Miklós Rozika bratislavai találkozása James Bonddal
A találkozás pontos ideje ismeretlen, de még valamikor a hidegháború idején, nagy valószínűséggel a nyolcvanas évek közepén történhetett. Persze nagy kérdés, hogy maga James Bond emlékszik-e még e rövid bratislavai (s nem pozsonyi!) kiruccanására, ahol egy szovjet főtiszt mellett egy gyönyörű orosz csellóslányt is megpróbált kimenekíteni a szocialista pokolból. Ebben a hadműveletben volt a segítségére egy csöcsös-bögyös magyar leányzó, Miklós Rozika (színésznői kiléte ismeretlen), aki minden bevethetőt elkövet, hogy a szupertitkos hadművelet neki szánt feladatát maradéktalanul elvégezze.
Azóta immár sok év telt el, s a mai nyugalmas #MeToo években úgy tűnik, hogy James Bondot is végleg kivonják a forgalomból. Egy legendának végleg bealkonyul. De nem ennek a cikknek a feladata, hogy megírja a rettenthetetlen szuperhős nekrológját.
Egy könnyűvérű angol arisztokrata, Ian Fleming annak idején maga is nekrológokkal kezdte újságírói pályáját a Reuters szerkesztőségében. Ez tűnt a legkevésbé kockázatos feladatnak egy pályakezdő arisztokrata csemete számára, akit előzőleg már két középiskolából is kicsaptak hölgyek inzultálása miatt. Konkrétan, két kollégiumban is elcsábította egy-egy tanára feleségét, de prostikkal sem bánt csínján.
Mindez még a múlt század húszas éveiben történt, a nőfaló, de rendkívül értelmes, több világnyelven beszélő fiatalember orosz nyelvtudása miatt Moszkvába kerül tudósítónak, ahol a sztálini koncepciós perekről tudósít, s neki köszönhetően gyanúba fogott angol mérnökök menekülnek ki Sztálin karmai közül, Ian Fleming hirtelen nemzeti hős lesz, így semmi sem akadályozhatja meg, hogy tengerésztiszt és hírszerző legyen a második világháborúban, ahol több nagyon veszélyes és sikeres hadműveletben vesz részt.
S amikor barátnőjét elveszítve ott áll a győztesek oldalán, nem tudván mit kezdeni magával, elhatározza, hogy ő bizony író lesz, saját háborús kalandjait és álmait, valamint önmagát beleszőve megteremti a legendás brit titkos ügynök figuráját, a nőfaló, sebezhető, de legyőzhetetlen 007-es ügynököt, James Bondot. Mivel arisztokrata révén volt pénze, feleségével együtt elvonult a jamaicai birtokára (Goldeneye), s megteremtette a különc, vodka-martinit nem keverve, hanem felrázva fogyasztó, ha kell, az ellenfeleit gátlástalanul lemészárló titkos ügynök alakját, világhírűvé téve ezzel egy philadelphiai ornitológust, James Bondot, akinek a nevéről a hősét elnevezte. Fleming életéről is készül később játékfilm, amelyben az írót Jason Connery, a Bondot máig legtöbbször eljátszó Sean Connery fia személyesítette meg.
Világmentés egy ornitológus neve alatt
A sorozat első része a Casino Royale lett, amelyet később háromszor is megfilmesítettek, míg utolsó darabja a részéről a 14., befejezetlenül maradt Az aranypisztolyos férfi. A könyvek a nyugati világban nagy sikert arattak (a volt szocialista blokkba csak 1989 után tehetik be a lábukat), így nem kerülhették el a filmesek érdeklődését sem.
Még 1954-ben tévéfilm készül a regényfolyam első darabkából, a Casino Royale-ból, Bond szerepében Barry Nelsonnal, de az igazi sikersorozat majd csak 1962-ben indul be, amikor az EON Productions cég megveszi a jogokat, de ahogy egy kémtörténetnél ez bevett gyakorlat, maga a megfilmesítés is tele van váratlan húzásokkal, készülnek ún. „ellenfilmek” is, s jelenleg 25 filmnél tartunk, de erősen kérdéses, hogy a jelenlegi #MeToo világban van-e még jövője a nőket nagykanállal habzsoló, hímsoviniszta hősnek, aki különleges Walther PPK pisztolyával előzetes jóváhagyás nélkül is minden vélt vagy valós ellensége bundáját könnyedén átlyukasztja.
Barry Nelsontól Daniel Craigig
James Bond legfőbb ellensége első látszatra a kétpólusú világ másik fele, vagyis a szovjet birodalom, de gyorsan kiderül, hogy ez a megállapítás a legkevésbé sem igaz, sőt nem egyszer össze is fog a két titkosszolgálat az ún. világbűnözők ellen, akiket kivételes intelligenciájuk arra ösztönöz, hogy elpusztítsák ezt a jelenlegi világot s ők vegyék birtokba azt valahol az űrben egy másik világot teremtve maguknak. Ha innen nézzük a történetet, soha sem volt még aktuálisabb Ian Fleming története, mint manapság, amikor kézzelfogható közelségbe kerültek ezek a félőrült milliárdosok, akik részt kérnek a Föld irányításából, s azt hiszik, őket teremtette a mindenható a Föld nevű bolygó megmentésére vagy átköltöztetésére egy másik élhető/bb bolygóra.
A világhír tehát 1962-ben beindult, amikor Terence Young filmre vitte a Dr. No-t, amely természetesen Jamaicán játszódik. Ekkor Bond szerepét már az akkor 32 éves skót színész, Sean Connery játszotta, aki később még hat alkalommal bújhat bele a szuperhős szarkasztikus humorral bőven megáldott alakjába. Utoljára 1983-ban. Amikor már Roger Moore is jó évtizede vallhatja magát büszke Bondnak. Igaz, maga Fleming ekkor már rég csak felülről élvezheti a világhírnevet, s „meg kell várnia” a kétpólusú világ lebontását, hogy a keleti blokkban is felfedezzék hősét, aki tudtuk nélkül annyit tett a hidegháborús enyhülésért.
