Karácsonyi filmmustra
BUDAPEST. Karácsonykor döntést kell hozni nem csupán arról, hogy milyen filmet vagyunk hajlandóak megtekinteni – mert talán az ünnepek alatti tévénézés vagy DVD-bámulás szokását fogja utoljára maga alá gyűrni a táguló digitális univerzum –, hanem arról is, hogy mi az, amit biztosan el kell kerülnünk.
Felsorolunk néhány filmet, amik nélkül nincs ünnep, köztük persze olyanokat is, amelyeket kicsit már mindenki kezd megunni.
Télapu
Karácsonykor ugyanis könnyen elaltatja esztétikai éberségünket a nagyfokú kalóriabevitel, és ha nem vigyázunk, könnyen azon kapjunk magukat, hogy lustán lifegő szemhéjunk alól az ilyenkor elkerülhetetlen Télaput bámuljuk. Ez a film már csak azért is alapmű, mert megvan benne minden egyfajta tanulságos sűrítményként, ami a rosszul sikerült karácsonyi filmekben kisebb-nagyobb adagban elő szokott fordulni. A szerepcserés helyzetkomikumon (egy üzletember kénytelen átvenni Télapó munkáját, amihez sajátos testmódosulás is jár) alapuló film élvezetét végül is nagymértékben befolyásolja, hogy az ember viccesnek találja-e Tim Allent, nemleges válasz esetén nem feltétlenül lesz kacagtató élmény végigülni a „változás hatására jobb ember lesz” kötelező közhelyére kifutó érzelgős ökörködést. Ami ijesztőbb: folytatások is készültek, a harmadik részt szerda délután az egyik kereskedelmi tévén is el lehet csípni.
Tapló télapó
A film legnagyobb rejtélye nem az, hogy miért kell például törpéken viccelődni, hanem mit keres ebben a filmben a jobb sorsra érdemes Billy Bob Thornton. Vajon mit érezhetett a film forgatókönyvét olvasva, amiből kiderült: egy mikulásjelmezes áruházi kasszafúrót fog alakítani, aki említett alacsony növésű társával követ el bűnöket szakmányban. A film elvileg gunyoros akar lenni, és persze dicsérhetjük a merészséget, amivel a karácsony körüli felhajtáson élcelődnek némiképp alpári módon, bár a kissé alpári és bárgyú tálalás jelentősen levon e karakánság értékéből. Az elkövetkező napokban négy tévécsatornán is belefuthatunk, ha nincs meg esetleg DVD-n.
Grincs
Vannak olyan nemzetközileg jól ismert figurák, irodalmi alakok, akik nálunk csak kevesek számára mondanak igazán valamit. Ilyen a Dr. Seuss által teremtett figura, aki utálja a karácsonyt, és úgy dönt, végleg leszámol az ünneppel. Az eredeti mű karcossága és bájos furasága kevésbé működik a filmes feldolgozásban, ami e helyett túlzóan harsányra és erőltetettre sikerült, amin a legkevésbé sem segít Jim Carry grimaszparádéja.
Római vakáció
William Wyler 1953-ban bemutatott fekete-fehér, amerikai–olasz koprodukcióban készült filmje nemcsak a romantikus lelkeket érinti meg. Audrey Hepburn bájos játéka és Gregory Peck férfiassága – ami, valljuk be, ma már igencsak veszendőben van – adja meg a film kvintesszenciáját. A Római vakáció hamisítatlan tündérmese, különlegességét pedig az adja, hogy a műfajtól szokatlan módon életszagú realizmussal átitatva. A diplomáciai kötelezettségei és agyonszervezett napirendje miatt besokalló Anne hercegnő Rómában megszökik egy napra, és pont a rá vadászó csóró firkásszal, Joe Bradley-vel hozza össze a sors. A nap végére egymásba szeretnek, de a szökevény hercegnő és egy elszegényedett újságíró mégsem lehetnek egymáséi a közöttük lévő társadalmi különbség miatt. Ezen a filmen még a keményszívűnek látszó férfiak is elérzékenyülnek.
