Kovács András, egy nagyon nehéz ember
Egész életében a kiélezett történelmi helyzetek és az azokban aktív szerepet vállaló nehéz emberek érdekelték. Mesterien ötvözte a doku- és a játékfilm műfaját, de mindkét műfajban önállóan is remekművek egész sorát követte el. Nehéz emberek, Hideg napok, Falak, Bekötött szemmel, Valahol Magyarországon – s bár csak 16 játékfilmet rendezett, ezek mindegyike a magyar filmművészet remekművei közé tartozó, időtálló alkotások. 100 éve született a magyar filmgyártás egyik állócsillaga, Kovács András.
Egy Kolozs megyei, mára lassacskán teljesen elfogyó kis faluból, Kidéről érkezett Kolozsvár érintésével Budapestre a negyvenes években. A Bolyai Egyetemen pszichológiát, szociológiát és esztétikát tanult, majd a világháború után a 21 éves fiatalember rendező szakra iratkozott be Budapesten, de 35 éves, amikor első nagyjátékfilmjét, a Dobozy Imre történetéből készült Záport Bessenyei Ferenccel, Bara Margittal és Páger Antallal leforgathatja.
Tíz évig dramaturgként segíti a magyar filmgyártást, ott van a kassai Bán Frigyes 1952-ben készült Semmelweis, Fehér Imre 1957-es Égi madár, Fejér Tamás 1958-as, Fekete István regényéből készült Bogáncs, ahogy Bán 1959-es Rangon alul című vígjátékánál is, ez utóbbi Márkus László első főszerepe. A Zápor előtti utolsó dramaturgiai munkája is Dobozyhoz köti, a Virrad című filmet a minden műfajban annyira otthonos Keleti Márton rendezi.
Kovács András viszont megmarad egész pályája során igazi nehéz embernek, humorát csak itt-ott, egy-egy pillanatra villantja fel, ahogy például a Labirintus című filmjében, amely a filmkészítés fricskája, s Avar István, Kállai Ferenc, Ruttkai Éva és Horváth Sándor mellett a tulajdonképpeni filmkészítők is szereplési lehetőséget kapnak, így Illés György, aki több alkalommal is volt filmjeinek az operatőre.
Az első két játékfilmjét (Zápor, Pesti háztetők) viszont még a felvidéki Hegyi Barnabás fényképezte. Amíg a Zápor vidéki történet, a addig a Cseres Tibor és Hubay Miklós forgatókönyvéből készült Pesti háztetők viszont hamisítatlan pesti külvárosi gengsztertörténet. Ezt követi első korábrázoló tragikus története, a Galambos Lajos regényéből készült Isten őszi csillaga, amely a világháború utáni földosztás visszásságait mutatja be Avar István, Sinkovits Imre és Törőcsik Mari főszereplésével. A film megalapozza a későbbi Kovács-műveket, amelyek jó része saját forgatókönyve alapján készül.
De mielőtt hozzáfogna a Cseres Tibor regényéből készült, világhírig jutó Hideg napok megrendezéséhez, elkészíti a Nehéz emberek című kultikus dokumentumfilmjét, amely arról ad számot, mennyire nehezen viseljük el mi, magyarok a tehetséges embereinket. Talán nem véletlen, hogy szinte az összes Nobel-díjasunk az egy Szentgyörgyi Albert kivételével külföldön csinált karriert.
A filmben szereplő feltalálók óriási hasznot hozó találmányokat dolgoztak ki, Szabó István a görgős ekét, Pál József a légpárnás köszörűt, Heller László a légkondenzátort, Strovszki István a kondenzátor-tekercselő automatát, míg Mohácsi Károly a csőkutas öntözési rendszert. Közös vonása valamennyiüknek, nem hagyják, hogy rosszindulatból vagy nemtörődömségből útját állják jó gondolataik megvalósításának. Kovácsot egész életében foglalkoztatta a téma, a kilencvenes években kétszer is nekiveselkedik a folytatásnak.
S 1966-ban jön a Hideg napok, amely az 1942-es újvidéki magyar vérengzés körülményeit tárja fel megdöbbentő hitelességgel, négy szemtanú szemüvegén át, akik egy börtönhelyiségben várnak sorsuk alakulására. Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Szirtes Ádám mellett a pályakezdő Szilágyi Tibor kapja a négy főszerepet, a film hatalmas vitákat generál, hiszen még Cseres regényét is alig volt ideje a magyar közvéleménynek megemésztenie.
