Magyar Passió: a gyalázatos keresztényüldözésről és a szeretet diadaláról Komáromban
Hiánypótló nagyjátékfilm, az Eperjes Károly által rendezett Magyar Passió komáromi bemutatóját tartották advent második vasárnapján a túlparti Jókai Moziban, jópár felvidéki néző részvételével. A magyar szerzetesrendek II. világháború utáni szenvedéstörténetét bemutató, szívfacsaró alkotásban külhoni magyar színművészek is szerepelnek. Közülük a vetítés után megtartott közönségtalálkozón Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója a rendezővel együtt válaszolt a nézői kérdésekre.
A másfél órás, megrázó képsorokat felvonultató, üresjáratokat mellőző, szívmelengető fordulattal záruló produkció után időbe telt, amíg felocsúdtunk. Az alatt figyelmesen olvashattuk végig a film készítőinek listáját, amelyen a rendezői kérés alapján valamennyi nevet egyforma nagyságú betűkkel írták ki, mert mint később mondta: a mindnyájuk munkájára egyformán szükség volt a végeredményhez.
Eperjes Károly azt is hangsúlyozta: az elszakadt nemzetrészeket filmjében azáltal egyesítette, hogy minden külhoni tájon élő színész közül felkért párat a közreműködésre.
Nos, a Felvidékről a gútai származású Telekes Péterre osztotta a lelki tusája végén helyesen döntő Keller főhadnagy szerepét, míg a háború borzalmai során testi és lelki sebeket szerző, s emiatt érzéketlenné váló, kincsekre vágyó emberi roncsot, Fjodorov őrnagyot Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész-igazgatója játszotta. Mindketten nagyszerű, hiteles alakítást nyújtottak, s rajtuk kívül az ugyancsak Jászai Mari-díjas aktorunk, Dráfi Mátyás a szerzetesrend egyik tagjaként, a szintén Komáromból származó Habodász István pedig Keller apjaként tűnt fel a filmvásznon. Kiemelendő a példa értékű helytállást tanúsító Leopold atyát, a ferences rendház főnökét alakító rendező játéka. Örvendetes, hogy végül változtatott az az eredeti tervén, miszerint az elhivatott páter szerepét másnak akarta adni.
November 4-én mutatták be a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című kiadatlan színműve, valamint Kálmán Peregrin Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet dokumentumkötete alapján készült, megtörtént eseményeket feldolgozó filmet, amely a Rákosi-korszak gyalázatos kommunista diktatúrájának a magyarországi szerzetesrendek ellen irányuló üldözését, és azok teljes felszámolására irányuló törekvését mutatja be.
Az 1949/50-es évekbe irányuló időutazás során Leopold atya azért küzd a szerzetestársaival, hogy a háború után újjáéledő országban a ferences rendet ismét felvirágoztassa.
Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza őket tevékenységükben, még a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatják. Hamarosan azonban meggyalázza a trianoni megemlékezéssel egybekötött, úrnapi körmenetet, Leopold atyát pedig kémkedés és más koholt vádak alapján letartóztatják, s hogy megtörjék, kegyetlen kínvallatások alá vetik. Volt diákját, a vallásnak személyes negatív élménye miatt hátat fordító, majd a szocialista rendszerben saját karrierjét építgető fiatal tisztet, Keller főhadnagyot – Fjodorov őrnagy parancsára – bízzák meg a beismerő vallomás kicsikarásával. A krisztusi passiót átélő atya azonban végig kitart, s ellenállása, megbocsátása a szeretet győzelméhez vezet.
– szögezte le a közönségtalálkozón Eperjes Károly, szándékáról elárulva: a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült filmmel a szeretet üzenetét kívánják hirdetni, ami egyesít minden Krisztus-követő hívőt a Földön, s erőt ad, utat mutat a félelemre építő világban az összetartozásra, megbékélésre vágyó embereknek. Hiszen még a haldokló Leopold atya is szeretetteljes hangon kérte, hogy a Jóisten bocsásson meg a gyilkosainak:
A film forgatása április közepén kezdődött Máriabesnyőn, az egyik leglátogatottabb magyarországi keresztény zarándokhelyen, mindössze 30 napig tartott, s annak legfontosabb jeleneteit tartalmazó, rövidített, angol feliratos változatát az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, Budapestre érkező és a rendezvény zárómiséjét celebráló Ferenc pápa is megtekintette.
Gál Tamás nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy miután Eperjes Károly a Soproni Petőfi Színházban megnézte az Emigránsok című darabuk bemutatóját, őt kérte fel az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) kötelékében dolgozó antihős alakítására, ami nagy kihívás volt számára. Negatív figura bőrébe bújni ugyanis még nehezebb, mint pozitív hőst játszani.
A szerzetesek kincseit minden áron megkaparintani akaró szörnyeteg jellemének kihangsúlyozásában az is segített, hogy a maszkmester egy karakteres sebhelyet csinált az arcára.
Szeretetteljes szavakkal illette „Szamócát“, aki bár rendezőként most elsőfilmesként mutatkozott be, de a filmszerepei garmadájával is kivívta a rajongói, valamint a „passiós“ stáb tagjainak tiszteletét-szeretetét. Azt is felidézte, hogy a Kossuth- és Jászai Mari-díjas mester legutóbb A vén bakancsos és fia, a huszár című, Szigeti József által írt népszínművet rendezte a Jókai Színházban, s részesült több alkalommal is álló vastapsban.
A film forgatókönyvét Eperjes Károly, Horváth Áron és Petrik András írta, a film producere Hábermann Jenő, társproducere Kmetty Orsi. A zenéjét Bucz Magor Soma szerezte, operatőrként Csukás Sándor, vágóként Csillag Mano munkálkodott a siker érdekében. A szereplők sorában többek között Pásztor Erzsit, Nemcsák Károlyt, Jakab Tamást, Tóth János Gergelyt is láthattuk.
Végül az is elhangzott, hogy Eperjes Károly következő nagy terve a Szent István királyról szóló produkció elkészítése. Az olvasóink nevében is gratulálunk az egyedi, továbbgondolásra késztető Magyar Passiójához, és további sok sikert, kitartást kívánunk az önként vállalt, nehéz missziója folytatásához az amerikai sztárdömpinggel párosuló akciófilmek és értéktelen bóvlik hódítása idején...
