Felvidéki szemmel
„Fényképek, emlékek. Szeretem őket! Jó visszanézni időnként a felvidéki tájat, a várakat, városokat, az embereket. Mindegyik fénykép egy emlék, amely rögzül az elmében és a fényképen" - vallja a fotográfus Karaffa Attila. Kedvtelésből kezdett el fényképezni, de felfedezte, hogy a képek által több mindent is átadhat az embereknek. A képeknek üzenetük van. A fényképek visszatükrözik a számunkra szépnek tartott eseményeket, helyszíneket, az emberek mozdulatait. Aki felfedezi bennük a mondanivalót, maga is részese lesz a fényképnek. Ott érezheti magát akár egy felvidéki vár várfokán, vagy éppen egy stadionban a szurkolók között.
Meglátni és megmutatni a szépet kihívás a mai világban. Elmélyülni a számunkra kedves dolgokban akár egy fénykép segítségével is örömet szerezhet nekünk. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember szinte rákényszerül a fénykép készítésére. Előveszi a fényképezőgépet és kattint. Lehet, hogy csak egy idő után értékeli a fényképet, de a kép már létezik, már valós. Csak arra vár, hogy mások is megtekinthessék...
Karaffa Attila Felvidéki szemmel c. kiállítása kapcsán összeállított egy füzetet is, amelynek szövegét most Önök is elolvashatják.
Szülőföld
"Számomra a Felvidék, szűkebb értelemben a Csallóköz, Dunaszerdahely az. Itt születtem, itt élek, és bízom benne, majd itt fogadja be az anyaföld testemet. Szeretem minden szépségével, vér áztatta történelmével, bújával-bajával együtt. Felvidéki vagyok, mert a történelmet nem lehet megtagadni, semmissé nyilvánítani. Régi korok romjai, dicső krónikái, templomok, várak, kastélyok tanúskodnak erről. A kő marad… Mindenki számára a legkedvesebb a szülőföld. Számomra a csodás Csallóköz, Tündér Ilona szigete, a Duna által közrefogott sziget a legszebb. Itt láttam meg a hömpölygő kék Duna vizét, az aranysárga búzamezőket, a zöld erdőket. Itt szólt hozzám édesanyám, itt fogta a kezem édesapám, itt hallottam a templomban a magyar Himnuszt, itt kiáltottam először: Hajrá DAC! Hajrá Magyarok!"
Karaffa Attila szereti a Csallóközt, és célja, hogy megörökítse szépségeit. Mert aki elfeledi múltját, az gyökértelenné válik, és elveszik a nemzetek olvasztókemencéjében, vallja.
Nemzet
"Magyar vagyok, és nem magyarkodó! Szeretem a történelmet. Örömmel olvastam nagy királyainkról, nézegettem a várainkat régi fényképeken, majd később lefényképeztem azokat. Számomra csak a piros-fehér-zöld színek az elfogadhatóak. Sosem cserélném le nemzetem zászlaját sem pénz, sem hatalom reményében. Nem, nem, soha! Nekem fáj Trianon! De nem búslakodom, hanem a jövőbe tekintek. Nekünk, magyaroknak feladatunk van itt a Földön, Európa szívében. Keresztényként és magyarként helyt kell állni, ott, ahová a Teremtő állított bennünket.
Magyarként élni, magyarként meghalni. Ez nem magyarkodás, de a hűséget igenis megvallja az ember. A hűséget Istenhez, Nemzetéhez! Elkötelezetten, megalkuvás nélkül!"
Kereszt
„A mi jelünk a kereszt!”– mondta Esterházy János. És milyen igaza volt! Õseink Szent István király óta a kereszt jelében hittek és győztek. Megmaradtak a vészben, háborúkban, amikor belső csatározások gyengítették a nemzetet. Európa védőbástyája Magyarország. Keresztény hitünket nem cserélhetjük le másra, nem engedi őseink szelleme. István király kemény keze, László király acélos pallosa, Mátyás büszke hada a keresztet és vele együtt egész Európát óvta. Most újra őrt kell állnunk és ébren kell virrasztanunk, hogy nemzetünket és vele együtt a kereszténységet is megvédjük. „E jelben győzni fogsz!” – Konstantin császár nem kételkedett, amikor álmában az Úr angyalától üzenetet kapott. Felvarratta a kereszt jelét katonái ruhájára, és megnyerte a csatát. A mi csatánk nem fegyverekkel zajlik, hanem szeretettel, hűséggel és kitartással hitünk és nemzetünk védelmében.
Kiállítások jegyzéke
2013 - Dunaszerdahely, Komárom, Újpest
2014 - Nagymegyer
2015 - Tata, Dunaszerdahely
2016 - Pozsony, Komló, Somorja
2017 - Dunaszerdahely
