Hollywood hercege, Tony Curtis még Oscart sem kapott
Hollywood egyik legnépszerűbb magyar származású sztárja volt, mint a szintén száz éve született Paul Newman, s nemcsak származásukban van számtalan közös vonás, de a pályafutásukban is. De amíg utóbbi életpályája végén legalább eljutott az Oscarig, ő soha. Holott olyan (világ)sikerfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Van, aki forrón szereti, A bostoni fojtogató vagy a Minden lében két kanál. Tony Curtis, vagyis eredeti nevén Bernard Schwartz, erősen kötődik a Felvidékhez is.
Egy évben, 1925-ben született Paul Newmannel, mindkettejük szülei az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárai voltak, akik a jobb megélhetés reményében vándoroltak ki egy, a zsidók számára aranykorszak végén, amely megadta nekik a letelepedés, s ezáltal a gyors karrierépítés lehetőségét. Az 1848/49-es szabadságharc végnapjaiban, 1849. július 28-án a szegedi országgyűlés határozatban mondta ki a zsidók polgári és politikai egyenjogúsítását. A határozat azonban a szabadságharc veresége miatt már nem léphetett érvénybe. A szabadságharcban vérét és vagyonát áldozó magyarországi zsidóságra Haynau súlyos pénzbírságot vetett ki. Pozitív változás 1867-ben, a kiegyezés elfogadásakor állt be, amikor az ún. emancipációs törvény hatására tovább fokozódott a zsidó bevándorlás a környező, hasonló törvény nélküli országokból. Eötvös József vallásügyi miniszter liberális reformjai között az egyik legelső a zsidók teljes egyenjogúsításáról szóló törvény volt.
Az 1867. évi XVII., az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében törvény beiktatásával a zsidó nemzetiségű lakosok a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenlőek lettek. Ugyanez a törvény hatályon kívül helyezett minden ezzel ellenkező törvényt, rendeletet vagy jogszokást. Eötvös létrehozta az izraelita kongresszust is, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. 1850 és 1900 között a zsidóság száma megháromszorozódott, miközben a magyarországi népesség egésze csak 50%-kal nőtt. A századfordulón a zsidóság lélekszáma már csaknem egymillió főre rúgott, ami a Magyar Királyság lakosságának több mint 5%-át tette ki. Ez az emelkedő tendencia ér véget az első világháború zárultával, amikortól a magyar állam fokozatosan elkezdi leépíteni a zsidók jogait, a Horthy-rezsim megalkotja a maga belső Trianonját (ahogy Gerő András történész nevezi), s a zsidó törvények meghozásával el is jut a holokausztig, s több százezer zsidó kiirtásáig. A zsidók magyarországi történetét pompásan rajzolja meg Szabó István 1999-ben készült nagyszabású filmfreskója, amely a Sonnenschein család történetén mutatja be a magyarországi zsidók történetét.
Ennek már nem lesz részese se a Neumann, se a Schwartz család, akik még a tízes években hajóra szállnak, s kivándorolnak az Újvilágba (elképzelhetjük, mi várt volna rájuk, ha maradnak). Persze, az Újvilág se hozta el számukra azonnal a csodát, hisz Schwartz Manó és családja is sokat éhezett, gyerekei egy időben árvaházban nevelkedtek, s Bernard is a középiskola helyett inkább a haditengerészetet kénytelen választani, amely legalább kenyeret biztosít a számára.
De térjünk még vissza egy kicsit a monarchiabeli származáshoz. Ahogy Newman szülei, Tony Curtis szülei is zsidók voltak, apja Ópályiban született (Mátészalka mellett) szabómester, anyja pedig nagymihályi, vagy ahogy az utóbbi kutatások bizonyítani látszanak, válykói (Vaľkovo). Vagyis valószínűleg szintén szlovák településről származott, mint Newman édesanyja.
Igaz, ezt a válykóiak eddig nem tudatosították, a jelenleg Csehberekhez tartozó település hivatalos oldalán nyoma sincs Tony Curtisnek. A település 1972-ig önállóan létezett, ekkor csatolták ahhoz a Csehberekhez (České Brezovo), amely Losonctól 28 km-re északra, jelenleg a Poltári járásban található, s amelynek ékessége 1998-ig a zlatnói üvegbánya volt. Ezt még 1836-ban alapították, először csak táblaüveget, ablaküveget gyártottak, később áttértek a poharak, lámpaüvegek, cilinderek és más üvegből készített használati tárgyak gyártására is. Az üveggyártás olyan szintre fejlődött, hogy a század végén már Bécsbe, sőt Angliába, Amerikába is szállítottak innen üveget. A Csehberekhez tartozó település 1998-ban népszavazás útján önállósodott, világhírű üveggyárát azonban 2003 augusztusában bezárták.
