Lencsevégen a Sirály-köd
A csillagködök az éjszakai égbolt vizuálisan legcsodásabb objektumai közé tartoznak. Por, molekulák, hidrogén, hélium és egyéb ionizált gázok csillagközi (intersztelláris) felhői, ahol új csillagok születnek. Bár különféle alakban és színben pompáznak, sokuk egy közös tulajdonságon osztozik: amikor először figyelik meg őket, furcsa és kifejező alakjuk beindítja a csillagászok fantáziáját és érdekes nevekhez vezet. A csillagformáció eme régiója – mely a Sirály-köd becenevet kapta – sem kivétel.
A chilei La Silla Obszervatórium 2,2 méteres teleszkópjának új felvételén a felhő – melyet hivatalosan Sharpless 2-292-nek hívnak – úgy tűnik, mintha egy sirály fejét formálná. Ez csak egyetlen része a hivatalosan IC 2177 néven ismert jóval nagyobb nebulának, mely több mint 100 fényévnyi területet ölel fel és egy repülő sirályra emlékeztet. Eme gáz- és porfelhő 3700 fényévnyire található a Földtől. Az egész madár legszebben a nagy látószögű fotókon látszik.
A Sirály-köd az Unikornis és a Nagy Kutya konstellációk határán fekszik, a Szíriusz (az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga) közelében. A sirály fejét alkotó gáz- és porkomplexum fényesen izzik, főként egy ragyogó, fiatal csillagból (HD 53367) érkező erős ultraibolya sugárzás hatására. A csillag a kép közepénél szárható ki, és a sirály szemének is tekinthető.
A fiatal csillagokból eredő sugárzás miatt a környező hidrogéngáz gazdag vörös színben izzik és HII régióvá (ionizált hidrogénfelhő) alakul. A forró, kék-fehér csillagokból érkező fény is szétszóródik az apró porszemcsékről, így a kép bizonyos részein kékes ködöt hoz létre.
Bár a Sirály-köd egy kisebb fényes csomóját első alkalommal a német-brit csillagász, Sir William Herschel észlelte 1785-ben, az itt látható területet csak egy évszázaddal később fedezték fel.
