Lehotay Árpád, a délceg lőcsei
Huszonhárom hangos és egy némafilm stáblistáján szerepel a neve, ma mégis kevesen tudják már a neve alapján beazonosítani. 128 éve, a millecentenárium évében született a Szepességben. Lőcsén, ahol apja kúriai bíró volt Lehoczky néven. Gépészmérnöknek készült, nem színésznek, mégis úgy tűnt, eleve színpadra termett. Ádám, Horatio, Antonius, Julius Caesar, Cyrano, Greggers, Jácint atya, Prospero és Lucifer – csak néhány jelentős szerepei közül. Gégerákja miatt (ebbe halt bele Babits is) előbb a színpadtól tanácsolták el, majd a tanítást is abba kellett hagynia. Lehotay Árpád alig 57 éves, amikor 70 évvel ezelőtt kiköltözik a Farkasréti temetőbe.
Lőcse az emlékezetünkben
Lőcse ma már szinte a múltjából él, az alig 15 ezer lelkes város egykor a Szepesség egyik központi településének számított. Híres iskoláiba messze földről tódultak magyarok, szlovákok, németek egyaránt. Tanított itt Dayka Gábor, Szabó Dezső, ahogy Ľudovít Štúr is ideköltözött tizenhárom tanítványával, amikor Pozsonyból kiebrudalták, de tanult itt Ľudovít Kubányi, Ján Botto, Pavol Dobšinský, ahogy a szomszédos Csütörtökhelyen született Illés Endre is itt töltötte a gyerekkorát. Az irodalomban számosan megelevenítették a várost, ki ne ismerné Krúdy Gyula, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán írásait, de Szépréti Lilla, Rakovszky Zsuzsa vagy Barsy Irma (ez utóbbi szintén itt tanult, s Lőcsei Madonna című regényében iskolaéveit dolgozza fel) megörökíti a várost az utókornak. Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című örökzöldjében Korponainé Géczy Julianna, az állítólag a várost a labancok kezére játszó, mégis a Habsburgok által lefejezett ledér asszony életét dolgozza fel, aki Lőcsén szerelmi románcot folytat Andrássy Istvánnal.
A történetet Maár Gyula filmen is feldolgozta, a címszerepet Maár a feleségére, Törőcsik Marira bízta, míg a férjét Madaras József, Andrássyt pedig Štefan Kvietik alakította.
Mikszáth Kálmán utolsó regényének, A fekete városnak egyik fontos helyszíne Lőcse. A regényt Zsurzs Éva (tévé)filmesítette meg, s annak jelentős részét az eredeti helyszínen forgatták le. Ki ne emlékezne Bessenyei Ferenc, Nagy Gábor, Avar István, Venczel Vera vagy az utolsó szerepeiket abszolváló Kiss Manyi és Pécsi Sándor kivételes alakításaira.
Színészek a Felvidékről
Mielőtt bemutatnánk Lehotay Árpádot, tegyünk egy rövid kitérőt, hisz Lehotay mellett számos jeles színész született a Felvidéken. Vágújhelyről került Budapestre Basilides Zoltán, ahogy a Basilides színészdinasztia többi tagja. A korában híres operaénekes, Basilides Mária Jolsván látta meg a napvilágot. Egy másik operaénekes, Neményi Lili Iglón született, s tudják-e, hogy az első Schneiderné (Hyppolit, a lakáj), vagyis Kabos Gyula filmbeli neje, Haraszti Mici Trencsében született.
Sokan közülük egy-egy színészdinasztia tagjaként, szinte véletlenül születtek azon a helyszínen, ahol szüleik éppen felléptek. Talán a leghíresebb köztük Blaha Lujza, aki ugyan nem egy rózsabokorban jött a világra, hanem egy rimaszombati polgári házban.
De említhetjük a Szenicén született Siménfalvy Sándort, az örök miniepizodistát, egy nemzet „postását”, a Kassán született Pethes Sándort és Szabó Ernőt, a Szabó család című többezres szériát megélt rádiós sitcom, a Szabó család névadóját (micsoda pechje volt a korai halála miatt szerepét átvevő Rajz Jánosnak), ahogy az Érsekújváron született Gózon Gyulát, a simonyi Kovács Gyulát, a bódvarákói Lánczy Margitot vagy a Népszínház egykori üdvöskéjét, Blaha kedves partnerét, Vidor Pált. S a sor még szabadon és sokáig folytatható. De most térjünk vissza Lőcsére…
Aki tényleg gépészmérnöknek készült
A József Műegyetemen gépészmérnökként végzett (egyik testvére katonatiszt lett, annak lánya pedig ma a Nemzet színésze. Vagyis bizonyára kitalálták már, a Kossuth-díjas operettcsillagról, Lehoczky Zsuzsáról van szó), ahol műkedvelő előadásokban lépett fel. Itt látta meg a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Hevesi Sándor, s rávette, hagyja ott a biztos keresetet nyújtó gépészmérnöki pályát a teljesen bizonytalan színészi hivatás kedvéért. Pár hónapig magánórákat vesz nála, s pár hónapos vidéki kitérő után már a Nemzeti tagja.
