Gaál Béla, aki „meghangosfilmesítette” Jókait
Meglehetősen nehezen indult meg a magyar hangosfilmgyártás. Nem voltak meg hozzá a megfelelő technikai feltételek, ahogy a szakemberek is hiányoztak. Ezek nagy része, mint a Korda testvérek, Biró Lajos, Lengyel Menyhért, Joe Pasternak, Alpár Gitta, Hollay Camilla, Szőke Szakáll (ő játssza a negyvenes évek elején a Casablanca című Kertész Mihály csodafilmben a főpincért), Várkonyi Mihály és a többiek jórészt az őszirózsás forradalmat, ne adj’ isten a Tanácsköztársaságot támogatták, jelentős részük ráadásul zsidó volt, így Horthy hatalomra jutása után külföldre, többnyire Németországba vagy Franciaországba menekült. Amikor Magyarországon megjelentek az első külföldi hangosfilmek, a hazai filmesek többnyire még a kettő keverékét művelték, némafilmeket gyártottak, amit utólag próbáltak meghangosítani. Így született Gaál Béla Csak egy kislány a világon című filmje is a húszas évek legvégén. Ő volt az, aki később leforgatta minden idők egyik legnagyobb sikerű magyar játékfilmjét, a Meseautót, s ő készítette az első hangosfilmet Jókai Mór (Az aranyember, Az új földesúr) regényeiből is. Húsz hangosfilmjét, egy hangosított filmjét, számos némafilmjét jegyzi az utókor, holott alig pár évet kapott a Sorstól, hisz 1938-ban eltiltották a filmezéstől.
Nemeskürty István filmtörténész, akinél többet senki sem tudott a magyar hangosfilmek történetéről A Meseautó utasai című könyvében 357 magyar hangosfilmről tud a kezdetektől 1944-ig, de gyorsan kiderül, ő is tévedett, hisz Gaál Béla egy hangosított és két hangos filmjét sem számolta be (vagyis 1965-ben, amikor a kötet megjelent, nem tudott róla), de ma már tudjuk, Fekete István több forgatókönyvéből is készült film, amely a második világháború után szőrén-szálán eltűnt, vagyis nem tartalmazza az 1999-ben megjelent Játékfilmek 1931-1998 című kötet sem. S azóta több, elveszettnek hitt magyar film is előkerült, így a Párkányban alig pár évtizede felfedezett Megálmodtalak című Vaszary-játékfilm is Muráti Lilivel és Bilicsi Tivadarral a főszerepben.
Mint feljebb jeleztük, a magyar filmszakma jelesebb része a húszas évek második felében Németországban élt és alkotott, de többen már Hollywoodban próbálták ki tehetségüket, s a nagy gazdasági válság idején árasztják el a magyar mozikat (a mozi szót Heltai Jenő kreálja) a nyugati dömpingfilmek. Az első magyar hangosfilmet 1931 szeptember 21-én mutatják be, de az amerikai helyszíneken játszódó utánzat, A kék bálvány – amelynek a főszerepét Jávor Pál, Gózon Gyula és a szintén Amerikából hazatérő Beregi Oszkár játssza –, csúfosan megbukott. De ekkor már nem sokáig kell várni az első magyar filmsikerre sem, alig két hónappal később kerül a mozikba a magyar és német változatban készült Hyppolit, a lakáj, amely már szolid sikert aratott, de a film minél érettebb és klasszikusabb lett, annál kiugróbb lett a sikere, s a XX. század végére Kabay Barna rendezésében a Mesautóval együtt elkészült a remake-változata is, s bár egyik sem érte el az eredeti film színvonalát, máig az utolsó igazi közönségfilmek közé tartoznak. A Hyppolitot a Berlinből hazatérő Székely István, míg a Mesautót Gaál Béla rendezte. Mindkettejüknek alig nyolc évük maradt a magyarországi kiteljesedésre, hisz mindketten zsidók voltak, s az 1938-ban éltbe léptetett zsidótörvény értelmében mindkettőjüket eltiltották a filmgyártástól.
Székely időben kapcsolt, s felhasználva amerikai kapcsolatait, feleségével, Ágai Irénnel együtt Amerikába távozott, míg Gaál Béla maradt, s a mai napig nem tudja senki, a nyilasok áldozata lett-e vagy Dachauban végezte, ahogy más források jelzik. Ez az első zsidótörvény egyébként teljesen szétverte a magyar filmgyártást, hisz a zsidó származású színészeket leparancsolta a filmvászonról, így vándorolt ki még abban az évben Amerikába a zseniális Kabos Gyula, ahogy a zeneszerző Ábrahám Pál is.
