Kezd kifogyni az üzamanyagból a Kepler űrtávcső
A többszöri halasztást követően 2009. március 7-én pályára állított Kepler eredeti és elsődleges feladata a fedési módszerekkel történő exobolygókutatás volt. Erőssége a hasonló feladatú elődeihez képest, hogy nem Föld körüli, hanem távoli Föld-követő (Nap körüli) pályára tervezték, így mentesült bolygónk zavaró hatásaitól. Ebből kifolyólag elérhetetlen messzeségben is van tőlünk (ellentétben a Hubble-űrtávcsővel, amit öt alkalommal is meglátogattak szervizküldetések során), és hacsak nem találunk egy kozmikus benzinkutat, hamarosan örökre befejezi működését - írja a csillagaszat.hu portál.
4 évvel az indítását követően, miután a második stabilizáló célú lendkereke is meghibásodott, 2013 májusában idő előtt felfüggesztették az eszköz működését. A műszert eredetileg négy ilyen lendkerékkel látták el, amelyek feladata a távcső folyamatos irányban tartása volt, és úgy tervezték, hogy három ilyen eszköz képes legyen ezt a feladatot ellátni. A mérések 2014 júniusában a K2 misszió keretében kezdődtek újra, azóta is folynak.
A kieső lendkerekek stabilizáló hatását a Nap sugárnyomásából származó forgatónyomaték minél egyenletesebb térbeli elosztásával, a távcső ekliptika felé irányításával pótolták. Ez a pozíció egy instabil egyensúlyi helyzetet jelent, amelyet a szonda hajtóműveinek időnkénti rövid bekapcsolásával már könnyű korrigálni.
A mérési kampányok során egy-egy égterületet nagyjából három hónapon keresztül képes megfigyelni, mielőtt egy másik irányba kénytelenek elfordítani. Eredetileg csak 10 ilyen kampányra készültek, de a távcső nemrég kezdte el a 17. menetet, és egészen addig folytatni fogja, amíg a készletei ezt megengedik. Azonban a kutatóknak a tudományos adatok Földre való visszasugárzására is gondolniuk kell, amihez szintén üzemanyagra van szükség.
“Üzemanyagszint-jelző nélkül figyeljük meg az űreszköz figyelmeztető jeleit, így az üzemanyagtartály nyomásának hirtelen esését vagy változásokat a fúvókák tolóerejének teljesítményében. Így pusztán becsléseink vannak, nem pontos ismereteink” – nyilatkozta Charlie Sobeck, a Kepler misszió egyik vezető mérnöke. “Kicsit olyan, mint amikor megpróbáljuk eldönteni, mikor álljunk meg tankolni az autónkkal. Megálljunk most, vagy még elérünk a következő benzinkútig? Esetünkben azonban nincs következő kút, vagyis addig kell befejezzük a méréseket, amíg még kényelmesen van elég kapacitásunk az adatok Földre való visszajuttatására” - magyarázta.
Nagyon sok űrmisszió esetén kell üzemanyagot tartalékolni az utolsó manőverekhez. Például egy Föld körül keringő műhold esetében el kell kerülni a más űreszközökkel való ütközés vagy a Földön lakott területre becsapódás lehetőségét. A NASA a Cassini esetében az utolsó üzemanyag-tartalékokkal inkább a Szaturnuszba irányította az űreszközt, mintsem hogy a kontrollálatlan keringéssel kockáztassa a bolygó valamelyik (potenciálisan akár életet hordozó) holdjába való becsapódás (és beszennyezés) esetleges veszélyét.
A Keplerhez hasonló űrcsillagászati missziók esetében (amelyek közelében nincsenek védendő környezetek vagy más eszközökkel való ütközés veszélye) erre szerencsére nem kell figyelni, így az utolsó csepp üzemanyagot is a mérésekre, illetve az adatok visszajuttatására fordíthatjuk. Ki tudja, milyen új tudományos felfedezések lehetnek a Kepler Földre sugárzandó legutolsó adataiban?
Miközben a Kepler folytatja az utolsó adatainak összegyűjtését, már készítik a következő generációs űrfotometriai misszió indulását. A TESS-űrtávcső (Transiting Exoplanet Survey Satellite) várhatóan április 16-án indul a floridai Cape Canaveral űrközpontból. A szonda a teljes égboltot vizsgálva elsődlegesen a 300 fényévnél közelebbi fényesebb csillagokra fog fókuszálni, átvéve az exobolygókutatások lángját, az azt majd egy évtizeden keresztül tápláló Kepler-űrtávcsőtől.