A film fődíjat kap a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon, elnyeri a FIPRESCI-díjat, s bekerül a Budapesti tizenkettőbe is. De a Magyar Filmkritikusok fődíját, ahogy a Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját is megkapja, míg Szirtes Ádám több fesztiválin is elnyeri a legjobb férfialakítás díját. S ne feledjük, a filmnek olyan vetélytársai vannak abban az évben, mint a Kósa Ferenc rendezte Tízezer nap vagy Zolnay Pál Hogy szaladnak a fák című mozija Kiss Manyival a főszerepben. Az más kérdés, hogy ma sem szívesen mutogatják, se Szirtes, se Darvas, se Kovács századik születésnapja nem volt elég indok arra, hogy újra levetítsék.
A Hideg napokat szerzői filmek (Falak, Staféta, Ideiglenes paradicsom, Szeretők, A magyar ugaron) követik, – az utóbbi kivételével, amely a Tanácsköztársaság utáni időszakig nyúlik vissza –, a Nehéz emberek játékfilmes feldolgozásai, ahogy valahol Kovács nevezi, „dokumentarista vitafilmek”, vagyis publicisztikával bőven átitatott játékfilmek.
Kovács egyik legfontosabb színésze szintén egy nagyon nehéz ember, Latinovits Zoltán, ő játssza a Falak (ez a film is elnyeri a Magyar Filmkritikusok Nagydíját és a Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját) és A magyar ugaron egyik főszerepét is, de több filmjében találkozhatunk a peredi Horváth Sándorral, Major Tamással, Páger Antallal, Mensáros Lászlóval és Szemes Marival is.
A szerzői filmek mellett Bekötött szemmel címmel filmre viszi Thurzó Gábor A szent című regényét is, amely a második világháborúba vezet, ahogy az Októberi vasárnap is, amely Horthy balul sikerült 1944-es kiugrási kísérletét mutatja be Bács Ferenccel és Klaus-Maria Brandauer főszereplésével (aki egy évvel később megkapja Szabó Istvántól az Oscar-díjas Mephisto főszerepét), míg a Gáll István regényéből készült A ménesgazda az ötvenes évek szövetkezetesítési visszásságait mutatja meg. Ebben Madaras József mellett ismét főszerepet kap Kovácstól Horváth Sándor.
A nyolcvanas években az Ideiglenes paradicsom – amely a második világháborúban játszódik – és a Staféta mellett a másik, női emancipációval foglalkozó története (Szeretők) mellett elsősorban Károlyi Mihályné Andrássy Katinka sorsára koncentrál.
A vörös grófnő című monumentális, háromórás filmje nem egyszerű kor-, de egy vérbeli emancipációs fejlődéstörténet is, amely végigvezet egy mostanában szeretem/nemszeretem történelmi korszakon, az őszirózsás forradalomtól kezdve a Tanácsköztársaságon át egészen a második világháború végéig. A címszerepet Básti Juli játssza, míg Károlyi Mihályt Bács Ferenc.
Az ún. rendszerváltás előtt már csak egy filmet forgat, igaz, ez a film az első, amely már előrevetíti a közelgő változásokat, hisz az 1985-ös magyarországi választási reform gyakorlati alkalmazását mutatja be, háttérben a gorbacsovi peresztrojkával.
– figyelmeztet a film egyik kommunista funkcionáriusa, s ugyan sikerül a választás elhalasztását elérniük, a megismételt szavazáson már az ellenzéki jelölt győz, de pótképviselőként ott liheg a nyakában a volt képviselő is. „Ma ilyen a győzelem” – vonja le a tanulságot a győztes, s valószínűleg ez máig mit sem változott. A filmnek különös pikantériát adott, hogy azt 1987 október 22-én, egy nappal az 1956-os népfelkelés évfordulója előtti napon mutatták be. S mi ma már tudjuk, két évvel később összeomlott a rendszer, csak az ún. pótképviselők maradtak a háttérben, akik máig irányítják az országot.
Bár még a nyolcvanas éveiben is forgatott, utolsó játékfilmjét, Az álommenedzsert 1992-ben forgatta le. Ez egy fordított Dollárpapa-történet, amelynek szintén ágrólszakadt főhőse (Szakácsi Sándor) nem azért érkezik haza a korlátlan lehetőségek hazájából, hogy rokonai támogatásával csendesen eltöltse nyugdíjas éveit, hanem azért, hogy megkopassza honfitársait. A kilencvenes és kétezres években Kovács András marad a dokumentumfilmeknél, s mivel álmai regényét, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét nem tudja megfilmesíteni, filmet forgat a regényről. Ahogy Károlyi Mihály, Lukács György és Benkő Samu életéről is.
