Meghalt Roger Moore brit színész
1927. október 14-én született egy londoni rendőr egyetlen gyermekeként. Festőművészi ambíciói miatt tizenöt évesen félbehagyta iskoláit, ezután volt portás, grafikus, trükkfilmrajzoló és modell. A sudár, jóképű, kékszemű Moore végül színészként futott be, a londoni Royal Academy of Dramatic Art színészszakán szerzett diplomát.
1953-ban Hollywoodba költözött, de ekkor még nem sok babér termett számára. Hazatérve Angliába tévésorozatokat forgatott, Magyarországon is népszerű volt a Walter Scott történelmi regénye nyomán készült Ivanhoe.
A világhírt 1963-ban Simon Templar szerepe hozta meg számára: az Angyal kalandjai című tévésorozat több mint száz részét csaknem száz országban kísérték nézők milliói feszült figyelemmel. A nem túl bonyolult történet hihetetlen népszerűségét nagyban a főszereplőnek köszönhette, akinek mindig elegáns, elragadó modora, nem utolsósorban fehér sportkocsija nem csak filmbéli partnernőit bűvölte el. Moore a sorozat két későbbi filmváltozatában is szerepelt, 1992-ben Templar apját alakította, 1997-ben pedig, amikor az ezerarcú tolvaj szerepét Val Kilmer játszotta, annak autórádiójában szólalt meg a hangja.
1971-től Tony Curtis oldalán játszott a Minden lében két kanál című, Európában elsöprő sikert arató, az Egyesült Államokban azonban megbukott krimivígjáték-sorozatban.
Moore neve legjobban James Bondként volt ismert. Õfelsége 007-es ügynökének szerepét Sean Connerytől vette át. 1973 és 1985 között hét Bond-film készült vele (Élni és halni hagyni, Az aranypisztolyos férfi, A kém, aki szeretett engem, Holdkelte, Szigorúan bizalmas, Polipka, Halálvágta), debütálásakor 45 évesen és búcsúzásakor 57 évesen is ő volt a legidősebb Bond. Sokáig élt a legenda vele kapcsolatban, hogy dublőrök nélkül forgatott, a különösen veszélyes jeleneteket nyugtatóval vészelte át. A színész azonban később szertefoszlatta ezeket a híreszteléseket, mondván: ha Bond megformálóinak nem lett volna kaszkadőre, fizikailag végük lett volna, mielőtt a film első tekercse lepereg.
A későbbiekben váltakozó színvonalú filmeket forgatott, az 1996-os A kalandorban Jean-Claude Van Damme oldalán, a következő évben a Spice Girls együttessel dolgozott (utóbbi szerepért jelölték a legrosszabb színésznek járó Arany Málna-díjra az Egyesült Államokban). Egyik utolsó filmjét, a Karácsonyi kastély című családi vígjátékot 2011-ben forgatta.
1973-ban neki kellett volna átadnia Marlon Brandónak A Keresztapáért kiérdemelt Oscar-díjat, de Brando még a gálára sem ment el. A legenda szerint a zűrzavarban hazavitte a díjat, amelyet később persze visszajuttatott az amerikai filmakadémiának.
1991-től az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) jószolgálati nagykövete volt, a feladatot a felejthetetlen Audrey Hepburn felkérésére vállalta el, s tevékenységéért a Dag Hammarskjöld-díjjal is kitüntették. E minőségében többek közt hátrányos helyzetben lévő gyermekek számára gyűjtött adományokat. Jószolgálati nagykövetként többször is járt Budapesten, az első magyarországi UNICEF-bál díszvendége volt, s narrátorként is közreműködött a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén.
A brit színész 2002 óta negyedik feleségével Monacóban és Svájcban élt. II. Erzsébet brit királynő 2003-ban lovaggá ütötte, így kijárt neki a Sir megszólítás. 2007-ben csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán, mégpedig - 007-es ügynöki múltja miatt - a 7007-es házszám előtt. 2008-ban az Ordre des Arts et Lettres, a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének parancsnoka lett.
Lelkes rajongója volt a Manchester United labdarúgócsapatának, Sir Elton John zenéjének és Rudyard Kipling író műveinek. Közeli barátja volt David Niven, Dudley Moore és a poplegenda Sir Elton John. Önéletrajzi kötetét My Word Is My Bond címmel adta ki. James Bond szerepétől idős kora ellenére sem szakadt el, néhány éve ő vezette azt a londoni aukciót, amelyen az első James Bond-mozira emlékezve árverést tartottak Õfelsége titkos ügynökének relikviáiból.