„Kutyukám! Ebbe te nem szólhatsz bele.” – 100 éve született Raksányi Gellért
Ezt a mondatot állítólag Tímár József mondta neki, amikor 1956 zűrös őszén Raksányi Gellért egy kocsmában a Nyugatra készülő Rajczy Lajost akarta lebeszélni tervéről. Rajczy elment, később öngyilkos lett Kanadában. Raksányi Gellért – akinek édesapja egy időben tisztifőorvos volt Rimaszombatban – évtizedekre belemerevedett az udvari bohóc/clown szerepkörébe, akinek kocsmák mélyén megengedték, hogy szidja a szocialista rendszert. Cserébe kapott sok-sok kis szerepet, legalább annyi beugrást nagyobb szerepekbe (gyakorlatilag eljátszotta Az ember tragédiája és a Galilei összes férfiszerepét Ádámon és Galilein kívül), de a nyolcvanas évekig kellett várnia arra, hogy elérjék a főszerepek (mind színházban, mind filmen), a Szomszédok révén egy ország kedvenc Kutyuja lesz, s mint örök epizodistának elkönyvelt nagyivó, megkapja a Kossuth-díjat, sőt 2000-ben általános meglepetésre alapító tagja lehet a 12 tagú Nemzet színésze elismerésnek is.
A szakmában az epizodista léte ellenére is nagy népszerűségnek örvendő Raksányi Gellért, vagyis Kutya úr/Kutyu 1991-ben lett egy ország kedvence, amikor beugrással (hogy másképp is!?) Horváth Ádám hosszú évekig futó teleregényének, a Szomszédoknak lesz az oszlopos tagja Máriáss József lakóbizalmija halála után. A civilben Hegyi Bernát névre hallgató színész egészen a sorozat végéig, 212 epizódban áll majd kamerák elé azt a luxust is megengedvén magának, hogy saját becenevét használhatja, így Kutya úr/Kutyuként lesz egy ország kedvence.
Az egész életét elkísérő becenevet (Gellértnek legfeljebb a hegyet illetve a fürdőt hívják, ahogy gyakorta hangoztatta) még az édesanyja, Durkó Margit hagyományozta rá, miután háromévesen elcsatangolt egy vadászaton. Szülei jómódú családból származtak, ősei között osztrákok is akadtak, akik Zala megyében vásároltak birtokokat, míg apai ágról Kossuth Lajossal is rokonságban álltak. „Kossuth apánk nagyon erősen tartotta a rokonságot a Raksányiakkal. Dédanyja Raksányi Katalin volt, és a kormányzó összekötő tisztjeit Kufsteinben és másutt sanyargatták, Raksányi Gyuri bácsit pedig kivégezték. Raksányi Imre tüzérezredes, akiről Görgeyt még halála előtt (1916) is kérdezték, s ő mondta: valószínű Segesváron esett el” – mesélte egy interjújában Raksányi Gellért, akinek nagyapja és apja is a csurgói református gimnázium neves tanulói voltak, de ő inkább a pécsi Pius Gimnáziumot választotta, de ha nem bánik olyan jól a labdával a focipályán, valószínűleg gyorsan eltanácsolják.
A kisebbik fiú – miután vért izzadva leérettségizik –, a Színiakadémiát választja, s mivel szinte minden hadra fogható férfit – így színészt is –elvittek már frontszolgálatra, így másodéves korában beáll statisztálni a Nemzetibe. Az akadémián olyan évfolyamtársai vannak, mint Szatyi, vagyis Szatmári István, Inke László, Velenczey István, Somogyvári Pál, Pádua Ildikó vagy Udvaros Dorottya édesanyja, Dévay Kamilla. Első nagy szerepe még igazi főszerep, Gellért Endre rendezésében G. B. Shaw egy kevéssé ismert darabját, az Androklész és az oroszlán című játékot adják, amelyben Rátkai Márton Androklésze mellett ő az oroszlán. Szatyival, vagyis Szatmári Istvánnal a felvételi után, a Fehér kakas nevű közeli búfelejtőben ismerkedik meg, ahol még magázódva ismerkednek egymással. Szatyi később a 206-os öltöző című kötetében így jellemzi későbbi egyik legjobb barátját: „Jelentős egyéniség. Nem kijelentős, nem bejelentős, nem feljelentős. Jelentős! Súlya van és ereje. Háta mögött az eljátszott 250 szerepével, művészi tapasztalatával fürge szellemének csillogásával unikum a szakmában”.