Így jutott el Bratislavába is, mégpedig Timothy Dalton révén, hogy kimentsen egy szovjet KGB-s tábornokot, aki épp a helyi Nemzeti Színházban vesz részt egy kényszerkoncerten. Természetesen a filmet nem Bratislavában forgatták, ugyanis akkoriban errefelé még senki sem tudott/tudhatott Bond létezéséről. Világmegmentő törekvésében segíti egy Miklós Rozika nevű, dús idomokkal megáldott hölgy is, akinek az a konkrét feladata, hogy pár percre elvonja a gázművek ügyeletesének a figyelmét a háttérben zajló titkos mentési akcióról. A művelet tökéletesen sikerül. Az adott rész a sorozat 15. darabja, a Halálos rémületben, amelyben Bondot először (jut még neki egy alkalom) Timothy Dalton alakítja. De amilyen jól indul a küldetése egy gibraltári bevetéssel (a 25 Bond-film egyik legerőteljesebb jelenete), úgy válik egyre unalmasabbá és erőszakosabbá, s mire Dalton leveti Bond-ruháját, azzal együtt a figura annyira szeretett szarkasztikus humorától is megszabadul, s ezt az őt követő Pierce Brosnan és Daniel Craig sem tudja visszacsempészni. Sőt amíg az első rész (Dr, No) még bőven két óra alatt van, s már ez is sokszor tűnik nyögvenyelősnek, a 2021-ben forgatott utolsó Bond-film, a Nincs idő meghalni már közel három órás, de nem sok örömünk telik benne.
Világsztárok a főgonosz szerepében
A Dr. No-t a filmek sorában követte az Oroszországból szeretettel, a Goldfinger és a Tűzgolyó, s Terence Young mellett a rendezői székben feltűnik Guy Hamilton és Lewis Gilbert is. A filmek forgatókönyvét is sztárokra bízzák, így pl. a meghökkentő meséivel elhíresült Roald Dahl-ra, s a filmsorozat ikonikus zeneszerzője az a John Berry lesz, aki 11 Bond-filmnek a zenéjét szerezte, s aki öt Oscart is begyűjtött az élete során, köztük a Távol Afrikától és a Farkasokkal táncoló című klasszikusok zenéjéért.
De nemcsak ő és a rendezők maradtak hűségesek a sorozathoz, több állandó szereplőt (M, Q, Monneypenny, Felix Leither) és sok részben ugyanaz a színész játszik, míg az aktuális főgonoszra nem egy alkalommal egy-egy világsztárt (Adolfo Celi, Klaus Maria Brandauer, Christopher Walken, Donald Pleassence, Christopher Lee, Telly Savalas, Michael Lonsdale, Louis Jourdan, Kabir Bedi, Sean Bean) szerződtetnek. Parádés névsor.
Ahogy az adott kor női szépségeiből választanak a Bond-lányok szerepére, akik közül nem egyet pár jelenet után eltüntetnek a színről, vagyis irgalmatlanul elteszik őket láb alól, de egy-egy mindig eljut az utolsó, zárójelenetig, ahol elvégezvén a világmegváltó dolgaikat, boldogan omolhatnak egymás karjaiba. A Bond-filmek egyik erőssége a keretjáték, amelynek előjátéka, egy-egy Bond-hőstett nem mindig kapcsolódik a későbbi főtörténethez, míg a végén Bond mindig boldogan öleli át azt a Bond-lányt, aki segíti őt a világ aktuális megmentésében. Amíg Son Connerynek és Roger Moore-nak hét-hét film jutott, Daniel Craignek öt, Pierce Brosnannak négy, Timothy Daltonnak kettő, Barry Nelsonnak, George Lazenbynek és a Bond-paródiában szereplő David Nivennek egy-egy. Sen Connery nagyon nem szívesen bújt ki a szuperhős bőréből, Lazenby-nak csak egy esélyt adott, de még Roger Moore-t is megfuttatta, amikor kétszer is visszavette tőle Bond szerepét.
Láng József, az örök Roger Moore
Érdekes, hogy Timothy Dalton kivételével a magyar szinkronrendezők is nagyon egységesek voltak, Sean Conneryt mindannyiszor Vass Gábor szinkronizálta, ahogy Roger Moore magyar hangja is Láng József volt (érdekes módon a Tűzgolyóban a főgonosz, Adolfo Celi is az ő hangján szólal meg), míg Brosnan Kautzky Armand, Craig pedig Stohl András hangján szólal meg, addig Daltonnak nem igazán találták meg a magyar hangját, s bár mindkét vele forgatott részből két-két szinkron készült, azokon Kovács István, Vass Gábor, Fülöp Zsigmond és Selmeczi Roland osztozott. Láng egyébként teljesen elválaszthatatlan Moore-tól, hiszen már ő volt a magyar hangja a Minden lében két kanál sorozatban is. Bár a magyar szinkron a Halálos rémületben esetében is 1989 után készült, Pozsonyt szigorúan csak Bratislavaként emlegetik a magyar változatban. Pedig akkorra már a hidegháborúnak vége, a két nagyhatalom látszólagos békét köt egymással, csak valahogy a főgonoszok nem tűntek el, sőt idővel elszemtelenedtek. Lesz tehát még James Bondnak feladata bőven az elkövetkezendő évtizedekben, hisz soha ilyen közel nem állt még ahhoz, hogy a világot ténylegesen megmentse. Sok sikert hozzá, James!