Pár évvel idősebb volt Székely Istvánnál, 1893-ban született Kisvárda közelében, Dombrádon Gál Miksa (Goldstein Pinkász) kisvárdai születésű gazdálkodó és Groszmann Malvin fiaként. Apja joghallgatónak küldte Budapestre, ahol gyorsan elszippantja őt is másokkal együtt a színház, s húszévesen már a Vígszínház színiiskolájának a növendéke. Szatmárban kezdi színészi pályáját, Győrben már rendez is, s miután közkatonaként túléli az első világháborút, visszatér a színpadra. A Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia épületében működött Madách Színház igazgatója, egy ideig tanít, s a húszas évek végén a Belvárosi Színház főrendezője is. De ekkor már intenzíven foglalkozik az új idők új műfajával, a filmmel is, több némafilmet is rendez (Vörösbegy, Diadalmas élet, Csak nővel ne!, Rongyosok, A csodadoktor, A csárdáskirálynő), s a húszas évek végén ő készíti az első magyar utóhangosított filmet Csak egy kislány van a világon címmel.
Sokan nevezik az egyik első magyar hangosfilmnek, illetve egyike az utolsó hazai némafilmeknek is, mert eredetileg hang nélkül készült. Úgy lett belőle hangosfilm, hogy alkotói egy napra kölcsön tudták venni egy éppen Budapesten forgató amerikai vállalat, a Fox Movietone News berendezését. Pechjükre, a férfi főszerepet játszó Jávor Pál aznap rekedtsége miatt nem tudott a stáb rendelkezésére állni, így helyette a kamera látószögén kívül álló Fekete Pál énekelt A filmet 1930 május 12-én mutatták be.
Bár az első magyar teljesen hangosfilm érdeme Székelyé, pár hónappal a Hyppolit bemutatója után már mozikba kerül Gaál Béla első teljesen hangosfilmje is, a Csókolj meg, édes! Is, amely három szerző (Vadnai László, a korompai születésű Harsányi Zsolt és Emőd Tamás) történetét meséli el a rendezővel történt egyeztetés után, így a három szerzővel együtt Gaál Béla maga is főszerepet játszik (először és utoljára a saját filmjében). Innen kezdve egészen a filmvászonról történő 1938-as kényszerű lelépésükig Székellyel ők ketten rendezik messze a legtöbb magyar hangosfilmet, csak a kor politikai kegyeltjei, s váletlenül nem zsidó Ráthonyi Ákos, Bánky Viktor, Martionffy Emil tudják őket megközelíteni, legalábbis számszerűleg, minőségileg többnyire a nyomukba sem tudnak lépni.
Gaál Béla 1934 őszén robbant be a köztudatba, két hónap alatt két igazi kasszasiker, előbb a Csathó Kálmán regényéből készült Az új rokon, majd alig két hónappal később berobog a magyar filmbe a Meseautó. Mindkettő főszerepében Perczel Zita, s természetesen egyikből sem hiányozhat Kabos Gyula. Utóbbi filmben mutatkozik be a filmvásznon aprócska szerepben két későbbi nagy csillag, Tolnay Klári és Várkonyi Zoltán. A Meseautó érdekessége, hogy azt eredetileg az ötletgazda Vitéz Miklós Székelynek ajánlja fel, de az annyira bárgyúnak és hiteltelennek tartja az alapötletet, hogy visszadobja azt. Lehet, hogy ez volt élete egyik legnagyobb tévedése.
De e két hatalmas siker mellett Gaál jegyzik A csúnya lány, a Budai cukrászda, a Hotel Kikelet, a Címzett ismeretlen és a Maga lesz a férjem című habkönnyű vígjátékokat is, szinte mindegyikben jelen van Kabos Gyula is, de ő fedezi fel Muráti Lilit és Ágai Irént is, ahogy Jávor mellett megjelenik nála is a kor másik szépfiúja, a minap 120 éve született Ráday Imre is.