Ahogy mindig is a magyar kulturális életben, a művészeknek súlyuk és erejük volt válságos időkben, s ugyan a második világháború véget ért, a fegyverek látszólag elhallgattak, de elindult egy újabb csörte a hatalomért, amelyben az ún. „forradalmárok” egymást is gátlástalanul felfalták. Az ország első színházát is elérte a politikai viszály, sokan menekültek az alkoholhoz, míg mások az önkéntes halált vagy a menekülést választották. Somlay Artúr gyógyszerekkel vetett véget az életének, a színpadról leparancsolt Tímár József az alkoholba menekült, Rajczy Lajos, Juhász József. Molnár Tibor vagy Ferrari Violetta a külföldet választották. Raksányi Gellért is a nagyivók táborába tartozott, bár ezt a szokását még hazulról hozta, Durkó nagyapja is elitta már annak idjén a családi vagyont, s bár Raksányinak volt jogosítványa, többnyire villamossal vagy taxival közlekedett, hogy a napi boradagját ne kelljen nélkülöznie. De neki eltűrték, s bár egy időben havonta mondott fel a Nemzeti akkor nagy hatalmú uránál, Major Tamásnál, előadások után mégis nagyon sokat iszogattak együtt színházközeli kocsmák mélyén, ahol, mint egykor az udvari bohócok, megengedték neki, hogy kimondja az egyébként kimondhatatlant. Cserébe legalább nem zaklatták, 1956-ban Bessenyeivel és Sinkovitscsal a forradalmi bizottság tagja lehetett, s ő még ezt is megúszta. Az ötvenes évek első felében sorakoznak a főleg negatív szerepek, s megannyi szovjet elvtárs-szerep: Gitajev, Sibajov, Fikatov, Vasziljev, Maljuskion, Kukusin és a többiek... Ahogy megjelenik a filmvásznon is, a Díszmagyarban ő a bajuszos férfi, aki megveszi Rédey Lajos ruháját, a Felszabadult földben (ez a Talpalatnyi föld szocreál folytatása) az uradalom embere, aki nem találja Molnár Gézát, de van, ahol amerikai katona, román, kupec, ahogy a Blaha Lujza téri óra alatt várakozó férfi is egy rövidfilmben.
„Kis szerep? Nagy szerep? Egyre megy, ha sűrű a jelenlét” – írta valahol Molnár Gál Péter kritikus, s bizony Raksányi Gellért azok közé tartozott, aki képes volt egy-egy mondatba, egy-egy lélegzetvételbe sűríteni egy egész sorsot. De a nyolcvanas években megtalálták a nagy szerepek is, színházban és filmen is.
A Gyulai Várszínházban eljátszhatta Damjanich tábornok szerepét a rozsnyói gyökerekkel rendelkező Száraz György A nagyszerű halál című tragédiájában, Szeghalmi Elemérrel Álarc nélkül címmel kétszemélyes önálló estet szerkesztettek össze az Egyetemi Színpadon, megírta élete anekdotáit Kutyu című kötetében, de halála előtt még sikerült kiadnia egy verses CD-t is kedvenc verseiből.
1986-ban Szőnyi G. Sándor meghívja a cigánykörnyezetben játszódó, Osztojkán Béla novellájából készült Halottak gyertyafényben című tévéjátékának egyik főszerepére (Tót Jokim József), amelyben az ugyancsak nem sok főszerepet kapott Papp Zoltánnal és Ráckevei Annával remekelnek. S közvetlenül a rendszerváltás után jöhet az újabb „beugrás”, mégpedig a Szomszédokba, amely mintegy két évtizeden át nélkülözhetetlen családtag a magyar háztartásokban. A szabadidejét egy Keszthely és Szigliget közti mesés településen, Balatongyörökön tölti, itt is temetik el, sőt utcát is neveznek el róla a falucskában, amelyhez számos jelesünk kötődik Eötvös Károlytól kezdve Takáts Gyuláig.
1992-ben megkapja a Kossuth-díjat, sőt 2000-ben Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Kállai Ferenc, Garas Dezső, Lukács Margit, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Berek Kati, Máthé Erzsi és Psota Irén társaságban az elsők között kapja meg a Nemzet színésze címet. „Kutyából nem lesz szalonna. Oroszlánból lett Kutya. A Szomszédok folytatólagos teleregényében civil becenevén zárta szívébe egy ország a csonttörő ölelésű, kitörő zajongással barátságos színészt. A gazdagréti panel közös képviselője népszerűségével bearanyozta öregségét. Egy ország Kutyája, mi több: Kutyuja lett” – írta róla a már idézett Molnár Gál Péter. S minket, felvidéki rajongóit külön büszkeséggel tölthet el, hogy a napokban 100 esztendeje született Raksányi Gellért – ha az édesapja révén is – de kötődik hozzánk, Felvidékhez is.
