Hegyi Barnabás – legendás magyar filmek operatőre
A Zborón született Hegyi Barnabást kegyetlenül megviccelte a Sors. Szakmai pályája csúcsán, alig 52 évesen súlyos agyvérzést kapott, kómába esett, így már nem is tudhatott róla, hogy pár nappal később megszületett egyetlen gyermeke, Barbara, aki majd tovább viszi a nevét a filmművészetben. Legendás filmek fényképezése fűződik a nevéhez; részben, majd egészben ő fényképezte az első magyar színes film(ek)et, ahogy a Valahol Európában, a Körhinta, a Mici néni két élete és a Butaságom története című filmeket is.
Zboró (Zborov) Bártfától tíz kilométerre található, várkastélya fontos szerepet játszott a magyar történelemben, 1666-ban például itt tartotta lakodalmát I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona. De innen származott el a Tost család is, akik közül Tost László Kassa polgármestere, országgyűlési képviselő volt (a nyilasok megölték), testvére, Barnabás, felsőházi tag, pápai prelátus, Fischer-Colbrie Ágoston püspök titkára, majd Kassa választott plébánosa.
Tost László tragikus sorsát nemrég Szeghy-Gayer Veronika történész írta meg. Részben Zborón játszódik Tomáš Tinker Šoltés minap megjelent Rytier a básnik (Lovag és költő) című történelmi nagyregénye is. Ebben a nagyközségben született pár hónappal a nagy háború kitörése előtt 1914 március negyedikén Hegyi Gyula és Halzsin Anna fiaként Hegyi Barnabás, aki technológiai és iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten.
Miután 1936-ban befejezte a főiskolát, a Magyar Film Irodába került, ahol előbb laboránsként, majd segédoperatőrként dolgozott. Icsey Rudolf/Rezső mellett Az utolsó Wereczkey című filmnél segédkezett 1939-ben, de egy évvel később négy filmet már önállóan jegyzett. A magyar filmnek égetően szüksége volt tehetséges operatőrökre, hisz tucatszám készültek a filmek, a háborúba ájuló Magyarországon szükség volt a közhangulat ápolására, s a hamis illúziók fenntartására. A filmek többségének egyetlen célja, hogy szórakoztasson, kabarészerzők egész sora (Nóti Károly, Vadnai László, Lőrincz Miklós, László Miklós, Zágon István, Stella Adorján, Rejtő Jenő és sokan mások) szállítja a végtelenül csacska történeteket, s természetesen minden történetnek happy end a vége, ha pedig mégsem, akkor gátlástalanul meghamisítják az eredeti történetet. Így végzi a Lila akác vagy a Noszty fiú esete Tóth Marival is, de ha az alkotók mégis ragaszkodnak a kevésbé szívderítő, kevésbé hazug befejezéshez, nos, azokat a filmeket általában betiltják. Kezdetben német operatőrök segítik a magyar filmek elkészültét, de szép lassan megjelennek az első magyar operatőrök is. Eiben István, Vass Károly, Makay Árpád, Kurzmayer Károly vagy a már említett Icsey Rudolf/Rezső.
Feladat van bőven, Hegyi Barnabás is szakmányban fotografálja a tucatszám készülő filmeket, sőt a játékfilmek mellett ismeretterjesztő és propagandafilmek forgatásában is részt vesz.
Ha a játékfilmeket nézzük, 1941-ben 9, 1942-ben 13, 1943-ban 12, míg a már vérgőzös 1944-es esztendőben 4 játékfilm operatőri munkáit vállalja. Köztük emeljük ki a Leányvásár, a Régi nyár, a Szerető fia, Péter, A láp virága, az Egér a palotában, a Behajtani tilos!, A gorozdi fogoly, Dr. Kovács István és az Aranypáva című filmeket. Utóbbi kettő Fekete István forgatókönyve alapján készült.
De részt vesz egy magyar-bolgár koprodukciós film forgatásán (Izpitanie) forgatásán is. 1941-ben az ő nevéhez fűződik az első, részben színes film forgatása is. A Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című regényéből készült játékfilmet Jávor Pállal a főszerepben Radványi Géza rendezi, s a film egyes jeleneteit színesben veszik fel. A világháború után aztán az első teljesen színes film, az 1949-ben készült Ludas Matyit Soós Imrével a címszerepben is ő fényképezi. A sok-sok film közül mégis egy propagandacélzattal készült Bánky Viktor-film keresztezi a sorsát, az 1942-ben készült, erősen antiszemita jellegű Őrségváltás című film miatt 1945-ben őt is eltiltják a filmkészítéstől. Igaz, őt csak két évre.
Jó operatőrökre ugyanis a világháború után is égetően szükség volt, főleg 1947 után, amikor újfent kerül pénz a filmgyártásra. Első háború utáni munkája ismét Radványi Gézához köti (aki esetleg nem tudná, Márai Sándor öccséről van szó), s Balázs Béla forgatókönyve alapján elkészül a világsikert elért Valahol Európában című filmalkotás Somlay Artúrral, Gábor Miklóssal, Bánki Zsuzsával és sok-sok, a háborúban elárvult gyerekkel (így került a filmbe a később Kossuth-díjig jutó Harkányi Endre, akinek emlékezetes Könyörgöm, akasszuk fel! című beköpését máig mindenki ismeri) a főszerepben. Innen már nincs megállás Hegyi Barnabás operatőri életében.