A Schwartz házaspár már Mátészalkáról indult el egy „jobb világ” reményében, s New Yorkban, vagyis annak Bronx nevű hírhedt városrészében kötött ki, s már itt született 1925 nyarán első gyermekük, Bernard is, majd később az alig kilenc évet megélt Julius és Robert, akinek 52 földi év adatott.
S folytassuk is a párhuzamoknál, miután mind ő, mind Newman sikeresen túlélték a világháborút (Newman pilótaként, ő a haditengerészetnél), mindketten a színészettel próbálkoztak. Curtis (akkor még Bernard Schwartz néven) az Universal Pictures-nél kereste a szerencséjét, de eltartott egy ideig, amíg felfedezték. Időközben felvette az Anthony, majd Tony Curtis nevet, mégpedig a Casablanca című film világhírű film magyar származású rendezője, Kertész Mihály, vagyis Michael Curtiz tiszteletére.
Első jelentős filmszerepét 1953-ban kapja, George Marshall filmjében (talán nem véletlenül) egy legendás magyar származású illuzionistát, Harry Houdinit alakítja, aki annak idején Weisz Erik néven született Budapesten.
1957-ben egy gátlástalan újságírót alakít Burt Lanchester partnereként A siker édes illata című filmben, s ugyanezt a minden aljasságra kapható bulvárfirkászt megismétli 1964-ben A szex és a hajadon (Majd most kiderül) című vígjátékban is. Az akkoriban nagy sikert aratott két filmvígjáték (utóbbiban Natalie Wood volt a partnere) ma már menthetetlenül túlírtnak és nehezen végignézhetőnek tűnik.
A világhír azonban 1959-ben éri el, amikor két máig meghatározó filmben tűnik fel, az egyik meghozza az Oscar-díj jelölést is a számára (amíg Newman 1986-ban megkapja az életmű Oscart, majd később egyéni alakításért is díjazzák, Curtis soha), a másik a világhírt.
Az első Stanley Kramer meglehetősen bátor (ne feledjük, 1959-ben vagyunk) fekete-fehér filmje a fekete-fehér viszonyokról, amelyben Sidney Poitier a partnere. „Kiemelkedően drámai módon jelenik meg az a társadalmi idea, hogy két eltérő bőrszínű ember, szerencsétlen körülmények között, egymásra utalva, baráti viszonyba kerül – ezt érte el Stanley Kramer az új filmjében. Poitier kiválóan alakítja a néger fegyenc figuráját, és Curtis is meglepően jól játszik. Mindketten igen dinamikusak” – írta a filmről a New York Times akkori kritikusa, Bosly Crowther.
A másik film egy máig örökzöld, a Van, aki forrón szereti, Marilyn Monroe és Jack Lemmon társaságában. A siker akkora, hogy Curtis 1964-ben A szex és a hajadon című filmben még azt is megenged(het)i magának, hogy többször is Jack Lemmonhoz hasonlítsák.
A hatvanas években már főleg a nőfaló, többnyire önmagát adó végtelenül lezser és pimasz Tony Curtist láthatjuk (Fehérnemű hadviselet, Viszlát, Charlie, A szex és a hajadon, Boeing, Boeing!, El a kezekkel a feleségemtől), amelynek végső betetőzése az 1972-ben Roger Moore társaságában forgatott 24 részes tevesorozat, a Minden lében két kanál lesz, amely ismét évekre biztosítja számukra a nyugati világban oly halandó halhatatlanságot. Az akkori fura viszonyokra jellemző, hogy a magyar köztévé már a következő évben be is mutatja. Roger Moore-nak ez hozza el a Sean Connery által üresen hagyott James Bond-figurát is, miután az ausztrál George Lazenbyről kiderül, egy belépő is túl sok volt számára őfelsége titkosszolgálatában. Moore hét alkalommal ugorhat be a szerepbe.
De nőcsábász ide vagy oda, két fontos „történelmi” szerepet is eljátszik a hatvanas években, előbb Stanley Kubrick Spartacus című monumentális freskójában ő Antonius (a címszerepet Kirk Douglas alakítja), míg a szinte kortárs A bostoni fojtogatóban ő a címszereplő.
