem a felvidéki magyarságot szolgálta.
Sokrétű kulturális tevékenysége mellett besegített az újjáinduló magyar iskoláink pedagógusainak képzésébe. Mivel a hazai magyar értelmiséget előzőleg kitelepítették, hathetes kurzusokon képezték a jövendő tanítókat, a legjobb szervező képességgel rendelkezőkből pedig iskolaigazgatók lettek. Rajtuk kívül politikusaink is a Csemadok-ból „nőttek ki“. Országszerte pedig olyan helyi csoportok jöttek létre, amelyeket szükség esetén gyorsan lehetett mozgósítani – „azok tagjai egyenes gerinccel mertek tenni“.
Az egyesületbe új szemléletet vitt az 1965. június 6-án országos elnökké választott Dobos László. A Csemadokba új embereket szerveztek be, kiterjesztették a másféle gondolkodás határait, s létrehozták az ún. párton kívüliek csoportját. Az 1968-as eseményeket követő tisztogatások során azonban Dobosékat kiseperték a Csemadok éléről, visszatért a Lőrincz Gyula vezette kemény mag, s a magyar iskolarendszer elsorvasztására irányuló lépések történtek.
A filmben megszólalók közül többen nosztalgiával gondoltak vissza azokra az évekre, amikor a Csemadok közel 100 ezer taggal működött, s a felvidéki magyarok a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy nyaranta elzarándokoljanak az idén immár 60 éves Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepségre. A „felvidéki Csíksomlyót“ az egykori termelőszövetkezetek és cégek belépőjegyek vásárlásával támogatták, s az a tény, hogy a szereplők magyar zászlókat lobogtatva mertek fellépni, önbizalommal töltötte el a többezres tömeget.
Szó esett az 1977-ben Komárom-Örsújfalun dr. Bajnok István, Gáspár Tibor, Oláh György, Katona István, Trugly Sándor és társaik által életre hívott művelődési táborról is, amely nem csak helyet adott az igaz, magvas gondolatoknak, hanem a hazai magyar táncházmozgalom bölcsőjévé is vált.
Míg a szocializmus éveiben a Csemadok a műkedvelő színjátszó mozgalom mozgatórugója is volt, és hivatásos színházaink nézőtoborzásába is besegített, a ´89-es rendszerváltás után pénzhiány miatt elkezdődött a leépítése. Bárdos Gyula országos elnök azonban örömmel nyugtázta, hogy az állami támogatás hiánya ellenére is megtartják az országos és helyi rendezvényeiket – köszönhető ez elsősorban az áldozatkész munkát ingyen végző csemadokosoknak, akik asszimilációnkat is fékezik.
Derűlátásra ad okot az a tény, hogy az aktív törzsgárda mellett sok helyen lelkes ificsapatok alakulnak, s továbbviszik a fáklyát. Közösen tudatosítva: amit mi nem teszünk meg, azt senki sem teszi meg helyettünk.
Kérdésünkre Szederkényi Miklós gyártásvezető elmondta: a Dunatáj Alapítvány e filmet igény esetén szívesen kölcsönzi iskoláknak, kultúrházaknak, kluboknak... rendhagyó tanítási órákra s a közelgő jubileumi rendezvényekre. Ekképp segítve, hogy a Csemadok méltó helyre kerüljön a köztudatban.