Herczeg Ferenc Bizánc című darabjában mutatkozik be zsoldosvezérként, s nem véletlenül: budspenceri termet, széles váll, hatalmas mellkas, kidolgozott izmok, az sem lehet véletlen, hogy ő az első, aki a Tiszavirág című Bolváry-filmben többször is büszkén megmutatja meztelen felsőtestét a kamerák előtt. Pedig akkor már 43 éves.
A filmben egy világcsavargót játszik Tolnay Klári partnereként, s a film évtizedekig elérhetetlen volt, ugyanis bár maga a film túlélte a világháborút, de a hangkópiája elveszett, így csak a kilencvenes évek végén tudták a német verzió segítségével visszavarázsolni Buday Dénes zenéjét s utószinkronizálni. A 25 éves Tolnayt a 83 éves Tolnay Klári szinkronizálta. További filmjeiben, ahogy a színpadon is viszont inkább már Lehotay pompás s összetéveszthetetlen hangja érvényesült. Maga a Lehotay név királylehotai előnevükből származik, erről az északi településről származott a család, köztük a neves ágostai vallású evangélikus lelkész, Lehotszky Márton.
Alig két évtized jutott számára a színpadon és a színművészetin (ahol ugyan nem tanult, de tanított), közben a háború után két évig még a Szegedi Nemzeti Színházat is igazgatta, sőt ekkoriban már rendezőként is működött. Hevesihez, majd utódjához, Németh Antalhoz sem lett hűtlen. De többször fellépett a Pesti Színházban, a Belvárosiban és a Vígszínházban, majd élete utolsó két színházi éve a Madách Színházhoz kötötte.
1951-ben ugyan aláírta a szerződését a Magyar Néphadsereg Színházának átnevezett Víggel, de gégerákja miatt már nem tudott fellépni. Egy ideig még tanított, de mivel már suttogni sem tudott átvágott hangszálai miatt, ezt is abba kellett hagynia. Pedig nem akármilyen tanítványai voltak, Márkus László, Latinovits Zoltán, Körmendi János vagy a ma is élő Csernus Mariann, Kassai Ilona és Gyurkovics Zsuzsa.
Szerepeit felsorolni is nehéz lenne e cikk keretein belül, de ahogy már írtam, volt Ádám és Lucifer, Christian és Cyrano, Bánk bán, Greggers A vadkacsában, Helmer a Nórában, Falstaff, Prospero, ahogy Octavianus, Antonius, majd a címszereplő, Julius Caesar is Shakespeare tragédiájában. Erről az előadásról jegyezte fel Hárs László, hogy a mindig tökéletesen szövegbiztos Lehotay képtelen volt elmondani Antonius híres monológjának a kulcsmondatát, s „A temetni jöttem, nem dicsérni” helyett folyamatosan a siratni szó jött Lehotay nyelvére. A klasszikusok mellett otthonosan mozgott az akkor kortárs szerzőknek számító Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond darabjaiban is.
A filmvásznon az Átok vára című némafilmben mutatkozott be 1927-ben, s a Tiszavirág izmos világcsavargója után többnyire már a hangjára építettek, s gyorsan rájöttek, milyen nagyszerűen áll rajta a frakk vagy az egyenruha.
Volt ügyvéd, (fő)bíró, (fő)ispán, (fő)orvos, báró, király (IV. Béla az Isten rabjaiban), polgármester, tábornok és ezredes. A háború után elsősorban ezredesként mutatta meg magát (Beszterce ostroma, Úri muri), de ő volt Sárdy János filmbeli apja is a legendás Mágnás Miskában. S Keleti Mártontól kapta utolsó filmszerepét is, a Dalolva szép az élet című sematikus zenés bohóságban, amelynek a főszerepét az akkor 20 esztendős Soós Imre játszotta. Igaz, már a Ludas Matyi után.
– írta kéziratban maradt hagyatékában. Boldog ember volt, s vajon most honnan néz vissza ránk? Filmjei őrzik daliás alakját és pompás orgánumát.