Mary Poppins
Mary Poppins felejthetetlen alakja, állandó szereplője kell, hogy legyen a karácsonynak. A faállítás, főzőcskézés, vendégvárás közepette a legjobb feszültségoldó a tündérdadus sztorija. Az 1910-es évek Angliájában Mrs. Banks harcos szüfrazsett és férje, a lojális banki alkalmazott, Mr. Banks új nevelőnőt keres. Fel is adnak egy hirdetést a Timesban. Jelentkeznek is szép számmal, de közben váratlanul megfordul a szél és a keleti légárammal, kezében papagájfejű esernyővel és útitáskával megérkezik Londonba Mary Poppins. A csudálatos képességekkel bíró dadus szép lassan teljesen megváltoztatja a Cseresznyefa utca 17. szám alatt lakók életét. P. L. Travers regényét a Walt Disney produkció álmodta vászonra 1964-ben. Mary Poppinst a kristálycsengésű hangjáról ismert brit musicaldíva, Julie Andrews alakította. Az amerikai filmakadémia öt Oscarral jutalmazta a filmet, többek között Julie Andrews játékát, de a teljes filmzene és a Chim Chim Cher-ee című betétdal is kapott egy-egy szobrocskát. A hollywoodiak nem bírtak magukkal és sajnos jövőre jön az új változat.
Bridget Jones naplója 1-2.
Helen Fielding azonos című regénye nyomán készült ikonikus film, Renée Zellwegerrel, Colin Firth-szel és Hugh Granttel – a Bridget Jones naplója olyan tökéletesen karácsonyi kellék, mint az idős rokonok elmaradhatatlan, arcrángatással súlyosbított cuppanós cvikipuszija. Bridget a harmincas éveiben jár, állandó harcot vív fölösnek vélt kilóival, ráncosnak tartott bőrével és intellektuális feszengéseivel. Az újév kezdetén Bridget úgy dönt, kezébe veszi életét, naplóírásba kezd és fogadalmat tesz: végre valahára megtalálja a szerelmet. A káosz viszont káoszt szül: Bridget azon veszi észre magát, hogy két férfi közt hányódik. Egyikük a szexi főnöke, Daniel Cleaver, akinek behajtani tilos tábla villog a feje tetején; a másik Mark Darcy, a család régi barátja, aki első blikkre ugyan unalmasnak tűnik, de később megmutatja igazi énjét. Bridget, hogy felülkerekedjen a kilátástalanságon, feminista amazon barátnőjével száll vitába, apjával és kapuzárás előtti pánikban leledző anyjával kekeckedik, tévés karrierre tör. Szerelmi élete az első rész végére megoldódni látszik ugyan, de Bridget a második részben bebizonyítja, hogy a lányok nehezen tudnak nemet mondani a rosszfiúknak. Persze végül mindenkinek benő a feje lágya.
Télapu
Karácsonykor ugyanis könnyen elaltatja esztétikai éberségünket a nagyfokú kalóriabevitel, és ha nem vigyázunk, könnyen azon kapjunk magukat, hogy lustán lifegő szemhéjunk alól az ilyenkor elkerülhetetlen Télaput bámuljuk. Ez a film már csak azért is alapmű, mert megvan benne minden egyfajta tanulságos sűrítményként, ami a rosszul sikerült karácsonyi filmekben kisebb-nagyobb adagban elő szokott fordulni. A szerepcserés helyzetkomikumon (egy üzletember kénytelen átvenni Télapó munkáját, amihez sajátos testmódosulás is jár) alapuló film élvezetét végül is nagymértékben befolyásolja, hogy az ember viccesnek találja-e Tim Allent, nemleges válasz esetén nem feltétlenül lesz kacagtató élmény végigülni a „változás hatására jobb ember lesz” kötelező közhelyére kifutó érzelgős ökörködést. Ami ijesztőbb: folytatások is készültek, a harmadik részt szerda délután az egyik kereskedelmi tévén is el lehet csípni.
Tapló télapó
A film legnagyobb rejtélye nem az, hogy miért kell például törpéken viccelődni, hanem mit keres ebben a filmben a jobb sorsra érdemes Billy Bob Thornton. Vajon mit érezhetett a film forgatókönyvét olvasva, amiből kiderült: egy mikulásjelmezes áruházi kasszafúrót fog alakítani, aki említett alacsony növésű társával követ el bűnöket szakmányban. A film elvileg gunyoros akar lenni, és persze dicsérhetjük a merészséget, amivel a karácsony körüli felhajtáson élcelődnek némiképp alpári módon, bár a kissé alpári és bárgyú tálalás jelentősen levon e karakánság értékéből. Az elkövetkező napokban négy tévécsatornán is belefuthatunk, ha nincs meg esetleg DVD-n.