Nem szabad elfeledkeznünk a Vica, a vadevezős című filmszkeccsről sem, amelynek a történetét tulajdonképpen Hacsek (Herczeg Jenő) és Sajó (Komlós Vilmos) mesélik el, s amelynek alaptörténete ma is meglehetősen aktuálisnak tűnik. A rádiót hallgatva két fiatal lány is belezúg az énekhangja alapján egy alkatilag délceg fiatalembernek tűnő, de mégis selejtes, tömzsi és rút énekesbe (Radó Sándor). Ma sokan a közösségi oldalakon ismétlik meg ugyanezt a baklövést. A rahói, vagyis kárpátaljai Radó szintén ugyanúgy végezte, mint Gaál. Vagy a Dunába lőtték vagy…
Gaál vígjátékai közül a legnagyobb bukás talán a Földes Jolán regényéből készült Mai lányok című opusz volt, pedig ott lelkesedett a filmnél a forgatókönyvíró Vadnai, a zongora mögött Ábrahám Pál ült, sok-sok csinos lány, de valahogy nagyon hiányzott a történetből Kabos. A nyitrai és kassai gyökerekkel rendelkező Földes később Nyugatra megy, s a Halászó macskák uccája című könyve világsiker lesz. A könnyed, sokszor csacska vígjátékok mellett megfér egy-egy komolyabb társalomkritikai élt is felvonultató, félig-meddig happy enddel záruló dráma, mint Az ember néha téved (ezt is Vadnai írta), amelyben a női főszerepet Gaál a Nemzeti tragikájára, Tőkés Annára bízza, s amely kivételes lehetőséget nyújt Csortos Gyulának is egy tragikomikus figura megformálására.
Csortos később a Szerelmi lázban tudja megmutatni, nemcsak a komikai vénája zseniális. S itt érkeztünk el az ún. klasszikusok filmre viteléig. Gaál Béla viszi filmvászonra ugyanis Petőfi Sándor és Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát, s Jókai két klasszikusát, Az aranyembert és Az új földesurat. Bár utóbbi kettőből, ahogy a Meseautóból is készül évtizedekkel később új változat, egymás mellé állítva őket, nyugodtan leírhatjuk, mindhárom esetben Gaál Béla felveszi a versenyt az utózöngékkel.
Jókait már a némafilm is felfedezi magának, 1916-ban ifj. Uher Ödön viszi filmre a Mire megvénülünk című regényét (ebből később hatrészes tévéfilm készül Horváth Ádám rendezésében), ezt követi az őszirózsás forradalom idején forgatott Az aranyember, Beregi Oszkárral Tímár Mihály szerepében. Ezt követően még egy Jókai-adaptáció 1923-ból (Az egyhuszasos lány), majd 13 évig semmi. A hangosfilmnek Gaál Béla fedezi fel, aki egy évben forgatja le Az aranyembert és Az új földesúr c. regényeit.
Mindkét alkalommal profikkal dolgozik, az előbbi forgatókönyvét Hevesi Sándor, az utóbbiét Hunyady Sándor írja. Gaál Bélánál Az aranyember Kiss Ferenc lesz, a vészkorszak hírhedett főszereplője, aki két évvel később Gaálnál megkapja Bagó szerepét is. Amíg a némafilmben a kellemetlen gazember, vagyis Krisztyán Tódor a későbbi hangosfilmek hamisíthatatlan lovagja, Rajnai Gábor, addig Gaál a szerepet Uray Tivadarra osztja.
1962-ben majd Gaál egykori asszisztense, az érsekújvári származású Gertler Viktor a harmadik, vagyis második hangosfilmben Latinovits Zoltánra bízza, aki ezzel az alakításával robban be a magyar filmbe. Gertler meglepetésre Tímár Mihályt egy teljesen ismeretlen erdélyi színésznek, Csorba Andrásnak adja, Latinovits mellett itt él a pályakezdési kiugrás lehetőségével Béres Ilona és Pécsi Ildikó is. Az új földesúrban a három főszerep Csortosé, Somlay Artúré és Jávoré, mellettük egy ismét kellemetlen gazember szerepében Uray nyújt kiemelkedő alakítást. Évtizedekkel később, már a rendszerváltás hajnalán Lányi András a két főszerepet két testvérre, Sinkovits Imrére és Sinkó Lászlóra bízza. 1945 előtt elkészül még a Fekete gyémántok, a Sárga rózsa és a Szegény gazdagok első filmváltozata, később a hatvanas években Nemeskürty István tesz arról, hogy A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán majd a Fekete gyémántok is „filmhalhatatlanná” váljon Várkonyi Zoltán színrevitelében. Mellette még 1959-ben a kassai Bán Frigyes megismétli a Szegény gazdagokat, s a televíziónak köszönhetően számos története kerül vászonra, így a Zsurzs Éva rendezte Sárga rózsa, A névtelen vár vagy az 1989-ben Horváth Z. Gergely által forgatott Erdély aranykora. A felsorolás természetesen nem teljes.
Gaál Bála alig pár év alatt beírta magát a magyar hangosfilm aranykönyvébe, ahonnan a történelem is hiába próbálta őt kiiktatni. Bár huszonvalahány film, ahogy Petőfi és Jókai filmes adaptációi a sem voltak elégségesek, hogy a vészkorszakot túlélje. De legalább a filmjei többsége igen.
