Győzni önmagad felett - megjelent Brad Pitt új filmje, amely nem csak a versenypályáról és a sebességről szól
Brad Pitt legújabb Forma–1-es filmje első pillantásra klasszikus motorsport-mozi, hiszen látványos, pörgős, és kellő adrenalin van benne. De ahogy egyre mélyebbre merülünk a történetbe, világossá válik, hogy ez a film jóval többről szól, hiszen fokozatos derül ki a főszereplő, Sonny múltja, akit Brad Pitt alakít. Egy lezáratlan dologgal bajlódik, ami miatt álmatlan éjszakái vannak.
A filmben egy férfi belső utazását látjuk, aki nem csak a pályán, de a saját múltjával is versenyt fut.
A veterán versenyző, Sonny évek óta távol van a versenyzéstől. Fiatalon elkövetett hibák, meggondolatlanság és egy traumatikus baleset árnyékolják be múltját. Amikor mégis visszatér a Forma–1 világába, nem a reflektorfény vagy a győzelem vonzza.
Sokkal inkább a vágy, hogy lezárjon valamit, vagy talán újraírja azt, amit egykor elrontott.
Ezt a visszatérést egyfajta önismereti utazásként is fel lehet fogni, hiszen bátorság kell hozzá, hogy valaki újra beüljön a volán mögé, miután egyszer már mindent elveszített.
"Ne kövesd el ugyanazt, amit én" - avagy amikor a veterán tanítja a fiatalt
Az egyik legérzékenyebb szála a filmnek Sonny karaktere és a fiatal, feltörekvő pilóta, Joshua közti kapcsolat.
Nem barátsággal indul, és nem is mentorálásnak lehetne ezt nevezni, inkább egy nevelői és kimondatlan apa-fiú viszony.
A főszereplő nemcsak saját múltját próbálja helyretenni, hanem Joshuán keresztül új értelmet is ad az egész történetének.
Tanít, óv, visszafog, célja, hogy a csapat előremenjen, Joshuát pedig győzelemhez juttassa. Ugyanakkor közben azt is bevallja, hogy ő maga is elrontott dolgokat. Kettejük között a legerősebb kommunikáció az, amikor Sonny először meri kimondani:
A traumát csak a versenypályán tudja legyőzni
A film számomra leginkább abban vált különlegessé, hogy nemcsak a küzdelemről, hanem a gyógyulásról is szól. A főszereplő traumája, amit hosszú évekig cipelt, nem oldódott fel a csendben, sem a távolságtartásban. Épp ellenkezőleg:
csak akkor tudta újraépíteni önmagát, amikor visszatért arra a helyre, amitől annyira félt.
A volán mögött, a koncentrációban, a verseny sodrásában talált újra önmagára. És végül a győzelem nem csupán sportteljesítmény volt, hanem egyfajta belső diadal is, legyőzte saját maga félelmeit, győzelemmel zárta le ezt a korszakot.
Feltűnnek az aktuális versenyzők is
Ez a film nem csupán azoknak szól, akik szeretik a Forma–1-et. Megtalálja magát az is, aki hasonló élethelyzetet élt át, vagyis, aki a múltban hibázott, de nem tudta magát túltenni azon. Azokhoz is szólhat, akik tanulni akarnak, fejlődni, újra kezdeni. Brad Pitt játéka meglepően árnyalt és érzékeny:
egyszerre mutat erőt, sebezhetőséget, érettséget és szenvedélyt.
A film rendezése dinamikus, a versenyjelenetek lélegzetelállítóak, és a technikai kivitelezés is lenyűgöző. Az alkotás különlegessége, hogy valódi Forma–1-es helyszíneken forgatták, és a jelenlegi pilóták közül is többen feltűnnek benne, ezzel még hitelesebbé és izgalmasabbá téve a történetet. Ennek kapcsán számomra a legpoénosabb jelenet, amikor Sonny interjúadása közben maga Fernando Alonso lép oda hozzá egy pacsira és egy mosolyra.
A száguldás, a boxutcai drámák és a versenypályán zajló küzdelmek mind ugyanolyan hangsúlyt kapnak, mint a belső vívódások, így a filmélmény nemcsak érzelmileg, hanem vizuálisan is erőteljes élményt nyújt. Az új Brad Pitt-film tehát egyszerre akciófilmes sportdráma és mély emberi történet.