A számára adatott alig két évtized alatt a magyar filmművészet számos meghatározó filmje kerül ki a kezei alól, még 1947-ben Makay Árpáddal közösen ő fényképezi Szőts István Móra Ferenc regényéből készült, évtizedekre betiltott filmjét (Ének a búzamezőkről), Karády Katalin utolsó filmjét, a Móricz Zsigmond regényéből készült Forró mezőket, ahogy a Különös házasságot, a Díszmagyart, a Föltámadott a tengert, Gázolást, a 2x2 néha 5 című filmvígjátékot Zenthe Ferenccel, Kállai Ferenccel és Ferrari Violettával, s már 1956-ban a Keserű igazság című filmdrámát, amelyet szintén hosszú évekre trezorba zárnak.
Az ötvenes években két alkalommal dolgozik együtt Fábri Zoltánnal is, az Életjel című film után a Sarkadi Imre novellájából készült Körhinta következik. És az újabb világsiker. Ismét együtt dolgozik Soós Imrével, míg a másik főszerepet a még csak másodéves főiskolás Törőcsik Marianne kapja. Egyes legendák szerint épp Hegyi Barnabás volt az, aki átnevezi őt Marinak, mondván Marianne elég egy is (Krencsey) a magyar filmművészetben. A film, amely egy téeszesesítésbe (fiatalabbak kedvéért szövetkezesítés, vagyis a magánbirtokok állami tulajdonba vétele) csomagolt szerelmi történet (vagy fordítva), nemcsak a magyar közönséget nyűgözi le, hanem Cannes-ban is hatalmas siker. A zsűri egyik tagja, François Truffaut világhírű francia filmrendező nemcsak a filmbe, Törőcsik Mariba is szerelmes lesz... 1957-ben Hegyi fotografálja az 1956-os népfelkelésről szóló első magyar játékfilmet, a Boldizsár Iván forgatókönyve alapján készült Éjfélkor című drámát is, amelynek két főszerepét Gábor Miklós és Ruttkai Éva játssza. Menni vagy maradni – ez a film nagy kérdése.
A főhősök közül egyik az elmenés, a másik a maradás mellett dönt. Egyes játékfilmek között oktató- és balesetvédelmi filmeket is forgat, érdemes néhány címet felidézni: Jujj! – Nem kell megijedni!, Azért is maradok, Vár állott, most kőhalom, Ciklusos munkaszervezés a bányászatban, Baleset-elhárítás a hidegmegmunkáló üzemben, Óvd a bőripari dolgozók testi épségét és egészségét!, Védekezz az áramütés ellen!.
1958-ban találkozik egy másik felvidékivel, a márkusfalvi Máriássy Félixszel, akivel több filmet (Csempészek, Fapados szerelem) készít, s utolsó filmjét (Fügefalevél) is nála készíti. Közben ő az operatőre az Iszony, a Rangon alul (Márkus László első főszerepe), az Új Gilgames (ennek főszerepeit Darvas Iván, Házy Erzsébet és Domján Edit játssza), valamint két bohókás vígjátéknak (Mici néni két élete, Butaságom története) is. Előbbiben Kiss Manyi és Páger Antal villogtatja meg komikusi képességeit (később a történetet színpadon is bemutatják Esztergályos Cecíliával és Bodrogi Gyulával), utóbbi főszerepeit Ruttkai Éva, Básti Lajos és ismét Kiss Manyi) Az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat, később az érdemes, majd a kiváló művész címet is megszerezte. 1952-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán operatőri ismereteket tanított. „Igazi kísérletező szellemiségű operatőr volt, akit nagyon érdekelt a fény és a mozgás filmen történő megjelenítése” – írták róla.
Magánéletében viszont nem volt ekkora szerencséje. Kétszer nősült, második felesége Martin-Hajdu Éva díszletépítész volt, akivel 1965-ben kötött házasságot. Sajnos, közös gyermekük születését már nem élhette meg, a Sors tragikus fintora következtében pár nappal annak születése előtt agyvérzést kapott, kómába esett, majd három hónappal később, 1966 áprilisában elhunyt.
Így már nem tudhatta meg azt sem, hogy lánya is művészpályát választ, színész lesz, aki ma a Vígszínház oszlopos tagja. „Apám nagy mókamester volt, még a szeme sem állt jól… Rendkívül jó történeteket hallok a kollégáktól, ha ezeket elkezdeném mesélni, nem egy cizellált lelkű művészember képe derengene fel, hanem egy vaskos humorú, szeretni való kutyafejű tatáré” – nyilatkozta róla a lánya, aki személyes történeteket sajnos nem őrizhet az édesapjáról, az egyik legnagyobb jelentőségű magyar filmoperatőrről.