Grincs
Vannak olyan nemzetközileg jól ismert figurák, irodalmi alakok, akik nálunk csak kevesek számára mondanak igazán valamit. Ilyen a Dr. Seuss által teremtett figura, aki utálja a karácsonyt, és úgy dönt, végleg leszámol az ünneppel. Az eredeti mű karcossága és bájos furasága kevésbé működik a filmes feldolgozásban, ami e helyett túlzóan harsányra és erőltetettre sikerült, amin a legkevésbé sem segít Jim Carry grimaszparádéja.
Római vakáció
William Wyler 1953-ban bemutatott fekete-fehér, amerikai–olasz koprodukcióban készült filmje nemcsak a romantikus lelkeket érinti meg. Audrey Hepburn bájos játéka és Gregory Peck férfiassága – ami, valljuk be, ma már igencsak veszendőben van – adja meg a film kvintesszenciáját. A Római vakáció hamisítatlan tündérmese, különlegességét pedig az adja, hogy a műfajtól szokatlan módon életszagú realizmussal átitatva. A diplomáciai kötelezettségei és agyonszervezett napirendje miatt besokalló Anne hercegnő Rómában megszökik egy napra, és pont a rá vadászó csóró firkásszal, Joe Bradley-vel hozza össze a sors. A nap végére egymásba szeretnek, de a szökevény hercegnő és egy elszegényedett újságíró mégsem lehetnek egymáséi a közöttük lévő társadalmi különbség miatt. Ezen a filmen még a keményszívűnek látszó férfiak is elérzékenyülnek.
Mary Poppins
Mary Poppins felejthetetlen alakja, állandó szereplője kell, hogy legyen a karácsonynak. A faállítás, főzőcskézés, vendégvárás közepette a legjobb feszültségoldó a tündérdadus sztorija. Az 1910-es évek Angliájában Mrs. Banks harcos szüfrazsett és férje, a lojális banki alkalmazott, Mr. Banks új nevelőnőt keres. Fel is adnak egy hirdetést a Timesban. Jelentkeznek is szép számmal, de közben váratlanul megfordul a szél és a keleti légárammal, kezében papagájfejű esernyővel és útitáskával megérkezik Londonba Mary Poppins. A csudálatos képességekkel bíró dadus szép lassan teljesen megváltoztatja a Cseresznyefa utca 17. szám alatt lakók életét. P. L. Travers regényét a Walt Disney produkció álmodta vászonra 1964-ben. Mary Poppinst a kristálycsengésű hangjáról ismert brit musicaldíva, Julie Andrews alakította. Az amerikai filmakadémia öt Oscarral jutalmazta a filmet, többek között Julie Andrews játékát, de a teljes filmzene és a Chim Chim Cher-ee című betétdal is kapott egy-egy szobrocskát. A hollywoodiak nem bírtak magukkal és sajnos jövőre jön az új változat.
Bridget Jones naplója 1-2.
Helen Fielding azonos című regénye nyomán készült ikonikus film, Renée Zellwegerrel, Colin Firth-szel és Hugh Granttel – a Bridget Jones naplója olyan tökéletesen karácsonyi kellék, mint az idős rokonok elmaradhatatlan, arcrángatással súlyosbított cuppanós cvikipuszija. Bridget a harmincas éveiben jár, állandó harcot vív fölösnek vélt kilóival, ráncosnak tartott bőrével és intellektuális feszengéseivel. Az újév kezdetén Bridget úgy dönt, kezébe veszi életét, naplóírásba kezd és fogadalmat tesz: végre valahára megtalálja a szerelmet. A káosz viszont káoszt szül: Bridget azon veszi észre magát, hogy két férfi közt hányódik. Egyikük a szexi főnöke, Daniel Cleaver, akinek behajtani tilos tábla villog a feje tetején; a másik Mark Darcy, a család régi barátja, aki első blikkre ugyan unalmasnak tűnik, de később megmutatja igazi énjét. Bridget, hogy felülkerekedjen a kilátástalanságon, feminista amazon barátnőjével száll vitába, apjával és kapuzárás előtti pánikban leledző anyjával kekeckedik, tévés karrierre tör. Szerelmi élete az első rész végére megoldódni látszik ugyan, de Bridget a második részben bebizonyítja, hogy a lányok nehezen tudnak nemet mondani a rosszfiúknak. Persze végül mindenkinek benő a feje lágya.
Forrás
mno.hu