Itt álljunk meg egy pillanatra Curtis filmbeli magyar hangjainál is, messze a legtöbbször Sztankay Istvánra bízták a szinkronját, de több alkalommal bújt a hangjába Háda János, Szakácsi Sándor, Papp János és Mihályi Győző is, ahogy egy-egy alkalommal Koncz Gábor és Bodrogi Gyula is, míg A bostoni fojtogató legendás magyar szinkronjában Kálmán Györgyre „bízták” Curtist, akinek olyan szinkrontársai akadtak, mint Egri István, Benkő Gyula, Basilides Zoltán, Bárdi György, Somogyvári Rudolf, Schubert Éva, Zenthe Ferenc vagy Törőcsik Mari. Impozáns névsor.
A nyolcvanas évekre lassan kifogy a fontosabb filmszerepekből, önmagát adja a CSI: A helyszínelők egyik epizódjában, többnyire csak „hallhatjuk” Kristóf Tibor magyarosításában a posztszürrealista hangvételű Halhatatlanokban és egy misztikus trillerben, Az élő múmiában. Utoljára két évvel a halála előtt Alain Zaloum David & Fatima című filmjében tűnik fel, amelynek máig nem készült magyar változata.
Ezekben az években inkább már a nagyvilágot járja, s a festészetnek hódolt (nem is sikertelenül). Többször ellátogat édesapja hazájába is, először még 1985-ben, s Budapest mellett megáll Mátészalkán is, később 1988-ban, majd 1996-ban is eljött, amikor kormány meghívására részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján, és egy Magyarországot reklámozó filmspotban házigazdaként szerepelt.
1987-ben hozta létre az Emanuel Alapítványt édesapja (Schwartz Manó, azaz Emanuel) emlékére. Az alapítvány célja a vészkorszak magyarországi áldozatai emlékének megőrzése, valamint a holokauszttal kapcsolatos oktatás és tudatosság növelése.
Ez támogatta a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására (így készült el a zsinagóga udvarán álló fém szomorúfűz is, Varga Imre alkotása), ahogy Mátészalkán is támogatta a helyi zsinagóga felújítását. A halála előtti évben, 2009-ben járt utoljára Magyarországon, amikor dedikálta magyarul másodszor is megjelenő életrajzi könyvét (Hollywood hercege). A Magyar Hollywood Tanács Egyesület 2018-ban Tony Curtis-díjat alapított olyan személyiségek elismerésére, akik önzetlenül tevékenykednek a filmes hagyományok ápolásáért, továbbörökítéséért a fiatal nemzedékek számára, míg az idei évet Curtis-emlékévvé nyilvánította. Tavaly Mátészalkán rendezték meg az első Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivált.
Talán szólni illenék még a magánéletéről, amely nyitott könyv volt a bulvármédia előtt, hisz sose titkolta, imádja a szép nőket, hatszor nősült, hat gyereke született, köztük apja mesterségét hárman is követték, de igazi világsikerig csak Jamie Lee Curtis jutott, míg Nicolas fia herointúladagolásban halt meg (ebben is közös a sorsa Paul Newman-ével).
Utolsó felesége a nála 45 évvel fiatalabb Jill Vandenberg volt, akivel tizenhat évet töltöttünk együtt. „Ő olyan volt, mint amilyennek a vásznon is látjuk, amilyennek a néző a mindennapokban is látni szeretné. Nagyon vicces, gyors észjárású, nagyon kedves is. Olyasvalaki, aki mindenkivel megtalálta a közös hangot. Akármerre is járt, barátokra tett szert. Az egyik legutolsó filmsztár volt, akit még valóban foglalkoztatott, hogy milyen az imázsa. Ebben nőtt fel, a stúdiókban is fontosnak tartotta, hogy kapcsolatot alakítson ki a rajongóival. Ezt egész életében szem előtt tartotta, mindig is azt mondta: nem színész akartam lenni, hanem filmsztár. És az is lett” – mondta róla halála után az asszony.
Tony Curtis szívroham következtében 2010. szeptember 29-én halt meg nevadai otthonában. „Alapvető életfelfogásom a humor, képtelen vagyok haraggal vagy komolysággal szemlélni az életet” – foglalta össze az ars poeticáját, s így érdemes nézni a filmjeit. S ne feledjük, akár Nagymihály, akár Válykón született is, édesanyja tőlünk, a Felvidékről jutott el Mátészalka érintésével Bronxig, míg ő a világhírig.
