Gondolta volna? Már 85 éves a fanyar humorú rendező-színész, Woody Allen
Woody Allen Oscar-díjas amerikai rendező-színész, az Annie Hall és még számtalan fanyar humorú film alkotója december 1-jén ünnepli nyolcvanötödik születésnapját.
Allan Stewart Konigsberg néven viszonylag jómódú, brooklyni kispolgár zsidó családban jött a világra.
Hároméves korában szeretett bele a moziba,
amikor anyjával látta a Disney-féle Hófehérke és a hét törpét. Az iskolában átlagos diák volt: rajongott a képregényekért, a sportért, imádta a dzsesszt és a mozit, sajátos humoráért társai szórakoztatónak találták. Tizenhét évesen kezdte Woody Allen néven küldözgetni vicceit, humoros írásait a különböző ügynökségeknek, amelyek szépen fizettek is neki. Érettségi után autodidakta módon képezte magát, legfőképp azért, hogy a lányok észre vegyék, s bár célját nem érte el, tekintélyes műveltségre tett szert.
Az ötvenes évek elején Hollywoodban dolgozott humoros tévéműsoroknál,
ami jó iskola volt számára, de
örökre megutáltatta vele a felszínes, csillogó mozivárost,
látásmódját kedvenc európai rendezői - Ingmar Bergman, Federico Fellini, Francois Truffaut, Michelangelo Antonioni - határozták meg.
New Yorkba visszatérve kabarékban lépett fel, majd 1964-ben Charles K. Feldman rendező megbízta a Mi újság, cicamica? forgatókönyvének megírásával.
A film kasszasiker lett, Woody Allen előtt megnyílt a mozi világa, s
1969-ben megrendezhette első filmjét Fogd a pénzt és fuss! címmel.
Ki ne emlékezne a „Semmi cicó, vigyázzon, mert nálam van a slukker” feliratú cetlire, és a kétbalkezes, abszurd figurára, aki annyi filmjének őstípusa lett. Következő filmje, a Játszd újra, Sam! az egyik legszemélyesebb vallomása a nőkhöz fűződő, meglehetősen ambivalens viszonyáról.
Rendkívül termékeny kapcsolata kezdődött Diane Keaton színésznővel,
aki több filmjében is főszerepet kapott, mint az Oscar-díjas Annie Hall és a Manhattan. Ezekben a filmekben benne van mindaz, ami oly egyedivé teszi Woody Allen műveit: az értelmiségi lét, a szorongás, a szexuális bizonytalanság, a zsidó identitás, New York szépsége és rettenete, a mozi varázsa. Humora intellektuális, gyakorta moralizáló, a számára két legfőbb emberi dologhoz, a szerelemhez és a halálhoz többnyire iróniával közeledik.
A nyolcvanas években készült filmjei - Zelig, Broadway Danny Rose, Kairó bíbor rózsája, A rádió aranykora és a szintén Oscar-díjas Hannah és nővérei - meglehetősen sokrétűek, ám egyenetlen minőségűek.
Főszereplőjük
az új szerelem, Mia Farrow,
akivel tizenkét évig éltek és dolgoztak együtt, született egy közös gyermekük, s nevelték Mia saját és fogadott gyermekeit. 1993-ban - meglehetősen csúnya perpatvarok után, amely során Farrow gyermekmolesztálással is megvádolta volt párját - szétváltak útjaik, s Woody Allen feleségül vette Szun Jit, koreai származású nevelt lányukat.
A magánéleti bonyodalmak alkotókedvét nem érintették,
szinte évente jelentkezett új filmmel, amelyekben az újabb nemzedék sztárjait, Sean Pennt, Helen Huntot, Scarlett Johanssont is szerepeltette (Match Point, Füles, Kasszandra álma, Vicky Cristina Barcelona, Éjfélkor Párizsban, Rómának szeretettel, Blue Jasmine). Legújabb, Rifkin's Festival című romantikus komédiájának ősbemutatója a San Sebastiani Filmfesztiválon volt.
Allen zenészként is megállja a helyét
hétfőnként a Michael's Pub Manhattan nevű szórakozóhelyen klarinétozik együttesével, amellyel 2007-ben Magyarországra is eljutott. Könyveinek nagy része magyarul is megjelent, aforizmái közszájon forognak. Néhány klasszikus mutatóba: „Nem mintha félnék meghalni, csak nem szeretnék ott lenni, amikor bekövetkezik”; „Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani”;
Emlékiratainak idei megjelenése nagy port kavart, mert ismét a lapok címoldalára került a gyermekmolesztálás Mia Farrow által máig hangoztatott, de soha be nem bizonyított vádja. A heves tiltakozás miatt a könyv kiadását több kiadó is elutasította vagy visszakozott, végül márciusban egy független kiadó dobta piacra, a bejelentett időpontnál korábban.
