Felvidéki szemmel Dunaszerdahelyen
Biennálé formájában szervezi fényképkiállítását Karaffa Attila, aki fényképein keresztül önmagát tárja a nagyvilág felé. Minden, ami fontos számára, a fényképeken is megtalálható, így a vallás, a magyarságtudat, a sport, a természet. A fényképész elmondása szerint több olyan történelmi érték és természeti jelenség van, amelyet tovább kell adnunk a fényképek segítségével a jövő generációjának és felhívni a figyelmüket azok megbecsülésére. Különböző vidékek fényképei ötvöződnek a mostani kiállításon is, amelyen a felvidéki és anyaországi fotók mellett találhatóak a nagyvilágból is fényképek. A közös bennük, hogy mindegyik magyar történelmünkhöz kapcsolódik. Egyaránt megtalálhatóak a színes és fekete-fehér fényképek, több emberábrázolásán találhatóak közszereplők, politikusok, énekesek is.
„Fényképek, emlékek. Szeretem! Jó visszanézni időnként a felvidéki tájat, a várakat, városokat, az embereket. Mindegyik fénykép egy emlék, amely rögzül az elmében és a fényképen. Meglátni és megmutatni a szépet egy kihívás a mai világban. Elmélyülni a számodra kedves dolgokban, akár egy fénykép segítségével is örömet okozhat. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember szinte rákényszerül a fénykép készítésére. Előveszi a fényképezőgépet és kattint. Lehet, csak egy idő után értékeli a fényképet, de a kép már létezik, már valós. Csak arra vár, hogy mások is megtekinthessék...” – fogalmazott Karaffa Attila.
Az amatőr fényképész nem most mutatkozott be először a közönségnek. Szülővárosán kívül a közönség láthatta munkáit a Felvidék több városában, illetve Magyarországon is.
A megnyitó elején Valaskó Ferenc énekes köszöntötte elsőként a hölgyeket a nőnap alkalmából, majd a dunaszerdahelyi.sk hírportál főszerkesztője, Rajkovics Péter mondta el a tárlatnyitó beszédét.
„Itt állunk városunk kultúrájának központjában, a településen, amelyhez az alkotót annyi minden fűzi. És nemcsak egy szűk csallóközi városhoz, hanem Felvidék sok-sok falvához, kis zugához, amelyet képein megörökített” – mondta. Hozzátette: az alkotó azt vallja, mindegyik fénykép egy emlék, amely rögzül az elmében és a fényképen, s elmélyülni a számodra kedves dolgokban, akár egy fénykép segítségével is örömet okozhat. „És valóban örömet okoz, mert Attila képein mi vagyunk, akik itt élnek, örömünkkel, bánatunkkal” – fűzte hozzá.
„Attila kiállításaival (…) megmutatja a felvidéki pillanatok varázslatát. Bármelyikünk kezében ugyanúgy ott van a lehetőség, hogy megörökítsük ezt a csodás tájat, az embereket, a pillanatokat. Emlékezzenek csak Robert Capa, vagyis Friedman Endre mondására: „A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. A legjobb kép az igazság…”. És valóban, a képek generációkon át mesélnek majd történeteket és alkotnak újakat, nem annyira erőszakosan magyarázók, csak megengedők. Van mit tanulnunk tőlük” – fogalmazott Rajkovics Péter.
Karaffa Attila köszönetnyilvánítása mellett biztatta az amatőr fényképészeket, hogy mutassák meg képeiket a közönségnek, ne csak a számítógép merevlemezén lapuljanak, hanem hívják elő a fényre azokat. Végezetül Valaskó Ferenc további két dallal köszöntötte az ünneplő fotóst, majd beszélgetéssel folytatódott az este.
